A bilbaoi "betörő" | A Javi-sztori (2.)

Forditotta: 
 A The Player's Tribune-nek hála korábban már megismerhettük Boateng, Kimmich és Arjen történetét. A legújabb publikációjukban egyik legkedveltebb játékosunk, Javi Martínez mesélt az életéről. Az írás első részében a gyerekoráról és bilbaoi pályafutásról olvashattunk, a most következő második részben pedig egy azóta legendásá vált történetről és a bayernes időszakáról vall:

"Egy kellemes szeptemberi éjen, röviddel 2 óra után egy ittas srác mászott át a Bilbao edzőközpontjának a kerítésén. Miután bejutott egyenesen az első csapat öltözője felé vette az útját, azzal a szándékkal hogy egy bizonyos öltözőszekrényből pár értékes dolgot magához vegyen.
De a botladozó behatoló nem érte el célját, mivel egy biztonsági őr megállította és a földre vitte. Másodpercekig birkóztak a folyosón, mire a klub alkalmazottja rájött, hogy a kvázi tolvaj nem más mint egy nem rég távozott játékos. Javi Martínez volt az.

Igen, igaz...én voltam.

De a többi részlete ennek a kis vicces bűnügyi anekdotának, amiket az újságok is megírtak akkor, nem igaz. Nevetnem kell, ha így évekkel később visszagondolok a sztorira. Hadd meséljem el, mi is történt igazából. De menjünk vissza a történet legelejére, az én sztorim legelejére. 

Amikor az Athletic eldöntötte, hogy ragaszkodik a 40 millió eurós kivásárlási árhoz, már csak két érdeklődő klub maradt. Egy angol és egy német, és pénzügyi szempontból nagyon hasonló ajánlatott tettek. Igazából az angol csapat többet ajánlott nekem. De amikor a Bayern azt kérdezte, hogy játszanék-e a klubuknál, a városukban, ó ember.. az hatalmas volt. Nem volt kétséges, hogy a Bayern játékosa szeretnék lenni.

Mivel az átigazolás augusztus legvégén jött létre, nem volt időm elköszönni a csapattársaimtól, se összegyűjteni a dolgaimat az Athletic edzőpályájáról. És mindez akkor, amikor az a különös eset történt, bár messze nem olyan drámai módon, mint ahogyan azt mesélik.
Felhívtam a klubot, hogy oda mehetnék-e dél körül, de nemet mondtak. Nem engedtek oda edzés előtt, mert azt gondolták, hogy rossz hangulatot kelthetne. Megértettem a kérésüket. A cipőim azonban még ott voltak, a laptopom és a ruháim is. Mindenem az öltözőben volt még.

Napközben a városban jártam, úgy 9:30 lehetett, oda mentem és összeszedtem mindenem. Körülbelül 15 percig csengettem a biztonsági szolgálatnak, de senki nem jött. Építési munkálatok zajlottak akkoriban, így lehet, hogy nem is működött a csengő. Hívtam a csapat menedzserét, de nem vette fel a telefonját. Az ott eltöltött éveim után tudtam, hogy van egy másik bejárat is az öltözőkhöz, így oda sétáltam, hogy szóljak a biztonsági őrnek, Ikernek, hogy engedjen be.
"Iker, Iker, légyszíves nyisd ki", kiabáltam. Kijött, kinyitotta a kaput és beengedett. Összeszedtem a cuccaim és távoztam.

Ennyi volt az egész, semmi más nem történt.

Képzeljék el a reakcióm, amikor másnap azt beszélték, hogy részegen mentem oda és verekedtem a biztonsági őrrel. Szent ég! Valaki igazán jó sztorit kreált ebből. Most már csak nevetek ezen, de akkor? Le voltam döbbenve.
Kemény lecke volt. Éveket töltesz az életedből egy klubnál, aminek mindent megadsz, amit csak tudsz. Aztán rossz fényben tüntetik fel a dolgokat. Én viszont mindig büszke leszek az Athleticnél eltöltött időszakomra. Olyan volt, mintha a családom lett volna.

