A TZ-vel készített interjújában részletesen tért ki sérüléséről a Bayern történelmének legdrágább igazolása, aki a Barcelonával kapcsolatos pletykákat is kommentálta.
Senor Martínez, tegye a szívét a kezére: Visszaszámolja már a napokat a visszatéréséig?
Őszintén megvallva nem, konkrét dátumot nem állítottunk fel célként. Természetesen remélem, hogy a lehető leggyorsabban sikerülni fog, de egyelőre még sok munka áll előttem.
De már a visszatérésének a végső szakaszában van?
Napokról, talán hetekről van szó. Remélhetőleg minél kevesebb, de már a műtét után is elmondtam, hogy semmit nem sietek el. A térdemnek teljesen készen kell állnia, különben nagy a visszaesés lehetősége.
Milyen érzés a térdét terhelni?
Nagyon jó! A sérülésem mértékéből kifolyólag hihetetlenül nagy előrelépés, hogy most már a labdával is dolgozhatok. Pár mozdulatnál még egy kicsit csíp, de idővel ez is elmúlik.
Ez nem szokatlan?
Egyáltalán nem, ezt a fizioterapeuták minden alkalommal megerősítik, ha rákérdezek. Úgy vélik, hogy a sérülés egyszerűen nagyon súlyos volt, így egy kis időre van szüksége a térdemnek.
Kezdetben egy egyéves kihagyás volt a szóbeszéd.
Pontosan, az USA-ban a dokik azt mondták, hogy csak a következő szezonra táplálhatok reményeket. A sérülés nagyon súlyos volt. Ezért nagyon boldog vagyok, hogy ilyen jól haladok.
Minden tönkrement a térdében!
Meglehetősen. A külső és a keresztszalagok elszakadtak, a meniszkusz levált, ráadásul az inak és egy izom is károsodott. Nagyon kemény és nehéz volt számomra, de sok munkával és egy klassz team segítségével minden sikerülhet.
Emlékszik még a Szuperkupa jelenetre, amelynek során ez az egész megtörtént?
Persze. És folyamatosan felteszem magamnak a kérdést: Mi lett volna ha állva maradok? Vagy ha másképp érek a labdához? De ez nem vezet semmire. Ez a kockázat benne van. Ha hentes lennék, mint édesanyám, lehet hogy nem a keresztszalagommal lenne baj, hanem két ujjal kevesebb lenne. Foglalkozási ártalom.
Már az elején tudta, hogy ennyire komoly?
Fogalmam sem volt róla, előtte még soha nem volt súlyos sérülésem. Amikor a doki ide-oda mozgatta a lábam, letudtam olvasni az arcáról, hogy semmi jó nem történt. Majd az öltözőben elmondta a gyanúját – sajnos ez később megerősítésre is került.
Mi történik jelen pillanatban?
Egész jól felerősödtem, azért is, mert sokan vannak körülöttem, akik erőt adtak. A legrosszabb nem a kezdet, hanem ha három hónapot követően az a benyomásod, hogy nem tettél előrelépést. De boldognak érzem magam, hogy ilyen stáb van körülöttem, amely rengeteg erőt adott.
Voltak olyan pillanatok, amikor beletörődtél?
Mindenképpen. De elfogadtam, hogy most ezen kell végigmennem. Hihetetlen pillanatokat éltem át az életemben. Mára már tudom, hogy a hullámvölgyeken is át kell menni, hogy ezeket a pillanatokat értékelni lehessen.
A legrosszabb pillanat?
A beavatkozás négy óráig tartott, majd két napon keresztül bágyadt voltam, ez kemény volt. Később, amikor mankóval kellett járnom, részben mihasznaként éreztem magam. De fejben erős voltam és nem hagytam magam legyőzni. Ebben a barátaimnak is nagy szerepe volt.
Ez volt élete legnehezebb leckéje?
Igen. De már előtte is az a valaki voltam, aki ha egy célt támasztott maga elé, mindent megtett, hogy teljesítse. Ezt tettem most is.
Ki volt különösen a segítségére?
A családom, a barátaim. Nélkülük nem sikerült volna. A szüleim ott voltak Dortmundban, amikor megsérültem, számukra sem volt egyszerű A testvérem és az édesanyám elutazott velem a coloradoi operációra, és mondhatok még valamit?
Kérem!
A konyhai kúra, amelyet ott az édesanyámtól kaptam, minden fizikoterápiánál jobb volt.
És hogy néz ki a napi rehabilitáció Münchenben?
Előszöris másfél hónapon keresztül egy gépbe kellett tennem a lábam, amely mindig kinyújtotta és behajlította azt. Napi négy óráig a mozgékonyságért. A Playstation szinte elszállt, annyit játszottunk ezeken a napokon. Meglehetősen többet, mint amennyi a heg tisztításával telt el, amely kezdetben még nem volt ott. Időközben már annyi időt töltöttem el az egész fizioterápiával, hogy a többségnek már becenevet is adtam. Gerry Hoffmannt a haja miatt például Playmobilnak neveztem.
A legrosszabb pillanat?
Amikor a térdem a semmitől feldagadt. Természetesen a legrosszabbtól féltem, mivel a dokik sem igazán tudták, mi történt. Végül arra a következtetésre jutottak, hogy vér gyülemlett fel a térdemben. Ezt eltávolították, így a térdemet elsőre kitudtam nyújtani. A visszaeséstől való félelem színtiszta örömbe csapott át.
Mi az amit tanult?
Hallgatni az orvosokra. Korábban a sérüléseimnél inkább saját magamra hallgattam.
Témaváltás: Spekuláltak arról, hogy a Barcelona érdeklődik ön iránt.
Semmi alapja! Már tíz éve vagyok a focivilágban és ezeket a spekulációkat már 200 ezerszer átéltem. Már nem is olvasom ezeket, gyakran olyan dolgokról számolnak be, amelyekről még én sem tudok. Nem tudok semmit, csak azt, hogy itt Münchenben a Bayernnél nagyon jól érzem magam. Az egyetlen célom az, hogy újra fitt legyek, csak ez az amire gondolok.
