Manapság nincs olyan Bayern meccs, ahol James Rordriguez ne lenne ott a legjobban teljesítők között, sőt nem egyszer volt már a meccs embere. Pedig a szezon elején még nem lehettünk ennyire bizakodóak.
Alexis Sánches sikertelen megszerzése után sokaknak úgy tűnhetett, hogy Jamest egyfajta pót sztárigazolásnak szánták Uliék, ami sajnos nem oldja meg Robbéry utódlásának kérdését – ezzel kapcsolatos kételyeinket mi is megírtuk anno.
Ahogy vártuk, a szezon első részében Carlo jellemzően szélen vetette be a kolumbiait, pedig már madridi időszakába is bebizonyosodott, hogy nem a leggyorsabb játékosok közé tartozik. Ennek megfelelően nem is hozta a régi Robbéry duóhoz mérhető átütőerőt, bár a remek beíveléseit már ekkor is megcsodálhattuk.
Ha pedig nem a szélső pozícióban lépett pályára, akkor jellemzően Müller pozícióját foglalhatta el Lewandowski mögött. Ezzel Carlo egyértelmű konkurencia helyzetet teremtett kettőjük között, amiből a német jött ki rosszabbul.
Legyünk őszinték, Ancelotti megpuccsolásáig Rodriguez inkább elfogadható teljesítmény nyújtott, mint sem kiemelkedőt, ebben valószínűleg a lassú beilleszkedés is közre játszott. Aztán amikor az olasz edző, James állítólagos pártfogója távozni kényszerült a bajor klubtól a müncheni jövője végleg meginogni látszott.
Felemelkedés
Jupp spanyol tudása, remek pedagógiai érzéke és egy kiváló taktikai húzása azonban váratlan fordulatot hozott Kolumbia hősének életébe.
Heynckes egyetlen lépésben oldotta fel a James nem igaz szélső problematikát és a Müller pozíciójával való konfliktust.
A korábban szélre száműzött irányítót a hármas középpályára vonta vissza, ahol Carlo két-védekező-egy-támadó kombinációját megfordítotva 1-védekező(Javi) és két támadó kp-ás formációt alkotott, helyett teremtve Jamesnek. Ezzel egyrészt növelte a középpálya passzbiztosságát és kreativitását, másrészt lehetőve tette Rodriguez számára, hogy második hullámban érkezve kulcspasszokat osztogathasson vagy éppen maga lője a góljait. Amire viszont senki sem számított – talán Juppot kivéve – hogy a srác védekezésben is értékelhetőt fog nyújtani, sőt. James rendre a legtöbbet futók között van, ráadásul egy klasszikus irányítóhoz képest rengeteg labdát szerez, tehát a mezőnymunkát sem veti meg. Utóbbit többször is dicsérte a 73 éves szakember.
Láttunk már ilyet
Gondolkozzunk csak! Egy fiatal kreatív támadó középpályás, akit eleinte szélen erőltetnek, majd mivel nincs meg a klasszikus szélső sebessége inkább középre tesznek, ahol végül megtalálja az igazi helyét. Nem ismerős? Bizony! Schweini barátunk hasonló karriert futott be – a már nem olyan fiatal szurkolóink erre biztosan emlékeznek. A 2006-os VB-n Bastian még szélről alázta Portugáliát, 7 évvel később az egyik legjobb belső középpályásként ért a csúcsra. Őt annó Luis van Gaal fedezte fel, mint középső középpályás és az új pozíciójában folyamatosan javulni tudott a világklasszis színvonalig.
A párhuzam nyilván nem 100%-os, de a hasonlóságok tagadhatatlanok.
De valóban lehet-e ebből egy második schweinsteigeri sikersztori?
Rövid távon: Mint minden esetben ezúttal is tavasszal kapjuk meg a válaszokat a nagy kérdésekre. Ekkor derül ki, hogy Heynckes a topcsapatok ellen is vállalni fogja-e a James-féle középső középpályát vagy esetleg egy biztonsági (Vidal/Thiago) megoldást választ helyette.
Közép és hosszú távon:
James bayernes sorsát nagyban befolyásolni fogja az edző személye is. Heynckes új utat mutatott neki, de jó kérdés, hogy vajon utódja is (így) szeretné-e kihasználni a kolumbiai képességeit.
S ami talán még fontosabb: Thiago felépülésével és Goretzka érkezésével konkrétan két klasszis konkurenciát kaphat majd a nyakára, ami már merőbben megnehezítheti az érvényesülését – főleg úgy, hogy egyelőre csak kölcsönben van nálunk.
https://www.youtube.com/watch?v=18ty9m3dyOY
