A belga óriás Zé Robertoval és van Bommellel látogatott ki a keddi záróedzésre, szerdán pedig hivatalosan is elbúcsúzik az Allianz Aréna közönségétől.
fcbayern.de: Isten hozott újra a Säbener Straße-n Daniel! Milyen érzéssel figyelted az egykori kollégáidat az edzésen?
Van Buyten: Amikor itt meglátok mindent, az edzőközpontot, az edzőpályát, az egykori csapattársaimat, akkor egy furcsa érzés tölt el. Amikor látom, ahogy 5 a 2 ellen játszanak, kedvet kapok beszállni. Azt hiszem tíz évig ez mindig így lesz. De az idő telik. Most egy új életem van. Ez az amit már megszoktam.
Hétvégén ott voltál a Bayern karácsonyi ünnepélyén.
Szép volt az egykori kollégáimmal és sokat az edzővel is beszélnem. Ismét észleltem, hogy az FC Bayern egy család. Ez akkor is elmondható volt, amikor évekkel ezelőtt Münchenbe érkeztem. Ezt most első kézből tapasztalom. Minden alkalommal öröm ide visszatérni. Ez a család továbbra is a szívemben marad.
A Moszkva elleni BL mérkőzés előtt hivatalosan is elbúcsúzol az FC Bayerntől. Mit jelent ez számodra?
Nagyon örültem, amikor a klub előállt ezzel az ötlettel. Nyolc évet játszottam itt, sok szép pillanatot átéltem. Boldog vagyok, hogy elbúcsúzhatok a szurkolóktól. Szép lesz.
Ez lesz nyár óta az első látogatásod az Allianz Arénában?
Igen. Sok Bayern meccset néztem a televízióban, de a stadionban nem voltam már. Ennek nagyon örülök. Minden bizonnyal bizseregni fog a gyomrom. Lehet, hogy egy rövid időre az öltözőben is látogatást teszek.
Hogy néz ki manapság az életed? Ki tudod már élvezni?
Nem. Ezért még túl sokat kell tennem. A feleségem gyakran mondogatja: Több dolgod van most, mint abban az időben, amikor labdarúgó voltál.
Mivel foglalkozol konkrétan?
Sok projekt van, amivel többet tudok törődni, mint korábban. Például ingatlanokkal és fiatal tehetségekkel foglalkozom Belgiumban. Ez nagyon időigényes. Ezenkívül sok különböző ajánlatot kaptam az elmúlt hónapokban, de nem akarok elhamarkodott döntést hozni, hagyom, hogy a dolgok maguktól jöjjenek.
Milyen szerepet tölt be most a sport az életedben?
Két-háromnaponta futok. Anélkül nem tudok meglenni.
