Interjúk és nyilatkozatok

Ribéry: A futball a foglalkozásom, játszanom kell

A Bayern több mint 9 hónapot kihagyó játékosa az fcbayern.de-nek adott interjút.

riberyy

Franck, négy gyermek édesapja vagy. Kemény papa vagy?
Azt mondanám, hogy a gyermekeimmel szemben nagyon nyugodt vagyok. Mindig ha van egy kis időm, azt a gyermekeimmel és a feleségemmel töltöm. Útközben sem vagyok túl sokat, hanem inkább a családommal vagyok otthon. Ez sokszor előfordult az elmúlt évben. Ez egy teljesen új tapasztalat volt mindannyiunk számára. Amikor még fitt voltam, háromnaponta voltam távol.

A gyermekeid Németországban nevelkedtek. Milyen a német tudásuk?
Én szinte kilenc éve vagyok itt, a nagylányom 7 éves. Neki már német mentalitása van. A nővérével együtt igazán jól beszélik a németet. Megtalálják a megfelelő szavakat – ellentétben velem.

Hogyan töltitek a téli szünetet?
Tulajdonképpen nyaralásra akartunk utazni. De újra megsérültem, szinte egész nap kezelésem van. Most szervezem, hogy a családomnál Boulogne-ban maradunk.

Hogyan ünnepled a szilvesztert?
Boulogne-ban, az egész családommal együtt fogunk ünnepelni, 15-en körülbelül. Mint minden évben. Nagyon örülök neki. Mindig nagyon jó a hangulat.





2015 nagy részében sérült voltál. A gyermekeid megkérdezték, mi a baj papa?
A nagylányom megkérdezte, minden rendben van-e. Természetesen megpróbálok otthon pozitívan, jó hangulatban lenni. De a családom észreveszi, hogy valamit hiányolok. A futball a foglalkozásom. A pályára tartozom. Játszanom kell. Ezért ebben az évben néha csalódott voltam. De a gyermekeim is segítettek a sérülésemet néha elfeledtetni.

Milyen volt ez a kilenc hónap futball nélkül?
Nagyon nehéz időszak volt. Sokat gondolkodtam, mi a baj, sokat tettem, sokat próbálkoztam. Emelt fővel küzdöttem.

Féltél, hogy a karrierednek vége lehet?
Nem, soha. De a helyzet brutális volt. Amikor a stadionban voltam, természetesen örültem, ha a csapat jól játszott és győzött. De ez csak 3-4 meccsig ment. Ha valakinek 9 hónapig a lelátóról kell figyelnie, az fájdalmas. Az nem volt örömömre.

Majd jött a meccs Gladbachban. Pep Guardiola melegíteni küldött téged, a Bayern szurkolók pedig skandálták a „Ribéry, Ribéry”-t. Milyen érzés volt ez számodra?
Nagyon érzelmes. Ha a szurkolók a nevemet kiabálják, mindig libabőrös leszek. Szép hallani, hogy a szurkolók vártak rám. Már szinte 9 éve vagyok a Bayernnél és különleges kapcsolatom van a szurkolókkal. Együtt küzdöttünk, együtt nevettünk, együtt győztünk. Szép volt az is, hogy a sérülésem időtartama alatt a klub mindig mellettem állt. A Bayern és Ribéry között – valami megnőtt.

Ezután még egy gólt is szereztél. Fontos volt ez számodra, hogy tudd: „Még képes vagyok rá”?
Tudtam, hogy még képes vagyok rá. Ha sérült vagy, nem tudsz semmit csinálni, csak várni. Ha visszatérsz a pályára, ez egyszerű. Azonnal érzed, hogy még képes vagy rá. Ezt a tudást nem veszíted el, csak az kondíciót és az izomzatot.

Sajnos a Zagreb ellen ismét megsérültél.
Igen, sajnos. Mentálisan kész voltam, az izom még gyenge volt. De a fontos az, hogy a bokámmal nincs több problémám. Ez most csak egy izomsérülés. Ha újra fitt leszek, csak ritmusra és játékra lesz szükségem.

Az új év kapujában állunk. Milyen kívánságod van a 2016-os esztendőre?
Az, hogy a lehető leggyorsabban újra fitt legyek. Igazán motivált vagyok. Az a 2-3 hét, amelyben az őszi szezon végén a csapattal voltam, szép volt. Oda tartozom. Egyáltalán remélem, hogy minden sérültünk újra fitt lesz. Együtt sok címért akarunk harcolni.

Hozzászólnék

Szólj hozzá!

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

To Top