A bajorok története a berlini Franz Johnnal kezdődött. A századfordulón a Bayern München alapító oklevelében 18 játékos neve szerepelt. A bőrnadrágosok virágzása már 1907-ben elkezdődött, ekkor ugyanis beköltözhettek a Leopold Strassén található új stadionjukba. Az új aréna felavatásához keresve sem találhattak volna jobb ellenfelet az FC Wackernél, hiszen a Bayern 8-1 arányban győzött a helyi rivális ellen. Innen a müncheniek útja már szépen ívelt felfelé. Az új stadionban a nézők 1910-ben tanúi lehettek annak, amint kedvenceik a Kelet csapatait magába foglaló bajnokság első helyezettjei lettek.
De a bajorok nem elégedtek meg ennyivel, és a következő esztendőben veretlenül, és az emberek többségét megnevettető rövid gatyában játszva megvédték bajnoki címüket. A Bayern München ekkor már a soraiban tudott egy válogatott játékost is. Max Gaberl Gablonsky volt klub történetének első német játékosa, aki magára húzhatta a nemzeti színű mezt. Gaberl 1910. májusában a belgák elleni 3-0-ra elvesztett találkozón mutatkozott be első ízben Németország színeiben.
Innentől kezdve pedig fölgyorsultak az események a Bayern háza táján. 1920-ban már 700 taggal rendelkezett a klub, és csakúgy mint napjainkban, már akkor is München legnagyobb futballklubjának számított. 1926-ban a Bayern elhódította a Dél-német bajnokságért járó trófeát, majd 1932-ben első ízben ülhetett egész Németország trónjára, miután az Eintracht Frankfurtot 2-0 arányban legyőzte. A csatárokat Rohrnak és Krummnak, a sztárokat Heidkampnak és Breindlnek, az edzőt, aki egyszemélyben volt masszőr, szervező és üzlettulajdonos is, Richard „Little” Dombinak hívták.
A Bayern Münchent ünnepelte egész Németország, egészen az 1936-os olimpiáig, amikor a lakosság döntő hányada Berlinre fókuszált és a futball háttérbe szorult. Azonban az ötkarikás játékok végeztével a csend nem tört meg, hiszen következett a II. világháború, ami alatt, csakúgy, mint országszerte mindenütt, szüneteltek a sportjátékok és a szakosztályok.
