Pannonbajor Ákos a vidéket járta szombaton:
A válasz: megnézni az eseménynaptárban, mi a „kicsik”, azaz az amatőrcsapat programja. Kiderült, hogy nem a Herman Gerland Kampfbahnon, hanem idegenben, Illertissenben vendégszerepelnek, tehát a cél adott volt, már csak az odajutás mikéntjét és hogyanját kellett kiokumulálni.
Szerencsére a vonathálózat Némethonban meglehetősen profin kiépített, és az sincs reménytelen helyzetben, akinek nem sietős és nem akar a szuperexpresszre 40 eurót leszurkolni oda-vissza, hanem az annak töredékébe kerülő csoportos jegyet akarja igénybe venni és a jó társaságot is kihasználni.
Így megfelelő sörmennyiséggel és két deci Unicummal hárman vágtunk neki az első idegenbeli amatőr-túrának. Német ismerőseim körében az Unicum sajnos nem aratott osztatlan sikert, de azért valahogy csak elfogyott 🙂
Az Regionalliga világa eléggé sajátos, de nagyon jópofa. A mennyei megye kettő vidéki bája ötvözve a bajor-sváb jóléttel. Ráadásul minden falusi csapat számára a negyedosztályban valóságos népünnepély, ha a bajorok jönnek látogatóba. Nem volt ez más Illertissenben sem, ebben a 16 ezres kisvárosban Bajorország nyugati határán. Ennek eredményeképpen, de nem utolsósorban az internetnek köszönhetően, az amúgy 2-300 néző előtt játszó klub 2000 fanatikust fogadott szombat kora délután.
Az ellenfél vezérszurkolója egy bizonyos Stefan Dömsödi (mily’ németesen csengő vezetéknév!) a facebookon használta ki a válogatott szünetet és egy eseményt hozott létre, amelyre jópáran jelentkeztek. Időközben ezek a facebookos flashmobok egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek, egy nagyobb derbi már-már kult-státusszal bír és külföldről is érkeznek rá emberek.
A Trommler (vagyis dobos, Dömsödi beceneve) ezért új indulót is írt a csapatnak, amelyet lelkes szurkolótársai énekelnek is minden meccsen:
„Az első fordulóra betegszabi,
Majd meghalt a nagyi,
Ha kell, a túlórákat veszem ki,
Most meg kirúgtak, de leszarom,
Mert az Illertissen nemzetközi meccset játszik”.
A helyi és az odavezényelt rendőrség komolyan vette a feladatát. Volt is miért: ugyanis az eseményre a Bayern ősi ellensége, a Nürnberg ultrái is tiszteletüket tették stuttgarti és kaiserslautern-i kollégáikkal egyetemben. Volt is némi csetepaté, de a rend éber őrei hamar rendet teremtettek.
A Bayern szurkolók is kitettek magukért: A meccs előtt piros-fehér konfetti- és lufieső borította be a vendégszektor mögötti fákat. A vendégszektor egyébként egy füves domboldal volt, amely a kellemes napsütésben napozóhelyként is funkcionált.
A meccs nagyon izgalmasan alakult. Az Illertissen szerezte meg a vezetést a 15. percben, amit két percre rá Steinhart kiegyenlített. Mindkét csapat nyílt sisakkal játszott, így az illertisseniek a 29. percben ismét mentek egy góllal, de a 32.-ben Wegkamp ismét lehűtötte a hazai kedélyeket. 2:2-vel mentek a csapatok pihenöre, ami szintén élményszámba ment. A vendégcsapat ugyanis a Bayern szurkolói között vonult az öltözőbe, így mindenki megölelgethette, megpaskolhatta kedvenceit, főleg Zingerle (Zin-Zin-Zingerle!!!) kapust, aki a két bekapott gól mellett szép védéseket is bemutatott.
A meccs előtt és a szünetben pompon-lányok szórakoztatták a nagyérdeműt, a show, amit bemutattak, felsőbb osztályokban is simán megállta volna a helyét.
A fordulás után a „kis” Bayern kapta el jobban a fonalat, egyik támadást vezettük a másik után, majd az 52. percben Görtler gólja után méltán borult egymás nyakába a 2-300 fős vendégtábor, hiszen megfordította a meccs állását, és a piros-fehérek a 3:2-es vezetést Zingerle újabb bravúrjainak köszönhetően már ki sem engedték a kezükből.
Jól sikerült hát a túra, csütörtökön egy elmaradt meccs bepótlása után kiderül, sikerül-e közelebb kerülni a listavezető Würzburghoz. Nagy élmény volt, komolyan mondom, volt akkora, mint a barcelonai kiruccanás, még ha annak kissé más is volt a tétje.
