A cikk nem pro vagy kontra kíván foglalkozni Pep Guardiola müncheni munkásságával, mindössze arra vállalkozik, hogy megpróbálja előrejelzni a Bayern nyári átigazolási aktivitását.
A cím mindkét része magyarázatra szorul, pontosabban ezek jelentik az alapfeltevéseket, a kiindulópontot. Kezdjük a „Guardiola-projekttel”. 2013-ban, még a triplázást megelőzően született meg a döntés, hogy a katalán mester veszi át Heynckes helyét a kispadon. Az időbeliségből fakadóan tehát Guardiola nem azzal a céllal jött Münchenbe, hogy megismételje a 2013-as esztendő páratlan sikereit, hanem azzal, hogy Európa trónjára felültesse (kétszeres BL-győztes edzőként) a klubot. A szituáció időközben változott tehát, de a klubvezetők – mivel nem Florentino Perezről van szó – nem támasztottak irreális elvárásokat Guardiola felé. Igen, a mai európai topfutballban egy triplázás megismétlése irreális célkitűzés, az egész futballtörténelemben mindössze hét alkalommal örülhetett egy csapat mindhárom trófeának egyszerre, és csak a Barcelonának sikerült ez kétszer – szombat este óta, hat év különbséggel.
Az azonban kétségtelen, hogy a Guardiola-projekt célja 2013 májusa után a Bajnokok Ligája újbóli megnyerése lett. Két BL-siker között nem egyszer évtizedek telnek el még a legnagyobb klubok esetében is, a Bayernnél viszont olyan időszakot élünk meg, amikor ennek (mármint az újbóli sikernek) az esélye adott. Ennek megfelelően az elmúlt két esztendőben csak az elődöntőben búcsúzott a Bayern, és folyamatosan a legnagyobb esélyesek között tartják számon. 2014-ben egyetlen rosszul sikerült mérkőzés akadályozta ezt meg, amiért Guardiola vállalta a felelősséget, most pedig az elképesztő sérüléshullám tette lehetetlen küldetéssé a berlini finálét.
A katalán mesternek még egy dobása maradt – erre utal a címben olvasható célegyenes. Hároméves szerződést kötött a klubbal, és jelen pillanatban annak van nagyobb valószínűsége, hogy jövőre már nem ő marad a vezetőedző. Nem a klubvezetés, hanem őmiatta, hiszen Rummenigge részéről van egy aláírásra váró szerződéshosszabbítás. Guardiola azonban – a szerző sejtése szerint – nem hosszú távra szeretne csapatot építeni egy számára egyébként sok tekintetben idegen környezetben, hanem a jelenben akarja megmutatni, hogy itt is képes felülni Európa trónjára. Ha ez sikerül, akkor a feladatot megoldotta, ha nem, egyáltalán nem biztos, hogy tovább fog próbálkozni.
Ahhoz, hogy a Guardiola-projektet sikeresnek értékelhessük, 2016-ban Bajnokok Ligáját kell nyernie a csapatnak. A bajnoki címek egyáltalán nem értéktelenek, nem is oly rég még áhítoztunk róla, de az értékmérő az edző személye és a keret erőssége miatt a BL-győzelem. Ez mindig lutri, garancia sosincsen rá, ezt jól mutatja, hogy eleddig sohasem volt címvédés.
Azonban az esélyt növelni lehetséges, méghozzá bombaigazolásokkkal.
Itt érkezünk el az átigazolási időszak prognózisához: amennyiben az alapfeltevések a célegyenesről és a Guardiola-projekt céljáról helyesek, úgy az egyetlen logikus lépés a klub részéről az, ha a nyári átigazolási időszakban valódi erősítést jelentő sztárt, sztárokat fog igazolni, akár súlyos tízmillió eurókért is. A keret erős, nagyon erős, de roppant sérülékeny is, egy utolsó dobást pedig józan ember nem tesz fel arra az ingatag lábon álló reményre, hogy talán legközelebb nem dől ki a fél csapat a legkritikusabb időszakra. Úgy kell a piacon mozgólódni, mintha nem lenne már Ribéry, Robben, Schweinsteiger, vagy éppen Badstuber a csapatban. Úgy kell igazolni, hogy az érkező játékosok önmagukban esélyt jelentsenek egy BL-győzelemre, amely esély csak tovább nőhet, ha a sérülések valamilyen csoda folytán jövőre elkerülnék a csapatot.
Ha nem így fog történni, akkor, de csak akkor fogok értetlenül nézni a Guardiola-projektre.
