„A Bayern a legmagasabb szint a fociban”

Forditotta: 

A Bayern Magazin friss számában a visszavonuló Xabi Alonso adott nagyinterjút.

A Mönchengladbach elleni lecserélésednél a stadionbemondó külön is elköszönt tőled: „Adios Xabi.” Belegondoltál már ténylegesen, hogy ezek az utolsó mérkőzéseid?
„Erre nem is lettem figyelmes, de szép gesztus volt tőle. A döntésemet egészen tudatosan hoztam meg. Azon vagyok, hogy az utolsó mérkőzéseimet maximálisan kiélvezzem. Még jobban örülök annak, hogy a Gladbach elleni győzelemmel nagyszerű helyzetbe kerültünk ahhoz, hogy megvédjük a bajnoki címünket.”

35 évesen fejezed be – miért pont most jött el az ideje?
„Valamikor minden karrier lezárul. Ezt nem lehet megakadályozni. Sokat gondolkodtam rajta, majd meghoztam ezt a döntést. Egy folyamat eredménye volt. Már olyan régóta a pályán vagyok, három országban négy remek klubnál is megfordultam. Mindegyik nagyon sokat jelent számomra és mindegyik a szívemhez nőtt.”

Mit szólt a családod a döntésedhez?
„Remélem, örülnek annak, hogy júniustól több időt töltök majd velük. (nevet) Persze a családom jól ismer engem és tudják mindnyájan, hogy intenzíven mérlegeltem a döntésemet, majd teljes meggyőződéssel hoztam azt meg.”

Hogyan fogadták a környezetedben?
„Egyszerűen lenyűgözően! San Sebastianból, Liverpoolból, Madridból, Münchenből és sok más helyről is olyan sokan jelentkeztek. Egy kissé meglepett engem, de örültem is neki. Mindenkinek hálás vagyok érte.”

Carlo Ancelotti megpróbált rávenni arra, hogy változtasd meg a döntésedet?
„Igen. (nevet) Úgy vélte, hogy egy kicsit még töprengenem kéne a döntésemen – valószínűleg abban reménykedett, hogy még egy évig maradok. De azt mondtam neki: Carlo, meggyőződésem, hogy ez a megfelelő időpont. Tökéletes döntés volt, hogy a Bayernhez igazoltam. Csodálatos és sikeres időt töltöttem itt. Fontos szerepet játszhattam a csapatban. És hálás vagyok azért, hogy a legmagasabb szinten fejezhetem be a karrieremet. Hiszen a Bayern a legmagasabb szint, ami a futballban csak lehetséges.”



A Real Sociedadnál egy kupameccsen debütáltál. Emlékszel még?
„Persze. 1999. december 1-jén történt. 18 évesen az elejétől a pályán voltam és kikaptunk. (nevet) Szerencsére ez nem volt rossz ómen a karrieremre, amelyben minden kívánságom valóra vált.”

Most ezt mondod. De azon a napon még nem tudhattad, hogy mi vár rád.
„Nem, nem, nem. Akkor azt gondoltam, hogy a szülővárásom csapatában bemutatkozni, ahol az édesapám is játszott és amelynek gyerekkorom óta a szurkolója voltam, már több, mint amiről valaha is álmodhattam. De ez csak a kezdete volt egy nagyszerű időszaknak.”

2014 szeptemberében a Schalke ellen úgy debütáltál a Bayernben, hogy előtte egyetlen edzésen sem szerepeltél. Mégis te voltál a főnök a pályán, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne. Mit árul el ez Xabi Alonsóról, mint játékosról és mint emberről?
„Számomra is nagyon meglepő volt, hogy ilyen jól ment. Előtte egyetlen egyszer sem passzoltam a srácokhoz, csak egy taktikai megbeszélésen vettem részt Peppel. De a pályán nyomban olyan jól éreztem magam, mintha már régóta a csapat része lettem volna. A srácok azonnal megbíztak bennem, passzoltak nekem, így el tudtam végezni a feladataimat a pályán.”

A társak viselkedése esetleg annak jele volt, hogy nagyon tisztelnek téged?
„Így is lehet nézni. Ezért is nagyon hálás vagyok. Egyszerűen nagyszerű volt számomra, hogy az első perctől éreztem a bizalmukat.”

