×

Megjegyzés

There is no category chosen or category doesn't contain any items

Mayer László

Mayer László

2017. december 13., szerda 14:39

kalle nagyinterjú vég

GoPro kamerák a söröskorsókon, Anastacia a félidei showban. Nem kellene odafigyelnie a Bayernnek, hogy ne essen át a ló tulsó oldalára?
Alapvetően igaz. A Bundesligában Angliához vagy Spanyolországhoz képest még érzékenyen és tudatosan kezeljük ezt a témát. Talán már azért sincs tökéletesen tiszta futballvilág, mert meg kell próbálnunk pénzügyileg némileg lépést tartani a többi európai topcsapattal. Nekem nem lenne gondom azzal, hogy ha a kupadöntő félidejében nem lép fel egy zenész sem.

És ami a Bayernt illeti: Anastacia vagy fúvószenekar?
Óvatosan kell bánni a témával. Nem akartunk a 2016/17-es szezon utolsó mérkőzésén nemzetközi sztárt hívni, hogy megmutassuk milyen globálisan vagyunk felépítve. Az előző években pedig fúvószenekar is volt a stadionban.

Az üzletben is vannak érzelmek?
Amikor korábban 80.000 ember előtt gólt lőttem az Olimpiai Stadionban, az kérdés nélkül érzelemmel teli volt és biztosan több érzelemmel töltött el, mint ma egy játékost leigazolni, vagy egy szponzorral szerződést kötni. Gólt lőni és a Bayern szurkolók ünnepelnek - kevés jobb dolog van a világon. Sajnos én már nem játszhatok az Allianz Arenaban.

Szurkolóként tudja még nézni a Bayern meccseket? Vagy a vereségeknél például a gazdasági kihatásokra gondol?
Megélem a mérkőzést, teljesen magával ragad. Ennek ellenére a győzelmek és a vereségek hatásaival együtt kell élnem. De csak a mérkőzés után. Évekkel ezelőtt elhatároztam: Ha egyszer abbamarad, hogy teljesen magával ragad minden mérkőzés, akkor vonod le a következményeket.

Irracionális futballkörben mozog. Egyszerre akar lehetőleg racionálisan és kiszámíthatóan cselekedni. Problémás ez Ön számára vagy kihívás?
Nem, nagyon érdekesnek találom megpróbálni azt, hogy a mai futballvilág irracionális elemeit megfékezzük - amivel lehetőleg racionálisan szembe menjünk. Itt van a Manchester City üzleti példája. Játékosokat vásárolnak, vásárolnak és vásárolnak, akikből 10-ből 4-5 beválik. Mi ezzel szemben minden igazolásnál meg akarjuk tartani az egyensúlyt a megkívánt ár és a keretünkhöz hozzáadott érték között.

Érzésből is hoz döntéseket?
Biztos vannak más futball menedzserek, akik több döntést hoznak érzésből, mint én. De számomra sem csak ész kérdés a futball, stimmelnie kell a megérzésnek is. Nem minden kiszámítható. Ha észreveszed, hogy nem minden működik, amit papíron szépen elterveztél akkor felül kell vizsgálnod a döntéseket. Fontos a munkámban, hogy a legjobb tudás szerint racionálisan dolgozzak. De fel is kell ismernem, ha valami nem működik már, és ez esetben a megérzéseimre hallgatok.

Egy 2002-ben az SZ-vel készített interjúban a szerencsehozó órájáról beszélt, amelyeket nehéz mérkőzéseken viselt. Tartja még ezt?
Alapvetően mindig lecserélem az órám, ha kikapunk! Már játékosként is babonás voltam. Először mindig a jobb sportszáram húztam fel, aztán a balt, aztán a jobb cipőt és a balt. Magamnak cseréltem a stoplikat, ez is vele járt. Ez mind a mérkőzésre való felkészülésem része volt, egy rituálé és ha nem úgy alakult a mérkőzés, akkor a rituálémon is változtattam.

