HÖRWICK: Trapattonit az öltözőbe kellett zárnom

Mayer László Írta: 
Markus Hörwick volt az első sajtószóvivő a német futballban, a szakember 35 éven keresztül dolgozott a Bayern Münchennél és úgy ismeri a klubot, mint kevesen. Nemrégiben a német foci "kultmagazinja" az 11freunde.de készített vele interjút, amiből sok érdekes és pikáns részletet is megtudhatunk.

Az interjú:

11freunde.de: A klubnál nagyon fontos az, hogy az edzők hogyan bánnak a médiával. Volt olyan a Bayern történelmében, aki megbukott e téren?
Hörwick: Otto Rehagel ebbe a kategóriába tartozik. Ha megnézik az edzői pályafutását, akkor feltűnhet, hogy olyan kluboknál volt sikeres, amelyek nem voltak annyira reflektorfényben: Például Brémában vagy éppen Kaiserslauternben. Görögországban pedig senkit nem értett. A média figyelmének középpontjában lévő Münchenben már nem működtek úgy a dolgok.

Ön volt a legelső sajtószóvivő a német futball történetében. Hogyan indult a pályafutása a Säbener Strassén a 80-as évek elején?
Minden nagyon átlátható volt. Talán csak egy-két sajtóképviselő volt jelen az edzéseken. A többi az íróasztala mellől végezte a dolgát. Kérdeztem Uli Hoenesst, hogy hogyan fog így egy élettel teli kép kialakulni a Bayernről? Valahogy oda kell csalogatnunk az újságírókat a Säbener Strasséra, gondoltam én. Akkoriban még úgy volt, hogy az Olympiastadionban messze nem volt teltház. Még azt is meg kellett tölteni. Azt javasoltam Ulinak, hogy a játékosok és az edzők álljanak az újságírók rendelkezésére a mérkőzések után, miután lezuhanyoztak és beszélgessenek velük. Többek közt ezzel az intézkedéssel is kitűntünk akkoriban a többi klub közül.

Ma sok színes történet veszi körbe a futballt - néha talán kicsit túl sok is. Amikor Niko Kovacot a Dortmund elleni 5:0-ás sikert követő sajtótájékoztatón Jerome Boateng bulijáról kérdezték enyhén ingerülten reagált...
Érthető, nem? A csapatod éppen 5:0-ás sikert aratott a mérkőzések mérkőzésén, egy olyan mérkőzést, amelyet egész Németországban közvetítettek és világszerte is több mint 200 országban és az egyetlen, ami látszólag érdekelte a sajtót Jerome Boateng bulija, és hogy ki mikor érkezik oda. Ez mondjuk már a mérkőzés előtt elindult, amikor Niko Kovac még a mérkőzés előtt is 20 percet arra szánt, hogy a TV rendelkezésére álljon és ott is erről kérdezték. A futball elbulvárosodását látva néha csak csóválja az ember a fejét. A sport egyre inkább a háttérbe szorul - az aranyozott steak vagy éppen egy játékos mérkőzés utáni bulija viszont annál érdekesebb.

Ha visszagondol az összes Bayern edzőre, akivel dolgozott ki volt a legnehezebb eset?
Louis van Gaal. Rögtön az első találkozásunkkor közölte, hogy eddig az összes állomásán gondjai voltak az újságírókkal - és a sajtószóvivőel is. Tulajdonképpen egész Európában rettegtek tőle a sajtó képviselői. Van egy YouTube válogatás Louis van Gaal veszekedéseiről az újságírókkal. Például egy alkalommal egy sajtóképviselőt forgó kamerák előtt tessékelt a szaunába. A hivatalba lépésekről változtattam inkább pár dolgon - például felosztottam az interjúkat több részre, külön kérdezhették a internetes, valamint külön a nyomtatott sajtó képviselői. Egészen másképp viselkednek az emberek kamerákkal szemben. Van Gaalnak egyenrangúan kellett beszélgetnie a nyomtatott sajtó képviselőivel, nem a magas lóról. Aztán megkapta mindig a kis cappuccinoját és tulajdonképpen kellemes beszélgetésekké fajultak végül ezek. Egyszer feltűnt nálunk két holland újságíró és azt kérdezték, hogy ők is részt vehetnének-e a sajtótájékoztatón. "Természetesen, jöjjenek", mondtam. Teljesen el voltak képedve, nem hitték el és csak hüledeztek, hogy "ez nem a mi Louis van Gaalunk."

