FCB - FCB: Visszatekintő 3. rész

Pethő András Írta: 


Visszaemlékező sorozatunk harmadik részében egy olyan párharchoz érünk, ahol már a jelen nagyjai közül is megtalálunk néhány figurát.

Az eddigi négy FCB-FCB párharcot alapvetően a Bayern dominanciája jellemezte. De egyszer mi is beleszaladtunk a késbe. Elég durván. Ehhez azonban az is kellett, hogy csapatunk épp a mélypontját élje, a Barca pedig klubtörténete csúcsát.

Jürgen Klinsmann egy bajnokcsapatot vett át. Látszólag ugyanazt a keretet, mint amit Ottmar Hitzfeld ott hagyott neki. Volt azonban egy játékos, akinek a hiánya brutálisan rányomta a bélyegét a 2008/09-es szezonra. Oliver Kahn kapusként a világtörténelem legnagyobbjai közé tartozik, de ami talán még ennél is fontosabb, VEZÉRként is meghatározója figurája volt mindenkori csapatának. A klubtörténet egyik, ha nem legnagyobb legendája (szerencsére kemény a verseny a jelképes címért… Majd egyszer jól összeugrasztunk titeket ebben a kérdésben).

A szezon játékban és eredményességben is gyengének bizonyult. A Bundesliga akkori színvonalát jelzi, hogy még így is az utolsó fordulóig akadt esélyünk a bajnoki címre – akkor már Jupp Heynckes vezényletével. Ez volt az a szezon, amikor a kis Hoffenheim elleni utolsó perces győzelemnek is úgy örültünk, mintha BL-t nyertünk volna. A Sporting elleni 12-1 persze felejthetetlen, már csak azért is, mert Thomas Müller a visszavágón megszerezte első BL-gólját. Azóta már ő a legeredményesebb német a Bajnokok Ligájában. A világbajnokságokon hirtelenjében már Miroslav Klose vált az üldözötté. (most egy másik portugál csapatot 6-1-re vertünk a Barca előtt)
Teljesen más helyzetben volt a Barcelona, amely 2008 tavaszán alig tudta kiharcolni hazájában egyáltalán a BL-főtáblát. Ezt a csapatot egy szintén nullkilométeres klubedző, Pep Guardiola úgy forgatta meg, hogy nyomban az első idényében a csúcsra is repítette azt, majd egészen távozásáig úgy menedzselte, hogy mindenki számára egyértelmű volt, az a világ legjobb csapata. Valószínűleg történeti szinten is megállta volna a helyét.

A 2008. április 08-ai negyeddöntőt két további dolog is meghatározta. Néhány nappal korábban a Bayern megsemmisítő 5-1-es vereséget szenvedett a Wolfsburgtól. Ezt amolyan bajnoki döntőnek is lehetett tekinteni, de önmagában az eredmény az, ami miatt talán még most is szégyenkezünk. Másfelől még sérülések is gyötörték az együttest. Például Philipp Lahm és Lucio – de Daniel van Buyten – sem tudta vállalni a barcelonai játékot. És ne felejtsük el, hogy a szezont még Willy Sagnollal a keretben kezdtük. Így jött ki a megdöbbentően hangzó Oddo – Breno, Demichelis – Lell védőnégyes.

Klinsi a mérkőzés előtt egy kemény döntést is meghozott: Michael Rensing helyett Jörg Buttot tette be a kapuba.

FC Barcelona: Valdés - Daniel Alves, Márquez, Piqué, Puyol - Xavi, Yaya Touré (81. Busquets), Iniesta - Messi, Eto'o (90. Bojan Krkic), Henry (73. Keita)

Bayern München: Butt - Oddo, Demichelis, Breno, Lell - Schweinsteiger, van Bommel, Zé Roberto (77. Sosa) - Altintop (46. Ottl), Ribéry - Toni

Az odavágó mérkőzésről túl sok mindent nem érdemes megemlíteni: a csúcson lévő Barca porig zúzta a padlón lévő Bayernt. Négy gólt lőttek az első félidőben, nem túlzás, lehetett volna több is. Franck Ribéry már a félidőben mezt cserélt. Sokan úgy gondolhattuk, na Francknak most lett végképp elege a csapat töketlenkedéséből. Szerencsére végül sikerült őt megtartani. A Barca a második félidőben már csak tartotta az eredményt. Így a végén még majdnem nekünk kellett megköszönnünk, hogy nem lőttek többet. Kissé borzolta a kedélyeket, amikor Thierry Henry páros, nyújtott lábbal beleszállt Butt arcába.

Az április 14-ei visszavágónak már nem volt tétje. Csapatunk azért kulturált módon, egy 1-1-es döntetlennel búcsúzott. Mint látni fogjuk a következő részben, ez nem magától értetődő egy megalázott együttes esetén.

Bayern München: Butt, Lell, Lahm, Lúcio, Demichelis, Van Bommel, Sosa (78. Hamit Altintop), Ottl, Toni, Ribéry, Zé Roberto (78. Borowski)

FC Barcelona: Valdés, Dani Alves, Puyol, Piqué, Abidal, Yaya Touré, Xavi, Seydou Keita, Eto'o, Iniesta (78. Hleb), Messi

A Bayern másfél hét múlva kikapott otthon a Schalkétól. Manuel Neuer akkori mozdulatait annyira ne is, inkább azt ecseteljük, ahogyan Franck Ribéry és Rafinha öldökölték egymást. Mára már országos cimborák. A vereséggel Jürgen Klinsmann kalandja is véget ért. A vezetőség a már akkor is a nyugdíjas kutyasétáltatáson ábrándozó Jupp Heynckest nevezte ki edzőnek. A Don nagysága nyomban megmutatkozott megmutatkozott. Szétesett csapatunkból 1-2 hét alatt ütőképes alakulatot hozott létre. A játékosokat sikerült lenyugtatni, a játéknak végre lett fazonja. (Nagyon sajnálhatjuk, hogy például Lukas Podolski vagy Miroslav Klose nem tudott többet dolgozni vele) 2011 őszén ugyanezt érte el, csak akkor már nagyban. A Wolfsburg ekkor hatalmas lendületben volt, így Heynckes csodája helyett Magath csodája valósult meg.
Átigazolási hírek: Az a baj, hogy szerintem ez a Bild cikk csak...
speziale Jul 18 - 11:07

Game (PC, Konzol): Huh, a Championship Manager 01-02-ben mennyit játszottam a Bayernnel :D...
kovacsszandra345 Jul 5 - 15:37

Arjen Robben: 99 óta vagyok Bayern szurkoló, sosem szurkoltam más csapatnak. Volt...
szabi90 Jul 4 - 18:53

Free Joomla! template by Age Themes