Hiába telt el a Bayern-Wolfsburg találkozó óta egy forduló: mind Németországban, mind a világsajtóban Lewandowski 9 perces „ámokfutásával” vannak tele az újságcikkek. Látva a Mainz elleni teljesítményét és a hét forduló alatt szerzett 10 gólját, az újságírók kezdik feltenni az őket már évtizedek óta foglalkoztató kérdést: vajon idén sikerül megdönteni Gerd Müller 1971-72-es szezonban felállított gólrekordját? Képes lesz-e valaki átlépni a mágikus negyvenes számot?
Eddig még csak megközelíteni sem sikerült a ‘Bombert’, a ‘Bombázót’, ahogy a németek Müllert nevezték, sem a Bayernből, de a többi Bundesliga klub se tudott ilyen sikeres támadót kitermelni.
Azóta 5 másik Bayern játékosnak sikerült elhódítani a gólkirályi címet: Karl-Heinz Rummeniggének (1979-80, 26 góllal, 1980-81, 29 góllal, 1983-84, 26 góllal), Roland Wohlfarthnak (1988-89, 17 góllal, 1990-91, 21 góllal), Giovane Elbernek (2002-03, 21 góllal), Luca Toninak (2007-08, 24 góllal) és Mario Gomeznek (2010-11, 28 góllal). Ebből az adatból kitűnik, hogy a Bayern erőssége sosem a csatárok gólerősségében rejlett. Bár Rummenigge a korszak legjobb támadójai között volt, de rengeteget játszott a balszélen, a szerepköre Müllerénél sokkal összetettebb volt.
Azóta elég változatosan alakult a tipikus Bayern csatár képe: a Carsten Jancker-féle tanktól kezdve a Roy Makaay féle könnyed lesipuskásig, illetve az öreg fénykorát nálunk töltő Jean Pierre Papintól kezdve a talán „egynyári slágernek” számító Adolfo Valenciáig, vagy a sajnos csalódásnak számító Lukas Podolskiig és Mazihnoig lehetne sorolni a bajoroknál megforduló támadók típusait. Egy dolgot azonban kijelenthetünk mindannyijukkal kapcsolatban: az elmúlt negyven évben a Bayern játékát nem határozták meg annyira a csatárok, mint a többi élcsapatnál. Az elmúlt években a világbajnok Luca Toni fontos szerepet játszott abban, hogy a Bayern visszakerült Európa legjobb csapatai közé, de mégse volt akkora hatással a csapat játékára, mint Franck Ribéry és a 2009-ben érkező Arjen Robben, akik éveken keresztül meghatározták kiemelkedő széljátékukkal a klub stílusát.
A két szélsőközéppályás nagyszerűen illeszkedett mind a holland Louis van Gaal, mind a német Jupp Heynckes és mind a spanyol Pep Guardiola játékrendszerébe. A három edző taktikájának legjellemzőbb eleme a labdatartáson kívül a világklasszis szélsőik virtuozitására és sokoldalúságára való alapozás. Azonban úgy tűnik, az idei év fordulatot hoz az alaptaktikát tekintve.
Az igazi változás sajnos kényszerűségből már tavaly elkezdődött, amikor Robben és Ribéry sérülése miatt Guardiolának fel kellett adnia a széljátékot, sokkal inkább a pálya közepére koncentrálva. Douglas Costát és Kingsley Comant a folyamatosan hiányzó Robbéry pótlására hozták, azonban úgy tűnik, teljesen más szerepkörrel lettek felruházva. A játékukat figyelve az ember sokkal inkább tükörszélsőket lát, akik Lewandowskit és/vagy Müllert látják el beadásaikkal, mint Robbent és Ribéryt, akik befelé törve gyakran egyedül dolgozták ki helyzeteiket és lőtték meg góljaikat. Ha ehhez még hozzáadjuk Arturo Vidal betöréseit, Philip Lahm jobbszélre való visszakerülését és Thiago Alcantara keresztlabdáit látható, hogy a 2015-16-os Bayern sokkal inkább a középen lévő támadók támadásaira van szakosodva. Még mindig kihasználják a pálya szélességét, de ez sokkal inkább azért van, hogy a csatárok több helyhez jussanak.
Ez az új taktika nagyban előhozza Müller erősségeit, aki a szezonban 11 meccsből 12 gólnál tart, és aki a kapuhoz sokkal közelebb, lassan második csatárként játszik Lewandowski mellett, aki szintén termeli idén a gólokat. „Lewandowski cseréjével Guardiola az egész játékrendszeren változtatott”, írta a Süddeutsche Zeitung szerdán. Mario Götze kikerült a jobbszélre, Costa a balszélre, Müller pedig Lewandowski mögött játszott árnyékéket. „Az első néhány héten láthattuk, mennyit változott a Bayern felállása”, írta a cikk, hozzátéve, hogy a rendszer sokkal inkább a középső támadókat támogatja. A meccsen mindenesetre látható volt, mennyivel jobban ment a játék a második félidőben.
Persze Lewandowskinak nem mindig fog ennyire jól menni a játék, ezt be kell látni. Kulcsemberük és egykori játékosunk, Luiz Gustavo nem a legjobbját nyújtotta az Allianz Arénában, és a két középsőhátvéd, Dante és Naldo hasonlóan kiszolgáltatott helyzetben találhatta magát, mint Brazília védői az emlékezetes 7-1-es elődöntőbeli vereséggel végződő meccsen.
Lewandowski gólmutatóit az is csökkenti, hogy a tizenegyesek elvégzése Müller feladata, Guardiola rotációs szemléletéről nem is beszélve. Az azonban egyértelmű, hogy az idei Bayern Lewandowskira épít, és ez ki is hozza az erősségeit, a tavalyi évvel szemben. A Müllerrel való „rivalizálás” is úgy tűnik, jó hatással van a játékukra, az egyik legerősebb csatárduót alkotva ezzel Európában.
Müller szerződéshosszabbítás előtt áll, a nyáron visszautasított 120 millió eurós manchesteri ajánlatra és Rummenigge szavaira gondolva, miszerint „semmiképpen nem eladó”, jó kilátásokkal rendelkezünk afelől, hogy hosszú ideig gazdagítja a német támadó a csapatot. Lewandowskival együtt a gólkirályi cím egyik legnagyobb esélyesévé nőtte ki magát, az augusztusi Wolfsburg elleni Szuperkupa vereség utáni állítólagos rossz öltözői hangulatnak pedig nyoma sincsen.
Guardiolát, aki még „sosem élt át a keddihez hasonló estét”, valószínűleg nem foglalkoztatja túlságosan, hogy bármelyik támadója is megdönti-e Gerd Müller rekordját. A csatárpáros lenyűgöző formája azonban arra utal, a spanyol edző harmadik szezonjában jó eséllyel reménykedhet a Bajnokok Ligájában való kiváló szereplésre. Bár a Bayernnek nincs olyan szupersztárja, mint Lionel Messi, vagy Cristiano Ronaldo, a Lewandowski és Müller által alkotott páros képes lehet legalább annyi gól megszerzésére. A két bajor játékos egyértelműen most játszik élete formájában, és tekintve, hogy már az egész csapat az ő képességeik kihasználására van felállítva, várhatóan egy ideig nem is fog alábbhagyni a lendület.
