Minden kérdés tisztázódott, vasárnap a felek is bejelentették, hogy Niklas Süle (2022-ig) és Sebastian Rudy (2020-ig) idén nyártól a Bayern Münchennél folytatják.
Az egyaránt hoffenheimi belső védő valamint védekező középpályás (jobbhátvéd) leigazolása vegyes visszhangot váltott ki. A szkeptikusok leginkább azt hányják a klubvezetés szemére, hogy ezzel a kettős lépéssel ismét az egyik– nemzetközi kupára hajtó – német csapatot gyengítettük.
Egy ilyen következménye biztos van a két igazolásnak. Süle és Rudy is alapemberei az 5. helyen álló Hoffenheimnek. De azért a Bayernnek is több szempontból megéri a dolog. Önmagában a vételárban is. Rudy ingyen érkezik, míg Süle a sajtóban megjelent információk szerint nagyjából 20 millió Euróért. (A 22 éves John Stones 56 millió Euróért igazolt a Manchester City-be, Mustafi több, mint 41 milliójába fájt az Arsenalnak.)
Két német válogatott játékosról beszélgetünk. Süle inkább a jövő embere, olimpiai ezüstérmes, jó eséllyel a világbajnoki keretben is ott lehet majd. Rudy pedig mindig csak egy leheletnyivel marad le a nagy tornákról, egyébként visszatérő figura a Nationalelfben. 2014-ben a VB-győzelem pillanatában 7 játékosunk is a pályán volt. Jelenleg a Neuer, Boateng, Hummels, Kimmich, Müller ötös válogatottak, mellettük a Lahm, Starke, Ulreich hármas alkotja még a Bayern német különítményét. Tehát a törzskeret kevesebb, mint fele. Uli Hoeneß egyértelmű célja szerint a németek száma tovább fog nőni.
Kérdéses, hogy az egyértelműen „klasszis alapanyag” Süle mennyire tud érvényesülni a Hummels-Boateng páros mögött. Bármennyire is próbálunk optimisták maradni, a belső védő poszt évek óta problémás pont: tavaly ilyenkor az összes belső védőnk egyszerre volt sérült, a Kimmich-Alaba páros odatette magát, de ha visszanézzük a Juventus góljait, meglátjuk, hogy azért nem ez a legjobb posztjuk. Boateng 2016-ban alig játszott, Hummels is visszatérő sérülésekkel szerepelt Dortmundban, Martíneznek – aki egyébként is inkább középpályás – havonta van olyan sérülése, ami miatt ki kell hagynia. Benatiával már nem számolunk, Badstuber neve mellett pedig finoman szólva is egy bődületesen nagy kérdőjel van. A triplázás megismétlésére hajtó Bayernnél nem engedhetik meg, hogy ne biztosítsák be magukat. Pláne úgy, hogy az új edzővel tudatosan engedjük támadni az ellenfelet is. A belső vdőkre nagyobb nyomás nehezedik, mint a korábbi években.
https://www.youtube.com/watch?v=lnQQE5qcduc
Süle rátermettsége nem igazán vitás, Rudy-val kapcsolatban azonban sokan azt is felvetik, elég jó-e ő a Bayernhez. Próbáljuk meg máshogyan feltenni a kérdést: szükséges-e, hogy a keret összes tagja klasszis legyen? Szükséges-e, hogy az összes játékosunk válogatott legyen? (vesd össze: Thorsten Fink) Aligha. Amennyiben mindenki számára egyértelmű Rudy helye a csapatban, akkor igenis hasznos taggá tud majd válni. Jogi Löw kedveli őt, de a Bayernbe igazolva amúgy is nő majd annak esélye, hogy ott legyen mondjuk a VB-n.
Rudy mellett abból a szempontból sem szabad elmennünk, hogy ő gyakran megfordul a jobbszélen is. Nekünk pedig nemcsak Lahmot, de Rafinhát is pótolnunk kell hamarosan. A Kimmich-Rudy páros megfelelő biztosítékot jelenthet majd, persze egy klasszis jobbhátvéd érkezésén túl.
Viszont a kettős megszerzése azokat gondolkodtathatja el, akik szeretnék, ha Badstuber vagy Alonso maradnának. Az érkezésük akár azt is jelentheti, hogy a színfalak mögött Badstuberrel és/vagy Alonsóval már nem számolnak a következő idényre.
Lerablás vagy sem? Rosszakaróink biztosan így tálalják. Reálisan nézve: ki gondolta volna, hogy Süle majd a Hoffenheimnél fog visszavonulni? Még Dietmar Hopp sem remélte. Onnantól kezdve pedig az a kérdés, hogy Süle a Bayernt vagy valamelyik vetélytársát fogja-e erősíteni. Süle a Bundesligát vagy valamelyik másik bajnokságot fogja-e erősíteni? Esetleg: Süle a Bayern vagy a Dortmund játékosa lesz?
Mindannyian örülünk annak, hogy a klub a jövőben ráfekszik az utánpótlásra, de addig is valahonnan csak kell igazolni. És német csapatként ideális esetben elsősorban németeket is. Németország legerősebb csapataként természetes az igény, hogy a legjobb németek közül többen is Münchenben játsszanak. Ahogyan fordítva is: a legjobb németek számára természetes a törekvés arra, hogy a legjobb német csapatban próbáljanak szerencsét.
Képzeljük el, hogy Süle illetve Rudy 2018 májusában kezükbe fogják a BL-trófeát. Fogunk-e azokban a pillanatokban azon gondolkodni, hogy a leigazolásukkal sebet ejtettünk a Hoffenheim erején? Tutira nem. A Bayern számára – különösen a triplázás óta – akkora igény (de nem elvárás) az újabb BL-győzelem, hogy ehhez képest bármiféle moralizálásnak másodrendűnek kell lennie. Ahogyan mindenhol máshol is az.
