Jupp edzői múltjáról és elveiről

Forditotta: 
Jupp Heynckes exkluzív interjúja a goal.com-mal. Pályakezdéséről, a példaképeiről, szakmai elveiről és a céljairól. 

goal.com: Herr Heynckes, sokat beszélnek mostanában a fiatal edzőkről. 1979-ben, amikor vette át a Borussia Mönchengladbachot, Ön 34 éves volt, ez azóta is rekordnak számít, mint legfiatalabb edző. Hogyan élte meg?
Jupp: 1978-ig aktív játékos voltam, aztán egy évig Udo Lattek asszisztenseként dolgoztam. Ezután megkérdezte a menedzserünk, Helmut Grashoff, hogy képes lennék-e vezetőedzőként dolgozni? Ekkor én - ahogy abban az időben mindig - kicsit hanyagul azt válaszoltam: természetesen! Utólag már tudom, hogy még hihetetlenül sok mindent kellett volna tanulnom.

Pontosan mit?
Először is, játékosként is már nemhogy szenvedélyes és őszinte voltam, de szinte túl őszinte is. Az akkori edzőnktől, Hennes Weisweilertől tanultam és ő nagyon rossz vesztes volt. Pontosan ezt kell megtanulni a futballvilágban: Tisztelned kell a vereséget, de soha nem fogadhatod el. Mindig készen kell állnod, hogy a vereségekből levond a tanulságot, elemezd őket és legközelebb jobban csináld. Vannak azonban más, általános dolgok is, amelyeket meg kell tanulnod az elején, például irányítani a csapatot és bánni az emberekkel. Segítséget jelentett, hogy a csapatban már játékosként is viszonylag komoly státuszt töltöttem be és vezéregyéniség voltam. Tudok egy egyszerű példát mondani Önöknek.

Tessék!
Amikor vezetőedző lettem voltak még olyan játékosok a csapatban, akik a csapattársaim voltak, ők természetesen tegeztek engem. Aztán amikor hirtelen vezetőedző lettem ezek a játékosok is magázni akartak. Azt mondtam nekik: "Mind őrültek vagytok. Tegezni fogtok." De ezen látszik, hogy mekkora tisztelettel voltak irántam. Ez nagyon fontos egy edzőnek. Egyrészről meg kell tartani a távolságot, másrészről azonban hidat építeni. Úgy vélem nekem ez mindig nagyon jól sikerült.

Hogyan bántak Önnel fiatal edzőként?
Az első évben 7.-ek lettünk és az UEFA-Kupa döntőjébe jutottunk, ezért agyondícsértek. Ennek ellenére napi szinten jelen volt a kritika, ahogyan ma is. Sosem hagytam azonban, hogy ezek az őrületbe kergessenek. Ez már játékosként is erősségem volt , de nagy segítségemre volt az edzői pályafutásomban is. Mindig tiszta elképzelésem volt arról, hogy hogyan végezzem a munkám, mégis mindig készen álltam, hogy tanuljak másoktól. Ma is így van még, hogy ha az apró részleteket hagyd, hogy beépüljenek a munkádba.

Nehéz ma a fiatalabb mesterek dolga?
Ma már felkészültebbek. Akkoriban én csak egy évet dolgoztam egy nagy edzővel, név szerint Udo Lattekkel, akitől tanulhattam. Ma ez már másként van, hiszen az ifiknél vagy akár az U23-as csapatoknál már dolgoztak és ott gyűjtenek tapasztalatot. Fontos, hogy a fiatal edzők megtanulják, hogy hogyan adják elő magukat, hogyan kommunikáljanak a csapattal és hogyan dolgozzanak az edzőpályán.

Segíthet ebben az, ha korábban profi labdarúgók voltak?
Abszolúte. Ha nagyon profi voltál, akkor lesznek olyan szituációk, amiket már százezerszer átéltél és tudod, hogyan kell reagálni rájuk. Ez nagyon nagy előny. Ennek ellenére: Ma nem könnyű a fiatal edzők dolga, ezt egész őszintén mondom. Elég ha csak a médiában betöltött szerepünkre vagy a magas elvárásokra gondolunk. Ők miért nem hibázhatnának?

Kitől tanult Hennes Weisweileren kívül?
Ernst Happeltől például. Mintaedző volt és már akkoriban nagyon modern futballt játszott a HSV-vel. Négy védővel, lesreállításokkal, nyomásgyakorlással, magasan álló védelemmel, modern támadósémákkal. Figyeltem ezeket, elemeztem őket és elsajátítottam. Később aztán Arrigo Sacchitól és Johan Cruyfftól is. Edzőként mindig új részleteket ismersz meg, amit beépíthetsz a munkádba, ha csak nem vagy teljesen elutasító személy.

