Interjúk és nyilatkozatok

Götze óriásinterjú: Még nagyobb szerepet akarok játszani

A Bayern 24 éves támadója a Süddeutsche Zeitungnak nyilatkozott.

gotze

Herr Götze, a válogatottnál került már bosszúságba az egykori, dortmundi csapattársaival?
Bosszúság? Nem. Ugratni viszont szoktuk egy kicsit egymást.

Hogy történhet meg az, hogy mindig gólt szerez a korábbi csapata ellen?
Ez így lenne? Múlt héten betaláltam és a Bayernbe való átigazolásom utáni első meccsen is. Máskor nem, vagy mégis?

Nem, de ezúttal majdnem kétszer is. A hétvégi meccsről még biztosan maga előtt van a jelenet: Müller passz Götzének, Götze üresen áll a kapu előtt és fölérúgja.
Müller nem megfelelően játszotta meg a labdát (nevet). Ezenkívül nem akartam, hogy újabb pontot kapjon az asszisztjáért.

Az elszalasztott lehetőség után először egy gólt készített elő, sőt egyet saját maga is szerzett. Egy ilyen hiba nem húzza le önt?
Közvetlenül a helyzet után az ember nagyon bosszús, de azt gondoltam: Egy lehetőséget ma megragadok.

Az embernek az az érzése, hogy egy ilyen balszerencse ma már nem hozza ki a nyugalmából. Egy évvel ezelőtt egy ilyen jelenet után lógatta volna az orrát?
Az emberek valószínűleg azt gondolják, hogy ez az érzés változik. Tavaly egy igazán jó szezonkezdetet vettem, öt-hat gólt szerezve az első játéknapokon. Akkor egyáltalán nem volt okom az orromat lógatni.

Az embereknek már akkor is az volt az érzésük, hogy nem használja ki a magában rejlő lehetőséget, sőt krízisben van. Hogyan magyarázza ezt az észrevételt?
Nekem ezt nehéz megmondani. Hihetetlenül sok félreértés van, amely a személyemmel függ össze.

Sokáig hallgatott ezekről a félreértésekről.
Igen, de időközben úgy gondolom, jobb ha egyet s mást tisztázok.

Akkor kezdjük rögtön a legújabb félreértéssel. Az Audi-kupa után Pep Guardiolával kapcsolatban az alábbi mondat került idézésre: „Meglátjuk, az edző többet beszél-e velem.”
Ez egy jó példa, mert látható, mennyire nehéz számomra a nyilvánosság előtt nyilatkozni. Tulajdonképpen néha egy interjút követően kell egy másikat is adnom, hogy az elsőt megmagyarázzam, majd akár egy harmadikat is, hogy a másodikat magyarázzam meg. Vagy néhány újságírónak mielőtt valamit is ír, fel kellene hívnia és megkérdeznie: Hogyan is gondolta pontosan?

Nehéz lenne magának, ha mindenkinek meglenne az ön száma.
Az már igaz. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy az ember könnyen félreért dolgokat.

Akkor magyarázza el ezt az Audi-kupás idézetet.
A kérdés úgy hangzott: „Gondolja, hogy az edző a jövőben többet fog beszélni önnel?” Már a kérdésben ott volt a gyanúsítás. Ezután azt válaszoltam: „Meglátjuk, hogy többet beszél-e velem.” Tulajdonképpen ez egy semmitmondó válasz. De ha valaki ezt a választ idézi és a kérdést kihagyja, természetesen az egész teljesen másképp hangzik.

Amikor 18-19 éves volt, a Borussia Dortmund egy kedvelt és csodált fiatal reményisége volt. Ezután egy olyan alaknak titulálták önt, aki a Facebookon és a Twitteren nagyobb mértékben van jelen, mint a pályán. Megtudná mondani, mikor és miért dőlt meg az az imázs önről?
Tulajdonképpen egy rossz tanácsadó vagyok. De azt hiszem, hogy az FC Bayernhez való átigazolásomhoz van köze. Az, hogy a BVB szurkolók csalódottak voltak, megtudom érteni – de hogy a többiek miért nehezményeznek engem? Erről csak találgatni tudok.

Akkor spekuláljon.
Valószínűleg az emberek azt gondolják: Ez csak a pénz miatt ment oda. Ez nem jó ember.

Vagy azért, mert 2013 áprilisában egy látványosan kedvezőtlen időpontban vált ismertté az átigazolása – a Dortmund Real Madrid elleni BL elődöntője napján és egy nappal a Bayern Barcelona elleni meccse előtt.
Igen, akkor csúcsponton volt a Bayern-BVB rivalizálás, majd ennek a kellős közepén jött ez a hír. De az, hogy ez nyilvánosságra került, nem igazán az én érdekem volt. Erről nem tudtam semmit.