Az legérdekesebb, amire rájöttem, hogy a Bayern és az Athletic nagysága, a kulturája meg a többi egészen hasonló. Mindkét klub nagyon családorientált. A Bayern mindenben segít, bármi gondod van. Emlékszem az első pár napra, amikor Münchenbe érkeztem, a klub küldött néhány anyagot, amelyben leírták a heti programot és mindez németül volt. Egy pillanatra bepánikoltam, hogy "mit tettél, Javi?" egy szót sem éretettem németül. Nem volt ötletem mit kellene mondanom vagy hol kellene lennem. Aztán felhívtam valakit a klubtól és elmondták, hogy hova kellene mennem, valószínűleg nagy nevetések közepette. Szerencsére valamennyire megtanultam angolul onnan, hogy amerikai filmeket néztem, felirattal, a klubnál pedig mindenki beszél angolul.



Az első hetekben a latin játékosok segítettek beilleszkedni. Claudio Pizarro nagyon segítőkész volt és még ott voltak a brazilok is: Rafinha, Dante, Luis Gustavo. Nélkülük sokkal nehezebb dolgom lett volna.

Arjen Robbenről és Franck Ribéryről hallottam eleget, az ő klasszisuk már nem lepett meg annyira, de volt egy játékos aki igen, ő David Alaba volt. Amikor megérkeztem 2012-ben még nem volt sztárjátékos, mint most. Személy szerint nem igazán ismertem. Emlékszem az első közös edzésre, le voltam nyűgözve az erejétől és attól, hogy milyen minőségi játékos. Ő volt az egyetlens, aki igazán meglepett. Előre megmondtam volna, hogy nagyon nagy szerepe lesz a sikereinkben.

Az első szezonomban, Münchenben felemelhettük azt a gyönyörű kupát, az európai labdarúgás fő trófeáját. Nehéz leírni a BL megnyerése által okozott örömöt. Ezért igazoltam ide és még mindig ez a dolog hajt minket. Momentán jól érzem magam - Jupp Heynckes is visszatért - , tudom, hogy fontos vagyok a klub számára, jól érzem magam a középpályán. De mindenki más fenomenálisan hangulatban van jelenleg. Lendületben vagyunk. Viszont a földön kell maradnunk és tovább dolgoznunk, mert a dolgok gyorsan változhatnak. Alig pár hete volt, amikor elszenvedtük azt a fájó vereséget, a 3:0-át, Párizsban. Ha valami ilyesmi történik fontos, hogy megőrizd a higgadtságod és higgy a képességeidben (és lehetőleg pár napig ne olvass újságot). Nem felejtesz el futballozni. Egyszerűen csak keményebben kell dolgoznod és többet harcolnod. Nem őrültünk meg vagy borultunk ki. Az edzésre összpontosítottunk és kitisztítottuk a fejünket, ennyi történt. Tudtam, hogy vissza fogjuk küzdeni magunkat. A PSG 3:1-es legyőzése a kemény munkánk gyümölcse volt, a kihívás viszont folytatódik és jól fel kell készülnünk áprilisra és májusra - az az időszak, amikor igazán jó kondicióban kell lenned a csapattal. Újra át akarjuk élni azt az érzést, amikor felemeled a BL serleget. Leírhatatlan.

Ahogyan mondtam, az élet nagyon gyorsan halad. Nehéz elhinnem, hogy 5 éve Münchenben vagyok. Amikor az unokáim 40-50 év múlva rákeresnek a nevemre, vajon mit fognak találni? Talán azokat az őrült sztorikat a nagypapájukról, a bilbaói banditáról. Igazából egész vicces lenne. Ha rajtam múlna, azt szeretném, hogy azt olvassák Javi Martínezről, hogy keményen dolgozó játékos volt, aki mindig mindent beleadott, mindig szembenézett a kihívásokkal. Aki minden tőle telhetőt megtett, hogy jó focista legyen és, hogy büszkévé tegye a szüleit és a testévérét.

Talán, sőt remélhetőleg, azt fogják olvasni a nagypapájukról, hogy két- vagy akár háromszoros BL győztes. Az igazán nagy dolog lenne egy hegyi faluból jött navarrei fiú számára.

Nem tudom mit tartogat a jövő, de most bocsássanak meg, mennem kell. Fontos dologom van a "suliban" :) "

- Javi Martínez


Ha még nem olvastad, mindenképp pótold:
Átigazolási hírek: Akkor most már tényleg csak arra kell koncentrálni nyáron, hogy...
szabi90 Jan 20 - 14:50

Leon Goretzka: Én már alapból örülök ennek a transzfernek. Ha télen jön,...
argo001 Jan 20 - 12:20

Josef „Jupp” Heynckes: Csak halkan mondom, egy triplazas nagyon jol jonne iden...
FERWIN Jan 15 - 14:40

Free Joomla! template by Age Themes