Könnyed győzelemmel zárta a csoportkört a Bayern. Az Atletico Madrid elleni mérkőzés volt az első, amit Renato Sanches végigjátszott a Bayern mezében.
A portugál Európa-bajnok jövő nyáron tölti be 20. életévét. Rutintalansága mellett hozzá kell szoknia a Bayernnél megkívánt ritmushoz, de korábbi csapataihoz képest jóval erősebb társak között kell majd érvényesülnie. S mindezt egy olyan poszton, ami a legritkább esetben látványos.
Azt már a legelején le kell szögezni, hogy jellegében ez egy barátságos mérkőzés volt, sem a Bayern nem törte össze magát, hogy gólokat szerezzen, de az Atletico sem kezdett el éppen tegnap este futballozni.
Ancelotti visszatért a 4-3-3-hoz. De ez már egy másfajta 4-3-3 volt, melyben a szélsők ismét a vonal mellől indultak, a szélen való támadást nem a szélsővédők szélmalomharca, hanem az együttműködési szándék jellemezte. Adott esetben valamelyik belső középpályás belépésével. Sanches az első félidőben a Robben-Rafinha páros biztosítékaként szerepelt: tőle indult a támadás, passz után előrelépett, hogy megjátszható maradjon, védekezésben pedig gyakran a Rafinha helyén találtuk, ezzel csökkentve a kontrák lehetőségét. Persze amint Rafinha visszaért, Sanches is egy sorral előrébb lépett.
Tehát egyértelműen nem Alonso helyén kezdett Sanches, azt leginkább Vidal vette át, aki a védelem alapfelállásában – például egy kirúgásnál, lassabb labdakihozatalnál – harmadik belső védőként várta az Atlético ellentámadásait. Emellett ő volt az, aki centrálisan átfogta a védekezést, a támadást illetőleg az egyikből másikba való átállást. A harmadik belső középpályás, Thiago viszont szabadon játszhatott – amint azt Hummels is külön kiemelte a mérkőzést követő nyilatkozatában. Thiago sokat javult a párharcokban, kreativitását pedig a sérülések sem törték meg. Egyre biztosabb, hogy az Ancelotti rá fogja építeni középpályáját.
Sanches helyezkedésének is köszönhetően a főként baloldalon próbálkozó Atlético előtt lezártuk a teret, egyetlen alkalommal tudtak elmenni, igaz, akkor ziccerbe is kerültek. Viszont Sanches passzából keletkezett a mi legveszélyesebb akciónk is. Fiatal tehetségünk a 16. perctől átállt a baloldalra, s ott próbálta segíteni a támadásokat, egy labdaszerzést követően helyzetbe is hozta Costát, aki ziccerig ment a labdával. Sanches ezután visszaállt a jobboldalra.
Érdekes, hogy a magas védekezés nem tűnt el, Alaba támadásban gyakran előrelépett, míg Hummels is az ellenfél térfelén majd’ feléig elő-előlépett.
Sanches az első félidőben aktív volt, potenciális helyzeteket akadályozott meg, lényegi hozzájárulása azonban a baloldali helyzetben kimerült. Le kell azonban írni, hogy csapatunk az első félidőben mindössze kétszer tudta feltörni az ellenfél védelmét, mindkétszer a baloldalon. Sanches a 10. percben üresben indíthatta volna meg a kontrát, tere is lett volna hozzá, azonban a visszafutó támadó könnyedén lekapcsolta – figyelmetlen volt. Későbbiekben Lewát ugrathatta volna, elvétette.
Változás a második félidőben
Míg az első félidőben többet volt játékban, a másodikban már eltűnik. Alig kerül párharcközeli helyzetbe, itt már hasonló, centrális poszton szerepel, mint Xabi Alonso szokott, de nyomban szembetűnő, hogy míg a spanyolon szinte minden támadás végigmegy, addig Sanches jóval ritkábban ér labdába, azok többsége is rövid passz a társaknak. Ezzel szemben a spanyoltól záporoznak a hosszú passzok, ívelések, átfordítások, többnyire tűpontosan, Sanches a legritkább esetben látunk hasonlóra hajlandóságot. Előfordult, hogy 5 percen keresztül egyáltalán nem ért labdába, míg a 73. és 82. perc között mindössze kétszer. Ez különösen egy belső középpályástól szokatlan a Bayernben. – Viszont az ő passzából indulhatott meg Robben, aki már ziccerben állt, amikor a védő – valóban nem túl keményen – visszahúzta őt.
Le kell szögezni, hogy ez valójában barátságos mérkőzés volt, az Atlético 10 percet leszámítva nem nagyon akarta a labdát, mi pedig lendület nélkül próbáltuk keresni a lyukat a spanyolok védelmén. A végén látványosabbá váltak a támadásaink, mikor a Matracosok már elkezdtek futballozni. Ami már szebben mutatott támadásban, kihozta védekezésben a problémákat. A madridiak közel sem fénysebességgel kontráztak, a „tétnélküliség” okán nyoma sem volt a tavaszi lendületességüknek, a védekező középpálya mégsem vette fel a ritmust, Sanches több alkalommal is csak loholt a támadás mögött.
A hosszabbításban már balszélsőként találta magát, leginkább a biztos visszapasszokkal járult hozzá az idő múlásához.
Látszik tehát, hogy Ancelotti többféle szerepkörben is próbálgatja őt, egy-egy megmozdulásával már gyűjti a szimpátiapontokat, de különösen a taktikai fegyelem tekintetében még sokat kell fejlődnie.
