Mi lett veled (9.): Didi Hamann?

Pethő András Írta: 
Sorozatunk 9. részében a 90’-es évek Bayernjének egyik emblematikus figuráját mutatjuk be: Didi Hamannt. 

Amikor belekezdtünk a sorozatba, az elképzelésünk szerint az elmúlt 20 év kultfiguráit akartuk górcső alá venni, nyilván a középpontban a 2001-es hősökkel, de nem kizárólagosan, hanem kitérve az előttük és utánuk következő garnitúrára. 

Dietmar Johann Wolfgang (maradjunk a Didi megnevezés mellett) Hamann azon németek közé tartozik, akik a Bayernnél váltak profivá, ismertté, válogatott játékossá; pályafutásuk legnagyobb sikereit azonban egy másik csapatnál érték el. Hamann 1973-ban született a csehszlovák határ mentén fekvő kis bajorországi városban, Waldsassenben. 



16 éves korában került a Bayernhez, 20 évesen mutatkozott be a profik között. Míg manapság gyakori, hogy olyan játékosok is profi szerződéssel bírnak, akik csak elvétve vagy egyáltalán nem kapnak lehetőséget a nagyok között (gondoljunk pl. Patrick Weihrauch esetére), addig 20 évvel ezelőtt a ’ szerződéssel rendelkező amatőrök’ is többször feltűntek a Bundesligában. Hamann annak ellenére, hogy már hamar meggyőzte edzőit a tehetségéről, sokáig nem profi státuszúként szerepelt a legjobbak között. Egyszer pedig hatalmas kalamajka is lett ebből. 

1995. április 15-én Giovanni Trapattoni a Frankfurt elleni bajnokin mindössze 12 profi játékosára számíthatott: Sven Scheuer és Sammy Kuffour amatőrstátuszúként kapásból a kezdőben találta magát. A 25. percben Marco Grimm érkezett Thomas Helmer helyére. Ezzel még jelentősebb gond nem is akadt, a DFB akkori szabályai szerint maximum három amatőr lehetett egyszerre a pályán. Aztán eljött a 72. perc, amikor ’Trap’ újabb cserére szánta el magát, Witeczeket Hamann váltotta. Markus Hörwick hiába üvöltött a tribünről, hogy ez így már szabályellenes, frankfurti oldalon pedig egyből tudták, ha veszítenek, óvni fognak. A Bayern a pályán 5-2-re győzött, a tárgyalóasztal mellett viszont 2-0-ra nyert az Eintracht. 



Hamann ebben az idényben már 30 bajnokin és többek között az egyik BL-elődöntőn kapott lehetőséget. A Bundesligában főként csereként. A következő három évben folyamatosan vált alapemberré, 1996-ban az UEFA-kupa-döntő elő találkozóját végigjátszotta, 1997-ben pedig a Nationalelfben is bemutatkozott, az 1998-as franciaországi tornán minden német meccsen pályára lépett. 

Az akkor 25 éves védekező középpályás számára éppen csak élesbe fordult karrierje, azt gondolnánk, hogy az újra vérmes álmokat dédelgető Bayernnél szóba sem jöhetett volna, hogy megváljanak tőle; míg ő maga is a tökéletes helyen volt egy nemzetközi frontra épülő csapatnál. Hogy a felek így is gondolkodtak, mi sem mutatja jobban, hogy még a világbajnokságon megelőzően megegyeztek a játékos szerződésének 2002-ig való meghosszabbításában. Végül azonban mégis váltás lett a dologból. És lehet, hogy Ottmar Hitzfeld egy szerencsétlen nyilatkozata miatt. A Generális ezen a nyáron érkezett Münchenbe. Nyomban egyértelművé tette, hogy aki hosszú szerződéssel bír és mégis más csapatokkal tárgyal, annak már nincs ott a szívében a Bayern, rájuk ő nem tud számítani. Utalva Hamannra. Aki aztán erre kapta magát és eligazolt a Newcastle-höz. 

Így ő már nem volt részese a Bayern nagy éveinek, azonban ő maga sem panaszkodhat. 1999 és 2006 között volt a Liverpool játékosa, akikkel az angol bajnoki címet leszámítva nagyjából mindent megnyert. 2001-ben az Európai Szuperkupát pont a Bayern ellen. 2005-ben jutott el karrierje csúcsára, amikor megnyerte a Bajnokok Ligáját. Egy számunkra kedves ismerős, Xabi Alonso társaként egy másik kedves ismerős, Carlo Ancelotti Milanja ellen. ’Didi’ csereként állt be a félidőben, háromgólos hátrányban, gólpasszal és értékesített büntetővel járult hozzá a nagy sikerhez. Ráadásul igazi hősként: a második félidőben fáradásos törést szenvedett a jobb lábában, mégis végigjátszotta a találkozót, még a büntető is vállalta. 

Pályafutás utolsó harmadában előbb a Manchester City, majd a Milton Keynes csapatainál játszott. A profi futballt 2011-ben fejezte be. Mint a harmadikligás együttes játékosedzője.



Klubcsapatainál bőven kijutott neki a jóból, az angliai sikereken túl a Bayernnel két bajnoki címet, egy kupagyőzelmet, egy ligakupa-győzelmet és UEFA-kupa-sikert ünnepelhetett. A Nationalelfnél viszont nem igazán jött ki neki a lépés. Az 1996-os EB-n még nem, 2006-os VB-n már nem volt a válogatott tagja. Legnagyobb sikereként a 2002-es világbajnokságon alapemberként szerzett ezüstérmet. A 2005-ös Konföderációs-Kupáról a BL-döntőn szerzett sérülése miatt maradt le, utána még egyszer kapott lehetőséget, de napjai már meg voltak számlálva: a Klinsi-Löw páros tudatosan egy fiatalos válogatottban gondolkodott, ebbe pedig az akkor 31 éves Hamann már nem igazán fért be. 2001-ben ő lőtte az utolsó gól a régi Wembley-ben – németként ez hatalmas fricska (a müncheni 1-5 ellenére is). 

Hamann 2011-ben nem hagyta teljesen abba a futballt. A Milton Keynes után előbb az akkor másodligás Leicester másodedzőjeként, majd az ötödligás Stockport County mestereként dolgozott. A játékot pedig 2015-ben a TUS Haltern együttesénél kezdte újra – az öregfiúknál. Az Észak-Rajna-Vesztfáliában fekvő kisváros neve talán többek számára ismerősen hangzik, mai főszereplőnk mellett Benedikt Höwedes is ennél a csapatnál kezdett el futballozni, akárcsak Christoph Metzelder, aki jelenleg a klub ügyvezetője is. 



’Didi’ gyakran kerül az újságokba – egy-egy alkalommal ittas vezetés vagy krikett-fogadás miatt -, Angliában és Írországban TV-s kommentátorként dolgozott, a német futball szakértőjeként pedig gyakran kikérik a véleményét a Csatornán túl, a Bayernről is.
Átigazolási hírek: Az a baj, hogy szerintem ez a Bild cikk csak...
speziale Jul 18 - 11:07

Game (PC, Konzol): Huh, a Championship Manager 01-02-ben mennyit játszottam a Bayernnel :D...
kovacsszandra345 Jul 5 - 15:37

Arjen Robben: 99 óta vagyok Bayern szurkoló, sosem szurkoltam más csapatnak. Volt...
szabi90 Jul 4 - 18:53

Free Joomla! template by Age Themes