szerda, 26 január 2011 18:07

    Sebastian Deisler: a szomorú bohóc

    Written by Matthew

    A ’98-as világbajnokság után a romokban heverő német labdarúgásban megmentőként üdvözölték. Egy nemzet reményei pihentek Sebastian Deisler vállain, aki egyszerűen nem tudott megbirkózni a nyomással. A német labdarúgás megmentőjének önmagát kellett megmentenie. 

    sebastian_deisler1998. július 4-e mélypont volt az amúgy nagyon sikeres német labdarúgás történelmében. Ez volt az a nap, amikor a válogatott 3-0-ra elvesztette a világbajnokság negyeddöntőjét Franciaországban - mint uralkodó Európa-bajnok. Az odáig lenyűgözően teljesítő Christian Wörns piros lapja jelentette a vég kezdetét. A csalódottság nagy volt a germán labdarúgás számára. Mindez pedig sürgős változást igényelt. 


    Remény születik

    A DFB komolyan ráfizetett arra, hogy a fiatal generációt nem használta fel, ugyanis két egymást következő VB negyeddöntőt is elvesztettek. Új reménység pedig sehol se bukkant fel az országban addig, ezért is ünnepelték oly lelkesen Sebastian Deisler debütálását a Borussia Mönchengladbachban, az Eintracht Frankfurt ellen 1998. szeptember 8-án. Deisler az azóta már lerombolt Bökelbergstadion szent gyepén kezdte el profi pályafutását. Hat hónap eltelte után történt az áttörés. Senki se felejti el a 60 méteres szólóját a 2-0-ra megnyert 1860 München elleni meccsen, ami megkoronázta a meccsen nyújtott kiemelkedő teljesítményét. „A labdákat pontosan oda lőtte, mint Günther Netzer  az 1973-as német kupadöntőben az FC Köln ellen” - adta hírül nagy lelkesedéssel a Süddeutsche Zeitung.

    Teljes dicsőség

    deislerEgy új sztár született. Ő lesz a megmentő – a német futball messiása – és mindezt 11 Bundesliga mérkőzéssel a háta mögött állították róla. A Gladbach akkori edzője, Friedel Rausch biztosan állította róla: „Eljön az a pont, mikor egy lapon fogják említeni Fritz Walter, Uwe Seeler és Franz Beckenbauer nevével.” A válogatott edzője, Erich Ribbeck agyon dicsérte a 19 éves játékost: „Egy ékszer. A taktikánkat Deisleren keresztül tudjuk kibontakoztatni, ezért az ő játéka frendkívül ontos számunkra. Ilyen játékosokra van szükségünk.”

    Kiesés után irány a Hertha

    „Basti Fantasti”, aki sok európai élcsapat érdeklődését felkeltette, 17 profi mérkőzéssel a háta mögött - miután a Borussia Mönchengladbach fennállása során először kiesett a másodosztályba - a Hertha Berlinhez szerződött. A fővárosban az elvárások magasak voltak. „19 vagy 20 éves lehettem, mikor berobbantam a német köztudatba, mint a német futball egyedüli megmentője. Ott volt még Michael Ballack is, csak ő 4 évvel idősebb volt és ideális körülmények között játszott a Kaiserslauterben. Nem adtak nekem időt, hogy beválthassam a hozzám fűzött reményeket” - mondta később Deisler egy a Die Zeit-nek adott interjújában.


    Egy szomorú bohóc

    Már a fővárosi klubnál volt, amikor Deisler bekerült a válogatott keretébe. Bár még ekkor se érezte jól magát a saját bőrében. Egy képzeletbeli világban élt, de erre csak később jött rá, miután karrierje befejeződött. „Elvárták tőlem, hogy becsülettel küzdjek a Hertháért, mint ahogy az előző klubomnál, bár még felkészületlen voltam. Boldogak voltak, hogy az oroszlánok elé dobtak engem. Annyira boldogtalanná váltam, miközben megpróbáltam boldoggá tenni másokat. Szomorú bohócnak éreztem magam" - mondta a Die Zeit-nek. 

