München, mint több nagyváros szerte e földkerekségen, egy vérbeli „kétcsapatos” metropolisz. Sokan tudják közületek, kik az ősi ellenfeleink, de akik még nem ismernék őket, azoknak bemutatom a… TSV 1860 Münchent, vagyis becenevükön az Oroszlánokat (die Löwen, vagy Sechz’ger).
Mint a neve is mutatja, a Löwen sportklubját, a Müncheni Torna- és Sportegyletet 1860-ban, vagyis kereken 40 évvel az FC Bayern előtt alapították. Ez az évszám azonban senkit ne tévesszen meg: a futball szakosztályuk csak jóval később, 1899-ben létesült. De azért idén az egész egylet ünnepelte a 150 éves születésnapját, bár gondolom, szebb születésnapot képzeltek el maguknak. Ugyanis komoly anyagi gondokkal küzdenek, az Allianz Arenában már csak bérlők az FC Bayern-nél, és már jó ideje a másodosztályban tengődnek, ahonnan a feljutás reménye egyre messzebb kerül.
Kár, mert egy városi derby-nek semmi más Bayern-meccshez sem hasonlítható, fenomenális hangulata van.
A két városi klub kapcsolata amolyan igazi „se veled, se nélküled” állapot. A szurkolóik szívből gyűlölik egymást, egész sor egymást pocskondiázó rigmust hallottam már, amelyeket előszeretettel énekelnek meccsekre menet, alatta és onnan visszafelé, bárki legyen is az ellenfél.
Nem ismerem a statisztikákat, de az az érzésem, Münchenben több, vagy minimum annyi 1860 szurkoló van, mint Bayern-szimpatizáns. Lehet, hogy ez így durván és hihetetlenül hangzik, de a Bayern inkább vidéken (főleg Bajorországban, de ország- sőt világszerte népszerűbb). Meccsnapokon megszámlálhatatlan busznyi szurkoló zarándokol Fröttmaningba, a külvárosba, ahol az Allianz Aréna található, az idegenbeli meccsek vendégszektorában is sokszor hallani szász, észak-német, sváb, osztrák akcentust.
Örök vitatéma a két klub szurkolói között, melyik a város „igazi” klubja. A sechz’ger-ek azzal érvelnek, hogy ők a legrégebbi müncheni csapat és ráadásul a klubszíneik is egyeznek a bajor nemzeti színekkel. Egészen a 60-as évekig ők voltak a sikeresebb müncheni csapat, ezért is akarta pl. Franz Beckenbauer náluk kezdeni profi-karrierjét. Ezt azonban – hála egy pofonnak – sikerült elkerülni. A fáma szerint a bemutatkozó edzésen egy Löwen játékos kissé pökhendi módon odavetette neki, – Hát te mit keresel itt? Erre a később „Császár” becenéven ismertté vált labdarúgó ifjonc belekezdett egy látványos cselsorozatba, gólt lőtt, majd megválaszolta a kérdést: – Ezt! A kékek játékosa ezt már nem tűrte. Abban a pillanatban képen törölte Beckenbauer-t, akinek a büszkesége ezt nem hagyhatta, és át is jelentkezett az akkoriban még igen szerényen vitézkedő konkurenciához.
A pirosak (ugyanis Münchenben csak nemes egyszerűséggel „kékeknek” és „pirosaknak” aposztrofálják a két városi klubot) viszont a páratlan eredményeikkel érvelnek, amely nemcsak hírnevet, hanem hatalmas anyagi hasznot is hozott a városnak, a tartománynak és nem utolsó sorban a német államkincstárnak is.
Mostanában leginkább a stadion-probléma izgatja a 60-asokat. Ugyanis a két csapat közösen építtette közös otthonukat, az Allianz-Arénát. Már a kezdet sem volt egyszerű, hiszen az idén elhunyt Karl-Heinz Wildmoser, az 1860 elnöke a stadion építésekor megvesztegetési botrányba keveredett és az egész rossz fényt vetett a vállalkozásra. Ezt sportbéli kudarcok is követték, ugyanis még mielőtt átadták volna az arénát, kiestek az 1. Bundesligából, így a hagyományos városi rangadók, valamint a Bundesligából befolyó bevételeik is elmaradtak. Veszélybe került a maradásuk, így a Bayern kivásárolta a részüket az arénából; ezzel most már évek óta egyedül fizeti vissza a kölcsönt a rekordbajnok, az 1860 pedig csak bérlő maradt a közösen épített stadionban. Szurkolóik közül is sokan bojkottálják az Allianz Arénát, ők vissza akarnak menni a Grünwald-i Stadionba, a Bayern amatőrcsapat jelenlegi otthonába. Ez már csak azért is lehetetlen, mivel a pálya nem alkalmas 2. osztályú meccsek lebonyolítására. De sok botrány tarkítja még a két csapat együttélését, ami nem egy egyszerű dolog, de mindig szolgál elegendő témával a bulvársajtónak.
A két városi csapat csak barátságos- illetve kupameccseken mérheti össze már régóta az erejét, a legutóbbi összecsapásuk 2008-ban volt. Az egész város felbolydult a különleges esemény hatására, mindenki tudta, itt most valami nem mindennapi dolog történik, pedig régebben rendszeres volt ez a meccs. A hangolás már napokkal e találkozó előtt megkezdődött. A fokozott rendőri jelenlét megtette a hatását, sikerült megfékezni a nagyobb botrányt, de így is szétvertek magukról megfeledkezett szurkolók néhány metrókocsit. Maga a meccs hangulata leírhatatlan volt annak ellenére, hogy a hétközi meccseket általában kevesebb érdeklődés kíséri. Végig ment a szurkolás, ami pedig Bayern meccsen nem túlzottan jellemző. A mérkőzést egy kisebb botrány előzte meg. Az előestéjén ugyanis Bayern-szurkolók piros-fehérre festették a Grünwaldi Stadion lépcsőit, pont a 60 szurkolói B-közepének lelátó-részét. Meccsre menet még énekeltünk is nekik: – rot-weiße Kurve, Ihr habt ’ne rot-weiße Kurve! Mármint hogy piros-fehér a lelátótok. A két szurkolótábor persze javarészt egymással foglalkozott, folyamatosan mentek a másikat gyalázó rigmusok. De azért volt valami szép is: a Südkurve csodálatos koreográfiával köszöntötte az akkor 108 éves klubot, és a tortából a kékeknek is adott egy jelképes szeletet. Mivel a meccsen a kékek javarészt elfoglalták az Olimpiai Stadionban hagyományossá vált kanyarjukat, a Nordkurvét, a klasszikus „Bayern-Bayern” felelgetős a két kanyar között elmaradt.
Emlékszünk még: borzasztó izgalmak végen, a hosszabbítás utolsó percében Ribéry ismételt szemtelenséggel, 11-es góllal jutatta tovább csapatát.
Kíváncsian várom, mit hoz a jövő. Többen azt rebesgették, az Olimpiai Stadionba költözik vissza a „Kismünchen”, ennek azonban vajmi kevés a valószínűsége. Mindenesetre én szurkolok nekik, hogy jussanak fel, mert szerintem csakis jót tenne, ha folytatódna a városi rivalizálás.