Hogyan követte a 2013-as visszavonulása után az edzőkollegáit?
Őszintén meg kell mondanom, hogy 2013-ban felhagytam az edzői munkával. Azt követően csak szurkolóként néztem a focit. Néha biztosan gondoltam magamban hogy: "Ez a csapat jó dolgozik". Vagy éppen azt hogy: "Biztosan nem így cseréltem volna". Ha ilyen hosszú ideig edzőként dolgozol, akkor kialakul egy bizonyos érzés. Látod, hogy hogyan mozog egy játékos, fáradt-e már vagy sem. Néha az is megfordul a fejedben: Jó munkát végez ez az edző, jól állítja össze a csapatot, konkrét terve van: Az olyan csapatoknál, akiknél nem olyan minőségi a keret, azoknál látható igazán az edző kéznyomata. Ilyen dolgokat tehát kiszúrtam, de amúgy hátradőltem és élveztem a focit, sőt néha azt mondtam: á, most egy órácskát inkább alszok.

Mik az  Ön elvei?
Vannak különböző edzőtípusok és mindig a személyiségétől függ, hogy hogyan bánik az emberekkel. Nagyon fontos, hogy minden játékost és minden munkatársat tisztelj. Számomra minden ember egyforma, nem számít a bőrszín, a vallás vagy a pozíciója. Ezen kívül nyitottnak és hitelesnek kell lenni, őszintén bánni a játékosokkal és kiépíteni a bizalmat. Úgy gondolom, hogy nagy erősségem, hogy bízok a játékosokban és a játékosok is bíznak bennem. Így alakulhat ki egy alap, amelyre sikeresen tudsz építkezni. És így alakul ki egy bizonyos tekintély, amely nem csak a munkában indokolt.

Beszéltünk már az 1979-es pályakezdéséről. Az azt követő 39 évben hihetetlenül megváltozott az edzői- és a futballvilág. Ma már például a részletes statisztikák nagy szerepet játszanak. Hogyan értékelné ezt a változást?
Nem lehet adatokkal agyon nyomni játékosokat, meg kell találni az arany középutat. Alapvetően jónak és időszerűnek érzem a modern segítségeket. Ez egyszerűen hozzátartozik és nem érzem túl öregnek magam a dologhoz. Ezzel szemben ott a tapasztalatom, ami által meg tudom állapítani, hogy ki nyújtott kiemelkedő futóteljesítményt. Legtöbbször ezek egyeznek az adatokkal, amelyeket a fitnesszedzőktől és a sporttudósoktól kapok.

És miként viszonyul a videóelemzéshez?
Ma már nagyon fontos a játék elemzéséhez és az ellenfélből való felkészüléshez, amikor az elemzőinkkel összeállítunk egy hosszú videót a másik csapat gyengeségeiből és erősségeiből. Hasonlóan fontos szerepe van a mérkőzés utáni videóelemzéseknek is a pozitív illetve negatív kritikáim szempontjából is. Az ilyen segítségeket nem lehet elhanyagolni. Csodálatos dolgok ezek, könnyebbé teszik a munkánkat. De fontos, hogy az ilyen dolgokat nem csak vizuálisan, hanem aktívan, az edzőpályán is megéljük és átültessük.

A munkája révén számos játékost jobbá tett. Példul Kingsley Comant, akinek egészen egyszerűen megmondta, hogy a beadások előtt sűrűbben nézzen fel.
Minden olyan szituációkon alapszik, amelyeket én is megéltem a mentorommal és későbbi barátommal, Hennes Weisweilerrel. Hennes fantasztikus edző volt, fantasztikus abban az értelemben is, hogy szerette az aprólékos munkát. Gyakorolta velünk a belsővel való lövéseket, a fejeléseket, a passzokat és sok mást is. Ezt teszem a Bayernnél lévő nagyon jó játékosokkal is. Uralni kell a játék eszközét, ami nem mást, mint a labda. Ehhez pedig bizonyos dolgokat újra és újra gyakorolni kell. Ez olyan, mint a teniszben, ahol egy játékosnak egy nagy torna hetében 500 szervát kell ütnie. A futballban sok ilyen elem van: helyezkedés, passz, a támadósémák, beadások és a kapu előtti időzítés. Ehhez is tudok egy kis történetet mesélni Önöknek.

Szívesen meghallgatjuk.
Simon Rolfes a Bayer 04 Leverkusennél azt mondta nekem: "Azért volt Ön a legjobb edzőnk, mert kijavított minket, mert megmondta, hogy jól állok-e a labdához, hogy a megfelelő pillanatban passzolok-e és még sok más dolgot." Ez az edző nagy feladata, felismerni a dolgokat és kijavítani őket.