    Az első figyelmeztető jelek

    Nagyot csalódott Dieter Hoenessben (aki azóta a Wolfsburgnál tevékenykedik) és a vezetőségben, miután bejelentette, hogy a Bayern Münchenben folytatja pályafutását. Ugyanis senki se védte meg őt a tengernyi kritikától, ami a bejelentést követte: „Helyette ő (Hoeness) félreállt és végignézte, ahogy kiüldöznek Berlinből. Ez volt az, ami megváltoztatta a labdarúgásba vetett hitemet. Fejlövés volt ez a számomra. Ma már tudom, hogy ez volt az a pont, ahol be kellett volna fejeznem.”

    A déliek új csillaga

    deisler2Három év és számtalan sérülés után a Hertha Berlintől a rekordbajnokhoz, a Bayern Münchenhez vezetett az útja. Logikus döntés volt ez akkor, mint minden tehetség számára Németországban. Mellesleg Deisler végre kikerülhetett a figyelem középpontjából, a Bayernnél lévő számtalan sztár miatt.

    Már mankókkal érkezett meg Münchenbe. Az Achilles-sarka – és a jobb térde – újra megsérült. Senki sem tudta, mennyi időnek kell eltelnie, mire megint bevethető lesz. A Bayern csapatot épített köré. Ő lett volna Stefan Effenberg utódja játékmesterként és a csapat vezére egyaránt, bár a két személyiség között ég és föld volt a különbség. 

    Példás támogatás

    2003-ban jött a megrázkódtatás minden futballszurkoló számára. Az akkor 23 éves játékos depresszióban szenvedett és egy kis pihenésre szólították fel. Uli Hoeness példás és nagylelkű támogatásában részesítette Deislert, és időt adott játékosának.

    Deisler, akit a német labdarúgás komoly reménységeként dobtak a mély vízbe, így nyilatkozott akkor: „Nekem soha nem volt időm, hogy fejlődjek, soha nem volt időm, hogy felnőjjek és felnőtt legyek. Ezért nagyon hálás vagyok Uli Hoenessnek. Végsőkig hitt bennem, de ez nagyon nehéz időszak volt számomra.”

    Karrierje mélypontja 

    deisler3Edmund Stoiber, a Bayern egyik szurkolója, aki 2002-ben a CDU/CSU színeiben indult a kancellárválasztásokon, később ezt írta: "Deisler az egyik legnagyobb melléfogása a Bayernnek”. A profi futballistát árucikknek tekintették. Mindazonáltal a középpályás hosszú kihagyás után visszatért a reflektorfénybe, jó ideje nem játszott, így új lendülettel vetette bele magát a munkába. Mint mindig, a térde megint keresztbehúzta terveit. Sérülés miatt hiányzott a 2002-es Japán és Dél-Korea által közösen rendezett világbajnokságról, a 2006-os németországi tornán szintén képtelen volt kivenni a részét a sikerből. Vagyis képtelen volt beváltani a karrierje elején hozzá fűzött reményeket.

    A csata elveszett

    A viharvert testét és a megsebzett lelkét nem tudta már túltenni ezeken, ezért 2007 elején jelentette be futballpályafutásának befejezését, pedig ezeknek az éveknek kellett volna karrierje csúcspontjának lennie. "Ő ez egyik legjobb játékos azok közül, akik Németországban nevelkedtek, és ezért ezt a döntést nagyon nehéz tudomásul venni. Minden bizonnyal elveszítettük ezt a csatát” - mondta Uli Hoeness Deislerről a bejelentését követően.

    Karrierje során csak 134 mérkőzésen játszott a Bundesligában, és csak 36 alkalommal ölthette magára a nemzeti mezt. Sebastian egy rekordot sem tudott felállítani a sérülésre hajlamos fizikuma miatt, pedig karrierje a német futball reményét hordozta. Térd- illetve ágyéksérülései és depressziója is jól jellemezték a nehéz sorsát. A német labdarúgás megmentőjének saját magát kellett megmentenie. „A végére teljesen kikészültem, öreg voltam és fáradt. Addig futottam, míg a lábaim bírták, de már nem mehetett így tovább.” - mesélte Deisler a Tagesspiegelnek, miután visszavonult. Ami maradt, az a felismerés, hogy egyszerűen nem tudta megállni a helyét a profi labdarúgás könyörtelen világában.

    Korábbink interjú vele: 1. rész  2. rész

    Hírek