Racionális emberként nem kellene, hogy mindegy legyen melyik órát melyik mérkőzésen viseli?
Ez nem mindgy. Hiszek benne. Ez az irracionális hit, amely valószínű mindenkiben ott szunnyad és elvárja: "Tégy így, vagy így, hiszen legutóbb nyertél." Nemrég a Lipcse elleni kupamérkőzés, fontos meccs volt számunkra a szezon további alakulását tekintve. Úgy kezdődött, hogy pontosan átgondoltam, mint csinálok először, másodszor, majd azután. És ha mindent pontosan így csináltam, akkor különös mód jobb érzéssel megyek már a stadionba. Ha pedig a mérkőzés is úgy alakul, ahogy alakult akkor azt gondolom: "Tökéletes nap volt."

Miről álmodik még, ami a Bayernt illeti?
Elmondom Önnek, hogy milyen álmok váltak már valóra: Az első 2005-ben, a stadionunk megnyitójával. Az első naptól fogva saját stadion mellett kampányoltam és az Olimpiai Stadion átépítése ellen. Az elképzelés, hogy a Bayern saját stadiont birtokol, az volt a legnagyobb elképzelésem a szurkolóink és az egyesület miatt. Aztán amikor először megérkeztem a pirosan pompázó saját stadionunkba az világbajnok érzés volt. A második álom a 2013-as tripla volt. A Bajnokok Ligája döntőkben mindig vendégként ültem a második sorban a résztvevő csapatok elnökei mögött. Csodáltam a döntősöket, a Barcelonát, a Realt, azelőtt a Manchester Unitedet. Meg akartam élni ezt a Bayernnel, az első sorból és megkoronázásul pedig azt, ahogy a csapat átveszi a kupát. Ennek a trófeának különleges kisugárzása van és amikor ez valóra vált 2013-ban a Wembleyben úgy éreztem magam, mint Fred Astaire: A mennyben vagyok! Az azt követő buli pedig a legjobb volt, amit valaha átéltem. Reggel 5-ig tartott.

És végig ott volt?
Igen, csodálatos hangulatban. Másnap reggel korán kellett kelnünk, hogy elérjük a repülőt. Bekapcsoltam a TV-t és mi ment? Ahogy Arjen megszerzi a gólt. Ott már tudtam, a nap úgy folytatódik, ahogy az előző abbamaradt. A harmadik álom pedig akkor valósult meg, amikor Pep Guardiola megérkezett hozzánk, triplázókhoz. Pepnek a tripla probléma lehetett volna, a siker köztudottan jóllakottá tesz. Azonban ahogy Pep ebből a problémából a játékosainkból még magasabb szintet hozott ki, azért hirtelen a kívülállók is tiszteltek minket. Az ellenfél szurkolói is tapssal fogadtak. A futball Olimpuszán voltunk. Erre mindannyian nagyon büszkék voltunk az egyesületben. Megint oda akarunk jutni, egészen a csúcsra. Ez a legnehezebb feladat egy olyan futballvilágban, amely 2013 óta teljesen megváltozott.

A negyedik, talán az utolsó álma pedig, hogy még egyszer megnyerje a BL-t?
Természetesen ez volna. Mielőtt nyugdíjba vonulok szívesen átélném mégegyszer ezt. De nehéz lesz, nagyon nehéz.

Jupp Heynckes 72 évesen még edző, 72 évesen, azaz tíz éven belül még Ön is elnök lesz?
Nem, biztosan nem. Időben fel kell ismernem, hogy mikor kell a feladataim új, fiatalabb kezekbe helyezni. A futballt is annak ellenére hagytam abba, hogy még fitt voltam. Az Európai Klubszövetség elnökségéért sem pályáztam 10 év után, hiszen az a bizonyos érzésem volt, hogy ez a megfelelő időpont átadni a vezetést. 1977-ben a Beckenbauer éra végét játékosként éltem meg itt. Az újságok azt írták, hogy onnan csak lejtmenet lesz. Volt pontosan négy nehéz hónap, sajnos edzőváltással. De végül folyamatos emelkedő tendencia jött el. Van erre egy mondásom: "A plüssállatok temetője, akik pótolhatatlannak hiszik magukat túl nagy. Végül mindenki pótolható.

Sokszor használta az interjú során a "végül" kifejezést, miért?
(nevet) A feleségem gyakran mondja nekem: kicsit kevesebbszer használd már a végül kifejezést. Én magam már észre sem veszem, amikor ezt mondom. Mindenkinek megvan a saját ilyen kis kifejezése. Ez az én kedvencem.
Kalle-portré 2. rész

Free Joomla! template by Age Themes