Akkoriban hallgatott és nem magyarázta el az átigazolását. Hiba volt?
Mai szemmel: igen. De az embereknek itt az idő ismét a szemük előtt tartani: A szezon a csúcspontjára futott, mindenkinek a döntő járt a fejében és egészen más aggodalmaim akadtak az átigazolásnál. Sérült voltam, teljesen a szervezetemmel foglalkoztam, majd ezután szomorú voltam, mert világossá vált, hogy nem játszhatok a londoni döntőben. Ma már tudom: Legkésőbb a müncheni felkészülés kezdetén el kellett volna magyaráznom az átigazolást. A sportszakmai indítékot említettem volna meg és minden spekulációt visszavertem volna, amellyel talán vége lett volna az egész dolognak. Így viszont folyamatosan újra átértelmezték.

Miért döntött akkoriban a hallgatás mellett?
Jó kérdés. De éppen akkor lettem 20 éves, tapasztalatlan voltam és ezért nem foglalkoztam annyira a dolgokkal, mint a nyilvánosság. Az én értelmezésemben én egy fiatal labdarúgó voltam, aki klubot váltott. Talán azt is gondoltam: Most nem tudok mindenkinek egyesével állást foglalni a vádakról. Az elkövetkezendő időszakban mindig mondtam valamit róla, de nem tartották nagy összefüggésben.

20 évesen az ember egy ilyen klubpolitikával feltüzelt átigazolás után alighanem túlterhelt.
Lehet így is mondani. Képzeljék csak el a helyzetet maguk elé: Az átigazolásom szalagcímeken, majd a BVB kikapott a Bayern elleni döntőben, sérült voltam, az üdülésem alatt rehabilitációt kellett végeznem, majd ezután még mindig sérült játékosként kezdtem egy új csapatnál, amely éppen triplázott. Hotelban éltem, az edző új volt és így tovább és így tovább. Egy kicsit sok volt. Az ember inkább visszahúzódik, habár okosabb lett volna tisztázni a dolgokat.

És ezután a hivatalos bemutatásán Nike pólóban ült le az Adidas-klub FC Bayern sajtótermébe. Akkor tökéletes volt magáról a kép: egy pimasz alak, marketingfocista…
… kitalált, távirányított alak és így tovább. Tudom. A jelenlegi szemszögből talán érthető, hogyan jött létre akkoriban ez a kép rólam. És amiért sérült voltam, a pályán nem tudtam rögtön eme kép ellen harcolni.

Akkoriban nem volt rossz érzése a Nike póló miatt?
A sajtótájékoztató előtt több gondolatom irányult a mondanivalómra, mint a külsőmre. Korábban láttam, hogy Cristiano Ronaldo a szintén Adidas-klub Real Madrid játékosaként Nike pólóban ült a sajtótájékoztatón. Ezért ez nem volt gondolatomban, amikor a szponzorom a kezembe nyomta a pólót.

Melyik vádak találtak be leginkább önnél? Azt is mondták, hogy pár kilóval többet nyom, de a dundi szóval is jellemezték.
És talán valaki még azt is kijelentette: A füle túl nagy, az orra túl kicsi. Valamikor már megszoktam, hogy minden lehetségest állítanak. A fontos az volt, hogy a környezetem mit gondol rólam. Minden mást megtanul az ember kizárni. Legalábbis megpróbálja.

2014 júliusában ön szerezte meg a VB döntő győztes gólját. Az imázsápolás tekintetében tulajdonképpen ez segítség volt.
Azt hiszem a gól pozitív volt számomra. Vicces lenne, ha nem így lett volna.

De rögtön a VB döntő utáni első meccsén, éppen Dortmundban, kifütyülték a szurkolók. Sőt, ezt először elkerülve az folyosón melegített.
Igen, a Szuperkupa meccsen, mulatságos volt. Akkor már reméltem, hogy ez az imázs dolog a VB után végre elszáll.

A német válogatott ebben az időszakban mennyire volt egy menedékhely az ön számára? A válogatottnál élvezi a teljes elismerést.
Áh, menedékhely, nem tudom. De az világos: Itt mindig nagyon jól érzem magam. Nem szabad elfeledni, hogy a VB sem volt könnyű számomra. Az első meccseken játszottam, utána megint nem, majd a döntőben csereként léptem pályára. Nem csak ez az egy gól történt velem.

Szívesen feltételezik magáról, hogy a kiemelkedő adottságai miatt soha nem tanult volna meg áttörni az ellenállásokon. Fiatal kora óta mindig tehetségesebb volt, mint a többiek, minden az ölébe hullott.
Állítólag! Állítólag minden az ölembe hullott! Kívülről így állítják be.

