Talán hallottatok róla, hogy Németországban mi az elsőszámú téma a futball kapcsán. A bajnokságot illetően jelenleg nincs sok izgalom, hiszen a Bajorok magabiztosan vezetik a tabellát, így egy másik dolog borzolja a kedélyeket: a szurkolók biztonságának, illetve az ahhoz kapcsolódó intézkedéseknek a témaköre. Ez az egyéni hangvételű írásunk tehát a német futball jelenlegi közállapotaival foglalkozik.
A politika már régóta gyakorol nyomást a DFL-re és a DFB-re, hogy szigorítsanak a stadionok biztonsági előírásain, a szurkolók viszont megosztottak ebben a kérdésben.
Egyfelől ott vannak az ultrák és hasonló értékrendet képviselő túlnyomórészt fiatal szurkolók, akik az érzelmek szabad kinyilvánítása érdekében több szabadságot követelnek (több állóhely kialakítását, pirotechnika engedélyezését, stb.), másfelől a javarészt családosok, idősebbek, akik a biztonságra helyezik a hangsúlyt.
És természetesen ott van a mindenkit foglalkoztató kérdés: mennyit engedjünk szabadságjogainkból a biztonság érdekében?
Történt ugyanis, hogy a szigorított ellenőrzések pilotprojektjeként a Bayern-Frankfurt meccset megelőzően a rendőrség, a DFB és az FC Bayern közös akciója keretében két sátrat állítottak fel a vendégszektor előtt. A sátrakban elvileg meztelenre vetkőztették le a gyanús szurkolókat, hogy a motozás eredményességét maximalizálják.
Ezt a biztonsági szolgálat és a rendőrség visszautasította mondván „csak a kabátot kellett levenniük” a beinvitáltaknak és a 6000 frankfurti szurkoló csupán 1%-át érintette a dolog. Mégis számos szúró- és vágóeszközt, pirotechnikát stb-t talált a biztonsági szolgálat.
Ez az akció a DFB és a rendőrség közös projektjének része volt, amellyel végeredményben a futballszurkolókat (közöttük az ultrákat) próbálják bűnözőként beállítani. Ez az ultrák és a normál stadionlátogatók jórésze szerint is minimum túlkapás. Hiszen magam is tanúsíthatom, még soha nem éreztem magam veszélyben az Allianz Arénában. Sajnos abba nem látok bele, melyik statisztika igaza(abb), hiszen a hatóságok szerint növekszik az erőszak a futballpályákon és azokon kívül, a szurkolók viszont ezt tagadják, és azt állítják, hogy semennyivel sincs több erőszak a futballmeccsekhez köthetően, mint az élet egyéb területein. Előszeretettel emlegetik ellenpéldaként az Oktoberfestet, ahol napirenden vannak a sérülések, verekedések, mégse terveznek a hatóságok semmilyen szigorítást.
A másik sarkalatos pont az állóhelyek kérdése. A politika már régóta próbálja rávenni a klubokat, hogy szüntessék meg az állóhelyeket, mert az szerintük biztonsági kockázatot jelent. Valójában azonban az is szerepet játszik, hogy az állóhelyek sokkal olcsóbbak, mint az ülőhelyek, ergo kevesebb adóbevételt produkálnak. A Dortmund ennek hevesen ellenáll, de a Bayern sem szüntette meg az állóhelyeket, sőt a Nordkurve egy részéből is kivette a székeket (!) és egyelőre ügyesen lavírozik az 5000 eurós VIP-bérletek és a 120 eurós állóhely-bérletek között.
Ahol viszont már nagyobb a vita a futball-szurkolók között, az a pirotechnika kérdése. Ez is az olasz ultra-mozgalomból indult el, mint az énekek jórésze, az egy- és kétrudas zászlók és a koreográfiák. Viszont marha veszélyes, és többen azzal érvelnek, hogy a német szurkolói kultúrának nem szerves részei. Széles bázist a pirotechnika követelői nem tudtak kialakítani, pedig egy időben a DFB is hajlandó volt legalább tárgyalni az engedélyezés a feltételeiről.
Abban viszont nagy a konszenzus, hogy se az angol állapotokat (nincs állóhely, a jegyárak az egekben, hangulat, mint egy komolyzenei koncerten), se az olasz valóságot (szinte az összes ultra kitiltva, szurkolói kártyára kapsz csak jegyet, tehát ha nem ott laksz, be se mehetsz a meccsekre, ergo voltaképpen üres stadionok) nem szabad a Bundesligának megközelítenie.
A Bayern-Frankfurt precedens hatalmas felháborodást váltott ki országszerte és különböző szurkolói csoportok közös akcióra hívtak fel: a mérkőzések első 12 percében és 12 másodpercében ne legyen szurkolás!
Azóta ezt minden meccsen konzekvensen betartják. Mozgalom is indult „Ich fühl’ mich sicher” címmel (biztonságban érzem magam), a weboldalukon mindenki aláírhat, aki nem kér a szigorított biztonsági intézkedésekből.
Az Augsburg-Bayern meccs előtt az egész belváros le volt zárva, és a két tábor szurkolói közösen demonstráltak.
Kísérteties volt, ahogy 12 perc 12 másodpercig semmilyen ének nem hangzott el, csak pisszegések, ha valaki mégis megpróbált szurkolni. Aztán visszaszámlálás és felrobbant a stadion.
Dortmundban a szurkolás-moratórium lejártával sárga szalagokkal borították be a Südtribünét és Weidenfeller kapuját. Az ARD sporthíradójában mutatták, ahogy a 80.000-es stadionban akkora csönd volt, hogy tisztán lehetett hallani Naldo utasításait egy helyzet előtt.
