BOA: "Az Elfből hiányzott a csapategység és a hierarchia"

Forditotta: 

A Süddeutsche-vel készült interjú második részében Boateng a válogatott csúfos VB-jéről mondott pár szót.

SZ: Mit gondol arról az állandó témáról, hogy ki énekli a himnuszt, ki nem...
Boateng: Ez megy állandóan, igen. Valaki írta a VB alatt: Boateng egyszer énekelte a himnuszt! Annak ellenére, hogy már régóta éneklem. A VB előtt kezdtem - azaz a 2014-es VB előtt, jegyezzük meg. És amikor azt mondják, hogy nem 100%-ig a futballra koncentrálok: Könnyű mondani, miközben azt sem tudják, hogy mi zajlik le velem napközben.  Úgy gondolom, sőt mondhatom, hogy teljes mértékben egy profi labdarúgóhoz méltóan élek.

Most elhatározta, hogy megvédi magát a támadásokkal szemben?
Igen, úgy gondolom, hogy eljött az idő, hogy megszólaljak a dologgal kapcsolatban, pláne ez a napszemüveg ügy után. Nem akarom hagyni, hogy a szememre hányják, ha napszemüveget viselek, amikor süt a Nap, és azt sem, hogy sajátmárkás szemüveget dobok a piacra. Hiszen ezek nem azt jelentik, hogy egy héten ötször máshova repülök, hogy valamit megtervezzek, vagy ilyesmi. Mindent innen intézek. Vagy még egy aktuális dolog: azt beszélik, hogy a VB alatt hívattam egy fodrászt.

És hivatott?
Valóban én voltam az, aki gondoskodott a fodrászról - de ő vágta az egész csapat, sőt még a stábtagok haját is! Ennek ellenére azt írták: Csak magam miatt intéztem. Szomorúnak találom ezt.

Két fronton kellett megélnie ezeket a támadásokat, hiszen a VB-ről való korai búcsú után is ez a szóbeszéd járta, hogy a válogatott játékosok minden lehetségessel foglalkoznak, csak nem a munkájukkal.
Igen, de ez esetben olyan dolgokat is a szemünkre hánytak, amelyeket sikerek esetén nem tennének. A 2014-es világbajnokság alatt is volt fodrász a táborban, mégsem érdekelt senkit.

Ön szerint mi miatt búcsúztak idő előtt a VB-ről?
Sok vezéregyéniség nem tudta a legjobbját nyújtani, és nem volt meg az az 1-2 fiatal játékos, aki ki tudott volna zökkenteni minket és konkurenciát jelentett volna. Emellett a tűz is hiányzott belőlünk. A Dél-Korea elleni mérkőzést eltiltás miatt a tribünről követtem és szinte hihetetlen volt nézni, hogy mennyire nehezünkre esett játszani, mennyire görcsösen játszottunk. Mintha nehezékkel a hátunkon kellett volna. Nem volt meg a sebesség, minden olyan lassú volt, egyáltalán nem ilyennek ismertem a csapatot. Ha ezt kívülről látod, azt gondolod: őrület! Némelyik szemrehányásnak azonban van alapja: A csapategység nem volt olyan jó, mint 2014-ben, nem fejlődött tovább, nem érezte úgy az ember.

Mikor érezte ezt?
Röviddel a Vb előtt már: Hm, valahogy még olyan semmilyen. Aztán azt gondolod: Ha az első meccset megnyered, majd történik valami a csapatban. Azonban a nyitómérkőés elvesztésével teljesen más irányba ment a dolog, ráadásul még 5 szabad nappal is szembe kell nézned, holott azonnal jóvá akarnád tenni. Azon rágódsz: ember, mikor folyathatjuk már? A svédek elleni mérkőzés nem volt érdemtelen, de nyögvenyelősen sikerült, semmi örömöt nem nyújtott a játék.

Mindenki azt gondolta, hogy Toni Kroos hosszabbításban szerzett gólja felszabadít valamit.
Mi is ebben bíztunk. A svédek elleni meccs félidejében azt vettük észre, hogy csapatként még ki tudunk hozni ebből valamit, mondtam még egy-két beszédet, mint ahogy pár játékos még, de egyszerűen már nem volt olyan, mint 2014-ben. Nem tudtunk már az átkozott hangulaton felülkerekedni.

Megvan ennek az oka?
2014-ben, a brazíliai VB-n volt 12-13 játékos, aki állandóan játszott, a többiek pedig nem voltak abban a pozícióban, hogy azt mondják: Álljunk csak meg, tulajdonképpen én is a csapatba tartozok! Akkor világos volt a hierarchia. Ezúttal másként volt: Ha valaki nem nyújtotta a tőle elvárt teljesítményt, akkor azonnal volt ott egy másik játékos, aki talán azt kérdezte: és én miért nem kapok lehetőséget? Miért csak a többi poszton változtatnak? Természetesen ez nem lett így kimondva, de pontosan ez a probléma. Érződik ez a csapatban.

Mennyire szenvedte meg a csapatszellem az Özil és Gündogan féle Erdogan affért?
Idegesítő téma volt, amely nyugtalanságot hozott a csapatba. Először mindenki lebecsülte a témát, majd magunkkal vittük a VB-re. Mindenki számára megterhelő volt, a két érintett játékosnak is.

Milyen szinten beszéltek erről a csapatban?
Beszélgettünk róla és pont ez lett egy idő után idegesítő. Csapatként akartunk együtt edzeni és más témákkal foglalkozni. És nem azt, hogy mindig azt kérdezgessék: Mit szólsz a fotóhoz? Nem kellett volna, hogy egyik-másik személy reagáljon erre valamit?

Ez megosztotta a csapatot? Egy mondjuk pro és egy kontra Özil és Gündogan részre?
Ennyire nem venném komolyan. Mindenkinek meg van a saját véleménye és természetesen vannak vélemények, amelyek kicsit eltérnek a másiktól. Senkitől nem hallottam azonban azt, hogy: "Mesutra és Ilkayra nincs szükségünk, túl nagy teher ez." Inkább azt gondolom, hogy a vélemény az volt, hogy: "Természetesen szükségünk van rájuk!" Másként kellett volna elmagyarázni és lekommunikálni ezt az egészet.

Özil visszavonulása után sok játékos tovább hallgatott, Ön egyike volt a kivételeknek.
Ez megint egy olyan dolog... Hol voltak a játékosok, akik köszönetet mondtak Özilnek? Látszólag nem sokan hittek abban, hogy ilyesféle megnyilvánulást kellene tennie, mert azt gondolhatták, hogy a szurkolóknál nem lenne jó visszhangja. Ez esetben viszont nem arról a bizonyos fotóról van szó. Itt egy nagyszerű játékosról van szó, akivel világbajnokok lettünk, aki hihetetlen sok olyan mérkőzést játszott, amely egy kicsit hozzátett a német labdarúgáshoz. Egy olyan irányító, akinek be kellett illeszkedni. Köszönetet kell mondani neki. Szomorúnak tartom azt, ha valaki ettől tartózkodik.
AKTUÁLIS MECCS: Azért nem egyszer van meccsenként hogy 4-5 emberbe viszi bele...
Atesz12 Dec 13 - 6:56

Franck Ribery: Ribery kétség kívül egy legenda! Azonban eljött valóban a búcsú...
Kontár Béla Dec 13 - 3:23

Te kit igazolnál?: Annyi biztosan világos, hogy a jelenlegi állás szerint szélső védőt...
Kontár Béla Dec 13 - 3:17

Free Joomla! template by Age Themes