Gladbachból visszafele a repülőn a telefonodon megnézted a spanyol bajnokság összefoglalóját, majd elolvastad a New York Times-t. Mit árul el ez rólad?
(nevet) Ez azt jelenti, hogy szeretem a focit, de más dolgok is érdekelnek. Aznap olvastam egy cikket Costa Ricáról és néhányat Trumpról. A hétköznapokon a foci a legfontosabb számomra, hiszen ez a munkám. De a figyelmem nem szűnik meg a gólvonalon, szeretek képben lenni a valósággal is. Minden tiszteletem a sportomnak, de a futball néhány olyan, mint egy buborék, egy párhuzamos világ.”

Voltak olyan pillanatok a karrieredben, amik alakulhattak volna máshogyan is?
„Igen, voltak ilyenek. Például 2004. Addig teljesen normálisan zajlott az életem. Délelőtt edzettem, délután egyetemre jártam a barátaimmal. Majd hirtelen két ajánlatom is lett: egy Liverpoolból, egy pedig a Realtól. Végül Anglia mellett döntöttem, ahol öt fantasztikus évet töltöttem. Ki tudja, hogyan alakul a karrierem, ha már 22 évesen a Real mellett döntök. Öt évvel később már sokkal rutinosabb játékos voltam.”

A 2005-ös BL-drámát mindenképpen kihagytad volt. Ez volt a legérzelmesebb győzelem?
„Igen, úgy gondolom. A félidőben 3-0-ra vesztésre álltunk, ez egy csoda volt. A 2005-ös döntő az összes sikerélményem felett áll. Egyszerűen hihetetlen volt.”

Gólt is lőttél. Az egyenlítő gól (3-3) volt karriered legfontosabbja?
„Máshol is lőttem fontos gólokat, itt a Bayernnél is. De így van, nem volt túl sok, ezért is tudok emlékezni rájuk. (nevet) Ez volt a legfontosabb gólom. De nincs ellenvetésem az ellen sem, hogy a következő hetekben is becsússzon még egy-két fontos gól…”

Hol van a te szereped a csapat játékában?
„Nem a látványért vagyok a pályán, hanem a stratégiáért. Sosem voltam cselező vagy gólvágó játékos. Az én feladatom, hogy a társaknak mindig megoldásokkal szolgáljak, hogy könnyebbé tegyem a dolgukat, hasznosabb játszhassanak a posztjukon. Alapvetően arról van szó, hogy a védelemből a labdát eljuttatom a támadókhoz, akik vagy befejezik az akciót vagy előkészítik a lövést. És én szervezem a presszinget a labdavesztést követően.”

Évekig Madridban éltetek a családoddal. Hol képzeled el magatokat a következő években?
„Visszatérünk Spanyolországba. Madrid és San Sebastian között fogunk ingázni. De egészen biztosan nagyon szívesen fogunk Münchenbe is visszatérni.”

Mi a terved a búcsút követő hetekre?
„Először is a családommal élvezem ki az időmet. 18 év után megpróbálok egy kicsit távolságot tartani a futballtól, és felkészülni az elkövetkező dolgaimra. Elképzelhető, hogy majd visszatérek a futballba valamilyen szerepben.”

Néhányan edzőként képzelnek el téged.
„Van néhány dolog a fejemben. Mindegy, hogy mi leszek, edző, sportigazgató vagy más, biztosan 100%-osan felkészült leszek. De mint mondtam, egyelőre távolságot akarok majd tartani, szeretnék feltöltődni.”

Philipp Lahm is befejezi a szezon végén. Szoktál vele beszélni erről?
„Igen, néha megengedjük magunknak, hogy szórakozzunk egy kicsit a többiekkel. Olyanokat mondok neki: ’Hé, Philipp, mikor is kezdődik a felkészülés?’ ’Mikor is lesz a nagy kínai utazás?’ Philipp egy nagyon intelligens ember. Ő is első körben egy hosszabb szünetet tart majd, feltöltődik és utána dönti el, hogyan nézhet ki a jövője. Én magam nagyon jól el tudnám képzelni őt a Bayernnél.”

Error: No articles to display

Te kit igazolnál?: Újra erősödnek a Griezmann-pletykák, bár erre sok esélyt nem látok,...
argo001 Apr 29 - 9:00

Carlo Ancelotti: 10 év alatt 5-6 elődöntő, 2 döntő és 1 győzelem...
misafeco Apr 28 - 18:34

Taktika, hadrend, felállás: Ez így nem akkora gáz. Robbent és Ribéryt úgyis pótolnunk...
argo001 Apr 28 - 16:45

Free Joomla! template by Age Themes