Legendás Giovanni Trapattoni beszéde. Ma már csak nevetnek rajta, akkoriban biztos nem így volt.
Akkoriban sem az egyesületnek, sem nekem nem volt olyan vicces. Sajtófőnökként az is a feladatod, hogy az egyesület képében ne essen csorba. Akkoriban ez nagyon ártott az egyesület képének.

Meglepődött Trapattoni fellépésén?
A megérzésem azt súgta, hogy valamikor valami történni fog. Vasárnap aztán kikaptunk a Schalketól. Mario Basler és Mehmet Scholl élő adásban panaszkodott arról, hogy a kispadon kellett helyet foglalniuk. Ezt követően este aztán még volt egy közös vacsora. Már ott elhangzottak szinte ugyanazok a szavak Trapattonitól, mint pár nappal később a legendás sajtótájékoztatón. A vacsorán úgy bepörgött, hogy felborított egy egész üveg vörösbort, amely teljesen átáztatta Hoeneß ingjét és nadrágját. A beszédje végén Trap közölte a játékosokkal, hogy keddig nem akarja látni őket. Ő maga Milánóba repült. Münchenbe vissza már autóval jött, én felhívtam délelőtt, mert a kérésére leszervezésre került egy sajtótájékoztató. A beszélgetés során biztosított róla, hogy minden rendben lesz. Az én megérzésem viszont mást sugallt, ezért később újra felhívtam és megkérdeztem, hogy biztosan minden rendben van-e. Ő ismét biztosított róla, hogy igen. Ahogy már az első beszélgetés során most is folyton arról érdeklődött, hogy valóban meg van-e hívva a sajtó is.

Ez nyugtalaníthatta Önt...
Abszolút. Az, hogy valami nagy dolog fog következni akkor vált számomra végképp világossá, mikor a sajtótájékoztató előtt 8 előre megírt kártyát kivett a zsebéből. Normál esetben csak egy kis papírocska volt nála, amire a tolmácsával alapvető német kifejezéseket írtak és csak puskaként volt a keze ügyében.

Gondolt arra, hogy közbelépjen, amikor Trapattoni belekezdett a beszédébe?
Kétszer is átgondoltam, hogy félbeszakítom a sajtótájékoztatót. De az végképp nem lett volna jó. Azzal megsemmisítettem volna az edzőt. Amikor befejezte a beszédjét és elhagytuk a termet hirtelen megállt és úgy vélte, hogy elfelejtett valami fontosat. Aztán betuszkoltam az öltözőbe és mondtam, hogy megnézem egyáltalán ott vannak-e még az újságírók. Természetesen ott voltak. Olyan káosz volt, amilyet én a 30 év alatt nem láttam a Bayernnél. Mindenki totál izgatott volt és a szerkesztőségével telefonált. Amikor ezt megláttam gyorsan kimentem és bezártam az ajtót. Trapp semmiképp nem mehetett oda vissza. Azt mondtam neki, hogy már az összes újságíró elment.

Trapattoni példája mutatja, hogy az edzők néha a saját céljukra akarják használni a médiát.
Ha az edző egy szezonban 250 beszédet tart a csapatának, akkor egyik-másik játékos a 180.-ik alkalommal valószínű nem úgy figyel. Ilyen esetben egy interjúval vagy egy sajtótájékoztatóval fel lehet kelteni az érdeklődést. Giovanni Trapattoni akkoriban a csapat egy részéből hiányzó profi viselkedésre figyelmeztetett. Erre szükség is volt. Trapattoni alapvetően nem volt egy hangos ember, inkább egy úriember. Igazán különleges ember.

Korábban már említette, hogy a média nagymértékben megváltozott. Hogyan ítélné meg ezt a változást?
Látok bizonyos veszélyforrásokat. Elsősorban ma már a tudósítás gyorsasága, tempója számít, nem a minősége, mint korábban. Az internet és a közösségi média olyan embereknek adnak fórumot, akiknek nincs újságírói végzettségük és néha viselkedni sem tudnak. Az anonimitásból kiindulva könnyen szitkozódhatsz, akár embereket semmisíthetsz meg. Főként ez aggaszt engem, annak ellenére, hogy milyen remek lehetőségekre lehetne használni a közösségi médiát.




Bajnokok Ligája: Mert egy olyan edző szórakozott kínjában a karrierjével, aki kevesebbet...
Véder Nagyúr Sep 18 - 5:22

AKTUÁLIS MECCS: Bár még nagyon korai, mert tényleg nagyon az elején vagyunk,...
Racilaci Sep 17 - 19:01

NationalElf: Ide kell egy megfelelő hadrend és ahhoz igazítani a különböző...
FERWIN Sep 12 - 13:27

Free Joomla! template by Age Themes