Szívesen korrigálhatja.
Azt gondolom, senki nem ért el ilyen dolgokat csak azért, mert egyszerűen így történt. Az évek során mindig győztem le ellenállásokat: Már ifjú koromban voltak sérüléseim, a testem nulláról nem rögtön 100 százalékra emelkedett. Amikor 17 évesen a profikhoz érkeztem, úgy néztem ki mint egy kisgyerek. Utána nyolc hónapig problémám volt a szeméremcsontommal. Majd jött a 2012-es EB, ahol alig játszottam szerepet, ezután jött az átigazolás. 18 évesen olyan szituációkat éltem át, amelyek nyugodtan jöhettek volna később is. Kevesen tudják, milyen sok munkára és küzdelemre van szüksége a tehetségesebb játékosoknak is.

Nyáron saját kezdeményezésből egy sportfőiskolán járt Kölnben egy speciális teljesítmény-diagnosztikán – azért, hogy különösen fitten vágjon neki egy ön számára döntő szezonba?
Egyszerűen egy pár százalékkal többet akartam kipréselni magamból. Minden héten megcsinálom az adalékprogramom, jógázom, ügyelek az étrendemre. Nekem már fontos, hogy az emberek tudják: Amivel rendelkezem, azt nem egyszerűen csak az Isten adta. Mindenért sokat tettem!

A kezdőtagsága a Dortmund ellen, a gólpassza, a gólja, az értékítélete Jogi Löwnél: Gondolja, hogy maga mögött hagyta a legkomplikáltabb időszakát?
Az elmúlt két év mindenképp egy érési folyamat volt számomra. Hibáztam párszor, de sok dolgot el kellett viselnem. Megtanultam a dolgokat kezelni és tudom azt is, hogy csak egyedül vagyok felelős a karrieremért. Azt hiszem megtaláltam az utam.

Mennyire idegesítő, hogy páran még mindig ex-BVB játékosként és nem FC Bayern játékosként érzékelik önt?
Én az első naptól kezdve Bayern játékosként érzem magam! Soha nem foglalkoztam azzal, hogy máshova menjek. Még most nyárom sem. Ez soha nem volt egy gondolat számomra.

Igaz az a történet, hogy röviddel az átigazolása előtt teljesen lelkes volt, amikor megtudta, hogy Pep Guardiola Münchenbe érkezik?
Buzgó voltam attól, ahogyan Barcelonában játszatta a focit, az a futball egy teljesen új stílus volt. Messi, Iniesta, az egész csapat kiemelkedő volt. Fiatal játékosként sok videót néztem Youtube-on. Ezért akartam Münchenben itt lenni természetesen.

Milyen mélyen érintette, hogy ugyanez a Guardiola az előző szezonban a fontos mérkőzéseken gyakran csak padoztatta önt?
Nem volt egyszerű számomra, főleg Barcelonában, ahol sok sérültünk volt és azt gondoltam: Most talán becsúszok a csapatba. De nem volt és nincs is köztünk probléma.

Az FC Bayern egy átalakuláson megy keresztül: Lahm, Ribéry és Robben idősebbek lesznek, Schweinsteiger már elment, mögöttük várakozik a következő generáció. Müller, Neuer, Boateng, Alaba van megemlítve új arcként, az ön neve gyakran hangzik el.
Szívesen lennék az FC Bayern egyik arca. Nagyon nagyon jól érzem magam és boldog vagyok, hogy Bayern játékos lehetek. Az első két évemben már egy jó szerepet játszottam és ennél még nagyobbat akarok játszani.

Miért tartotta nyáron olyan makacsul a pletykát, hogy átigazolás előtt áll a Juventushoz?
Soha nem foglalkoztam az átigazolással. Jól lehet, hogy más klubok érdeklődtek irántam, de nem áll érdekemben a Bayernt elhagyni.

Az FC Bayern nyáron megszerezte Douglas Costát és Kingsley Comant, két új szélsőjátékost – ez egy új kihívás Mario Götzének? Hogy magyarázta meg a klub ezeket az átigazolásokat önnek?
Egyáltalán sehogy. De egy klubnak ezt nem is kell megtennie, különben minden játékosnak minden átigazolást el kellene magyaráznia. De ezek az átigazolások azt is jelenthetik, hogy a felelősök a jövőben kevésbé a szélen, inkább középen látnak engem.

Melyik az ön ideális pozíciója?
Legjobban középen érzem magam, lehetőleg magasan elől. De ha a nyolcason kell a játékot alakítani, számomra az is fekszik. Gyakran játszottam a bal vagy a jobb oldalon is, de legszívesebben középen játszom. Elől is szivesen.

És ha a 2016-os EB döntőben baloldalról jön újra egy beadás, ki áll a mindent eldöntő gólért középen?
Én? A legjobb valószínűleg az lenne az imázsomnak, ha én adnék be baloldalról – majd ezután én magam állnék középen is.

Hozzászólnék

Szólj hozzá!

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

To Top