szombat, 08 február 2020 20:36

    Futballklub vagyunk, nem egy márka vagy nagyvállalat

    Written by

    A napokban megjelent egy új bayernes könyv a „Danke für 120 Jahre voller Leidenschaft“ s ennek apropóján az „51“ című bayernes magazin készített duplainterjút a klub sorsát az elmúlt évtizedekben meghatározó Uli Hoeneß-szel és Karl-Heinz Rummeniggével. Fontos és tartalmas mondatok jönnek.

    ***

    Mi garantálja, hogy a Bayern München a jövőben is Bayern München marad?
    KHR: „Nyilvánvaló, hogy a gazdasági növekedésünk elképesztő mértéket öltött, különösen az utolsó évtizedben. De továbbra is úgy gondolom, hogy egy futballklub elsősorban egy klub és nem egy márka vagy egy futballt játszó nagyvállalat. Azt sosem fogadnák el a szurkolóink.“

    UH: „Nem akarjuk és nem is tudjuk kizárni a gazdasági aspektust, de sosem szabad elfelejteni, hogy honnan jöttünk.“

     

    Az igaz, hogy a volt bayernes játékosok jobban tovább tudják adni az utódoknak ezt az ún. Bayern-gént?
    UH: „A volt játékosaink azt a nyelvet beszélik, amit a mostani játékosok is értenek. Képzelje el, hogy ha el kéne magyaráznia egy Ribérynek, hogy mit rontott egy adott meccsen, de közben mondjuk maga az edző csak a TSV Böblingenben játszott volna.“

    KHR: „Franz Beckenbauer tökéletes példa. A karrierje befejezése után is csak nagyban gondolkodott. 1994-ben úgy lettünk bajnokok, hogy Franz akkoriban egyszerre volt edző és klubelnök, valószínűleg ilyen máshol sosem történt. Utána azt mondta: „Oké, most akkor jöjjenek a nemzetközi sikerek!" Erre elkezdtünk a csapatba invesztálni: Oliver Kahn mellett Mehmet Schollt is megszereztük. Két évvel később, 1996-ban pedig már meg is nyertük az UEFA-kupát a Bordeaux ellen. A nulláról nem lehet rögtön csodát tenni, de fordítva is igaz, amit felépítesz az nem tűnik csak úgy el.“

     

    A Bayern Münchent midnig úgy jellemzik, hogy a csapat, amelyik kompromisszumok nélkül a sikert hajszolja.
    KHR: „Mindig voltak hajtóerők a klubnál ezzel kapcsolatosan: Uli egyértelmű, de ott volt Franz és remélem én is az voltam. Mi mindannyian sikereket akartuk.“

     

    Ez a zsigeri győzniakarés hozzátartozik a csapathoz. Hogy alkalmazkodnak ehhez az új igazolások?
    KHR: „Az nagyjából 4 héten belül beléd ivódik.“

    UH: „Korábban ugye jó pár játékost hoztunk olyan kluboktól ( Karlsruhe, Berlin, Frankfurt) amelyek a középmezőnyben vagy lejjebb szoktak lenni. S ilyenkor csodálkoztunk, hogy az új srácok már egy idegenbeli döntetlennel is elégedettek voltak.“

    Ez  a klub egy család, ami mindig összetart, legyen az győzelem vagy vereség. Ez teszi különlegessé a Bayernt?
    KHR: „Mindebben fontos része volt Ulinak. Ő vezette be ezeket a dolgokat, értékeket. Például a fanklubok karácsonyi meglátogatása, vagy az Oktoberfest-es jelenlét. A mi időnkben ilyen nem volt. Ez Mia san mia érzés az elmúlt évtizedekben fejlődött csak igazán.“

    UH: „Ez a tudatosság korábban nem volt jelen. A futballnak is más volt a megítélése a társadalomban. Akkor is eljöttek az emberek megnézni a meccseket. De akkor még nem volt az mint manapság, nem uralta a foci ennyire a játékosok, vezetők és szurkolók életét, valahogy az egész sokkal intenzívebb lett.“

    KHR: „Apró megjegyzés ehhez, mivel a klubot meghatározó személyekről beszéltünk: tíz évig voltam a Bayern játékosa, de azt a nevet, hogy Kurt Landauer egyszer sem hallottam abban az időben“

     

    Az egyik legjelentősebb elnök a csapat életében, aki az első világháború után felépítette a csapatott, aztán zsidó származása miatt Svájcba kellett menekülnie, de a második világégés után ismét a klub elnökévé választották..
    UH: „Őszintén szólva, korábban alig ismertük a klubunk múltját. Köszönetet kell mondanom a sok fiatalnak a Südkurvéban, akik fontosnak tartották ezt a dolgot és hangsúlyozták felénk. „Ilyen komoly, nagy klubként a múltunkkal is foglalkoznunk kell.“

     

    A büszke múlt rész a „Mia san mia“ érzésnek?

    UH: „Mindenképpen. S a szolidaritás, a szociális elkötelezettség. A „Mia san mia“ azt is jelenti, hogy ha még fent is vagy a csúcson, sikeres vagy, néha lefele is nézned kell, és segíteni.  „Mia san mia“ egy filozófia, ami túlnyúlik a futballpályán. Az öntudatosság, megelégedettség és hála. Sok klubnál a játékos neve van felül a mezen, alatta a száma és az alatt a klub neve. Nálunk a Bayern München áll felül. Egy bajor politikus mondta: Ha a Bayernnek jól megy akkor Bajorországnak is jól megy. Kell-e ettől nagyobb elismerés?“

     

    Hogy képzelik majd el a klub 150. születésnapját?
    KHR: „Na igen, az is kérdés, hogy még az élők sorában leszünk-e akkor.“

    UH: „Nem muszáj ott lennünk. Még akkor sem, ha a klub krízisbe kerülne, mivel megvannak a személyek, akik majd kezükbe veszik a dolgokat. Ezért is lehetünk optimisták a jövő kapcsán.“

    KHR: „Én is bízok bennük. A legfontosabb, hogy a klubnál tanultak, jól fogják csinálni a dolgukat. A vezetőségbe minőségi emberek kerülnek, és ennek eredményeképpen a Bayern a jövőben is sikeres lesz.“

     

     

    Hírek