Ez még inkább igaz a passzjátékra és a helyezkedésre. Pep Guardiola kínossan figyelt erre, Carlo Ancelotti ezzel szemben több szabadságot adott a támadóknak. Az Ön megoldása valahol a kettő között található?
Úgy vélem, hogy minden játékosnak tudni kell a helyezkedés során, hogy mit kell tegyen és mit hagyhat. Ma egy futballistánál a mozgásáról felismerhetik, hogy igazán nagy klasszis-e. Arról van szó, hogy úgy mozog-e a támadásban, ahogy kell vagy a megfelelő területet játssza be, hogy kéri-e a labdát vagy inkább kimarad. A helyezkedés viszont csak akkor produktív, ha újra és újra a mélységeket keresed. Néha a legegyszerűbb dolgok a leghatékonyabbak. 

20 meccsből 19-et megnyert a csapattal, csodaedzőként beszélnek Önről. Hogyan vélekedik erről?
Annak, hogy sikeresek vagyunk, mióta Peter Hermann és én itt vagyunk, egyszerű okai vannak. Mindenekelőtt egy egészen nagy klubnál vagyunk alkalmazásban. Nagyon jó játékosaink vannak, abszolút kiemelkedő edzői stábunk, az egész csapat tökéletesen funkcionál. Ahhoz a sikerhez, ami jelenleg történik, ahhoz minden egyes olyan embernek köze, aki a klubnál alkalmazott. Ezt nem tekintem csak magaménak. Nagyon sok tapasztalatom van, az életet, főleg a szakmabeli életet mindig reálisan láttam. Vannak mélységek és magasságok, vannak sikerek és vereségek. Amikor októberben átvettem a csapatot, tudtam, hogy sikeresek leszünk, mert a játékosokat, a csapatot, az edzői stábot éppúgy ismertem, mint a vezetési stílusomat. Azonban messze vagyunk még a végétől.

Mik a céljai?
Bajnokok akarunk lenni, hiszen még nem vagyunk azok! Emellett sikeresek akarunk lenni a kupában és a BL-ben. A BL-ben pedig biztosan nehéz lesz ez, hiszen olyan top csapatok vannak ott, akik -részben hatalmas külső segítség által- hihetetlen mód erősödtek az átigazolási időszakban. Ezért lesz a Bundesligának és a Bayernnek egyre nehezebb nemzetközileg olyan sikeresnek lenni, mint amilyen sikeres volt a története során a Bayern.

Korábbi klubja, a Real Madrid egymás után kétszer is meg tudta nyerni a Bajnokok Ligáját, jelenleg azonban botladoznak. Hogyan értékeli a helyzetüket?
Mindig vannak ciklusok a fociban. Nemrég még írtó sikeres volt a Real, azelőtt bizonyos időszakban az FC Barcelona. A Bayern 2013-ban és a korábbi években is. Mindig vannak pillanatfelvételek. Jelenleg épp azt mondják, hogy az angol liga a legerősebb és talán így is van. Ezt az angol csapatoknak azonban a BL kiesési szakaszában is bizonyítania kell.

Kanyarodjunk vissza a Real bukdácsolásához.
Az, hogy a madridiak a bajnokságukban jelenleg mélyponton vannak az én nézeteim szerint teljesen normális, az után, hogy kétszer megnyerted a BL-t és egyszer spanyol bajnok is lettél. Ezenkívül nyáron Alvaro Morata, Pepe és James Rodriguez személyében három nagyon jó játékosától vált meg, talán azért, hogy spóroljanak a fizetéseken is. Nem vásárolgattak őrült mód és azt gondolták: a fiatal játékosokkal kompenzálják majd. Nem, szükségük van egy jó elegyre, fiatal és idősebb játékosokból, tapasztalt és sikerre éhesekből. Itt akadt meg egy kicsit a dolog. A királyi gárdát azonban semmi esetre nem szabad leírni a BL-ben. Sokkal tapasztaltabbak, mint a PSG-nek. Sokkal! Úgy is gondolom, hogy a Real fog továbbjutni. Amikor mi 1998-ban, 32 év után újra megnyertük a Bajnokok Ligáját csak negyedikek lettünk a bajnokságban. Ezért tudom saját tapasztalatból: A madridiakat soha nem szabad lebecsülni.
Átigazolási hírek: Thorgan Hazard-ot én is bedodtam már kb. 2 évvel ezelőtt....
speziale Dec 14 - 9:18

AKTUÁLIS MECCS: Jöhet a pool, csak, hogy ne álmodozzunk sokáig! Vicc, hogy...
Kozi31 Dec 13 - 7:21

Franck Ribery: Ribery kétség kívül egy legenda! Azonban eljött valóban a búcsú...
Kontár Béla Dec 13 - 3:23

Free Joomla! template by Age Themes