Mi lett veled (7.): Hasan Salihamidzic?

Írta: 

Kalandozunk tovább az elmúlt 20 év legendás alakjai között. Ezúttal azt a játékost mutatjuk be, akire talán leggyakrabban használjuk a kultfigura jelzőt.

Hasan Salihamidzic, azaz Brazzo 9 szezonon át játszott a Bayernben. Sosem számított a legnagyobb sztárok egyikének, de csupaszív természetével és küzdőszellemével mindig utat tört magának, mind Ottmar Hitzfeld, mind Felix Magath szívesen épített rá. Érkezésétől távozásáig nagyjából csak akkor nem láthattuk őt a pályán, ha épp sérült volt. Ezen kívül - ha voltak is olyan időszakok, amikor csak csereként, de - folyamatos játéklehetőséget kapott.

Pedig nem volt magától értetődő, hogy egy ennyire élénk és mosolygós felnőtt válik belőle. Az egykori Jugoszlávia boszniai részén fekvő Jablanicában született. Itt kezdett el futballozni (az edzések előtt kötelezően zongoraórákra is járt), majd a jugoszláv futballban jegyzett Velez Mostar játékosa lett. A futball iránti szeretetben már ekkor szerepet játszhatott a Bayern München. 1991-ben, 13 évesen ott volt a belgrádi stadionban, amikor a későbbi győztes Crvena Zvezda 2-2-t ért el Jupp Heynckes csapata ellen. A Bayern az utolsó pillanatokban egy nagyon-nagyon béna öngóllal esett el a döntőbe jutástól. Egy alkalommal még pályára lépett az egységes jugó U16-os válogatottban, azokban a napokban, amikor szülőföldjén háború tört ki. Brazzo (jelentése: öcsike) hetekig a fővárosban rekedt, majd Magyarországon, Szlovénián és Horvátországon át tudott visszatérni szülővárosába.



Ahol csaposként kezdett el dolgozni, de édesapja (Ahmed) már nagyban azon dolgozott, hogy fia számára Nyugat-Európában találjon munkát – mint futballista. Nemsokára befutott a Hamburger SV ajánlata. Beletelt jónéhány hónapba, míg sikerült átjutnia a horvát részre, innen pedig busszal indult neki az ismeretlennek.

15 éves volt, amikor elkezdett futballozni Németországban. 18 évesen pedig már be is mutatkozott a Bundesligában. Erőfeszítéseiben segítette, hogy a csapat vezetőedzője, Felix Magath nyomban meglátta benne a tehetséget. Talán nem is meglepő, hogy a keménykezű Magath-nak miért imponált annyira a mindig keményen edző játékos stílusa. Második profi idényében alapemberré vált. 1998-ra pedig már ki is nőtte az északiakat: elfogadta az újra vérmes álmokat dédelgető Bayern ajánlatát.

Az 1999-es BL-döntőben az övé az egyik legszomorúbb történet: a 89. percben, vezetésnél váltotta a gólszerző Mario Baslert. Akkor még úgy tűnt, hogy időhúzóként. Neki tényleg csak a sokk jutott ezen a mérhetetlenül igazságtalan estén. Két évvel később viszont végigjátszotta a Valencia elleni döntőt, Paulo Sergio hibás kezdése után az ő sikeres büntetője lendítette előre a Bayern szekerét a tizenegyes-párbajban.



Brazzo több, mint 30 gólt szerzett a Bayern mezében, talán azonban nem ezek miatt szerettük meg, mindinkább a fáradhatatlan zakatolásáért a jobbszélen. S persze azért, mert ha kellett a háromcsatáros játék szélsőcsatáraként, sőt szélsőhátvédként is megállta a helyét. Talán nem is egy-egy gólja, hanem egy gólpassz marad meg tőle: 2007-ben a Real Madrid elleni BL-nyolcaddöntő visszavágóján ő csapta be csúnyán Roberto Carlost, majd passzolt középre Roy Makaay rekordgólja előtt. Hát igen, neki nem kellett idő arra, hogy begyújtsa a rakétákat.

30 évesen fogadta el a Juventus ajánlatát, a szokásos új kihívásokat keresve. A bundázást követően a legjobbak közé visszajutó torinóiak mezében négy idényen át futballozott, a 2009-es legendás 1-4 alatt is a Juve játékosa volt, csereként nézte végig a találkozót. Pályafutása végén még egyszer visszatért a Bundesligába: a 2011/12-es idényben a Wolfsburg játékosaként villogott. Karrierje során már a harmadik csapatánál dolgozott együtt Felix Magath-tal. Az idény végén nem hosszabbította meg szerződését, azonban új klubot sem sikerült találnia, 2012 őszén – a mi triplázós szezonunk elején – jelentette meg pályafutása végét.



Salihamidzic BL-győztesként, Világkupa-győztesként, 6-szoros bajnokként, 4-szeres kupagyőztesként és 4-szeres ligakupa-győztesként fejezte be karrierjét. Érdekes, hogy négy profi állomáshelye közül egyedül csak a Bayernnél tudott bármiféle trófeát begyűjteni. A bosnyák válogatottban 42-szer lépett pályára, ott már 29 évesen befejezte: többek között azért, mert több, mint 10-szer kellett megoperálni kisebb-nagyobb sérülései miatt. Egészen elképesztő, hogy két keresztszalag-szakadásból is vissza tudott térni, sőt egészen 35 éves koráig elfutballozott, nem is akármilyen lendülettel.

Az idegenlégiósok közül ő lépett pályára legtöbbször a Bayernben, de egy fura rekord is az övé: 14-szer játszott a német Ligakupában, ennyiszer senki más. És egy ideig ez a rekord tartani is fogja magát.

Pályafutása lezárását követően szakkommentátorként dolgozott, de rendkívül sokszor ad interjút a Bayernnel kapcsolatban is. S mivel a közösségi médiában is aktív, szinte minden hétre jut egy-egy fotója valamely korábbi csapattársával. Amiért majdnem annyira hálásak vagyunk, mint a pályán tett szolgálataiért. Sokat pózol a stadionban, önt belénk erőt a nagy meccsek előtt vagy ír pár vigasztaló szót, ha nem úgy sikerül. Tagja volt annak a trojkának, akikkel Uli Hoeneß ezen a nyáron a Bayern fejlődési lehetőségeiről tárgyalt.

Bajnokok Ligája: A Spurs jobb csapat jelenleg mint a Juve. Aki Torinóban...
Kozi31 Feb 15 - 7:49

Átigazolási hírek: Vidalt szerintem nem is feltétlenül kell eladni, az utóbbi pár...
szabi90 Feb 13 - 16:22

AKTUÁLIS MECCS: Nekem James játéka tetszett. Elég ügyesen irányítgat, szinte mindig elérhető...
FERWIN Feb 12 - 17:45

Free Joomla! template by Age Themes