Lépjünk-e egyet hátra?

Írta: 

Komoly döntések előtt állnak a Bayern szakmai irányítói. Egyre inkább szembesülünk azzal, hogy az időmúlás az új aranygenerációnkat sem kíméli. A csapatot azonban nemcsak aszerint kell irányítani, hogy a következő mérkőzésen jó legyen, hanem aszerint is, hogy a következő 10 évben is az legyen.

A vészharangokat először 2015 májusában kongattuk meg, a Barcelona elleni BL-búcsú játékerőben és eredményben is egyértelmű volt. Nagy szerepet játszott azonban a látottakban, hogy húzóembereink fele sérülés miatt nem lehetett ott a meccsen. A másik fele pedig hosszú sérülés után kereste a formáját. /De még Lewandowski is maszkban játszott/

Akkor sokan – köztük én is – azt vetették fel, hogy kellene húzni egy komoly határvonalat, letörölni a neveket a tábláról és újraépíteni a koncepciót: az üresen maradó posztokat pedig fiatalokkal kipótolni. A gyakorlatban ez azt jelentette, hogy az olyan hatalmas közönségkedvencek helyett, mint Schweinsteiger vagy Ribéry új titánokat állítsunk csatasorba. S ha ezek a titánok nem is olyan jók (még), nem is annyira húzzák (még) a csapatot, de ők legyenek a kedvezményezettek a sérülésekkel bajlódó klasszisokkal szemben. Ha kell, időlegesen lépjünk vissza egyet, de hosszútávon mégis biztosítsuk a fejlődést, a talpon maradást.


Pep Guardiola utolsó évében aztán hoztunk egy kiváló őszt – többek között az új fiú Costának és Comannak köszönhetően. A fentiek hangok elhallgattak, mintha aktualitásukat vesztették volna, s továbbra is abból indultunk ki, hogy a csapatunk a Bajnokok Ligája egyik elsőrangú esélyese. Aztán jött Pep utolsó féléve, ami azért ha megkaparjuk a tetejét, nem hozott sokkal gólgazdagabb futballt, mint ami miatt manapság csalódottak vagyunk. Viszont tavaly is előjött az, amihez szerencsére több edzővel is hozzászoktunk: a BL-ben képesek vagyunk átkapcsolni a megfelelő fordulatszámra (ez még önmagában nem garancia a sikerre). S végül úgy estünk ki a BL-elődöntőben (54 kapura lövéssel, abszolút rekord ebben a körben), hogy magunkhoz képest nem játszottunk gálafutballt, de a többi elődöntőshöz képest mégis rohadtul mi dolgoztunk meg legjobban a döntőért. A mostani témához annyi köze van ennek: továbbra is megmaradtunk az európai szűk elitben.

A következő két-három hónap, így elsőként az Arsenal elleni párharc meg fogja mutatni nekünk, hogy ez továbbra is így van-e. Amennyiben nincs így, akkor alapból elodázhatatlanok a komoly vérfrissítések a csapaton belül. Amennyiben pedig továbbra így van, akkor mindannyian boldogak leszünk. Céljaink szerint június 03-án végre ismét magasba emelhetik a srácok azt a trófeát, amiért kőkeményen megdolgoztak az elmúlt években, s remélhetőleg idén tavasszal is. De június 04-én akkor sem lehet legyinteni és azt mondani: folytatjuk.



Sajnos az időmúlás nagyon kegyetlen. Schweinsteiger már nincs, de ha lenne, akkor is a sérülései akadályoznák meg, hogy a régi fényében tündököljön. Lahm és Alonso jelen állás szerint jövőre már nem lesznek. Az pedig elég fogós kérdés, meddig várhatjuk el, hogy Ribéry és Robben majd úgyis megmenti a hátsónkat, amikor kell. Ha pedig nem, akkor ’így jártunk, majd jövőre.’

Ennek folyományaként pedig ismét felmerül a kérdés: hogyan is zajlódjon le ez a generációváltás. Abba gondolkodjunk-e, hogy foggal-körömmel ragaszkodunk a szűk élcsapat státuszhoz, nem engedjük el a kapcsolatot az előző évek látványvilágától. Vagy inkább tudatosan lépjünk-e egyet hátra, s felborítva a tervezőasztalt építsük-e újra azt. Olyan nevekre is építve, akik egyelőre még nem világklasszisok, és ezt is el is fogadjuk, nem is várjuk el tőlük, hogy az első perctől kezdve olyan teljesítményt nyújtsanak. De akik a kellő bizalommal (és egy adagnyi szerencsével) akár egy új aranygenerációt nyithatnak.

Nem a konkrét neveken van a hangsúlyt, de vajon képesek vagyunk-e megkockáztatni, hogy 1-2 évig nem mi leszünk az elsőszámú kihívók a BL-ben, esetleg nem leszünk bajnokok sem, de fogunk olyanokat, mint Süle, Brandt, Gnabry vagy Henrichs, és azt mondjuk, no para gyerekek, csináljátok. /Nem figyelmen kívül hagyva, hogy felnőtt a Boateng, Alaba, Müller, Hummels sor, akiknek már képesnek kell lenniük arra, hogy átvegyék a karmesteri pálcát./



Ezért lehet egyébként, hogy Thomas Müller befutott, míg a mai 19 évesek nem. Nagyon nem mindegy, hogy valaki egy olyan térbe érkezik, ahol van lehetőség a szárnyai bontogatására. Vagy pedig olyanba, ahol olyan fokúak az elvárások, ha egyszer rosszul passzol, máris leírjuk.

Jó dolog a trófeák hajkurászása, nagyon élvezzük, csak másik oldalon ott áll az, hogy a túlzott elvárásoknak hosszútávon hátrányai is vannak.
 

Error: No articles to display

Átigazolási hírek: Neuer Kimmich Boa Hummels Alaba Martinez Vidal/Thiago Robben/Coman Thiago/Müller Ribery/Sanchez...
mia san mia May 24 - 18:56

Mats Hummels: Kicsit álmosan indult, de talán Thiago mellett ő volt a...
argo001 May 24 - 11:07

Felix Götze: A "kisgötze" profi szerződést kapott, ami 2019-ig szól a Bayernnél!...
argo001 May 24 - 11:05

Free Joomla! template by Age Themes