A Guardian készített egy tartalmas interjút a lengyel támadóval, Robert Lewandowskival, aki idén a Bayern Münchenben rúgta a gólokat, válogatottját pedig a vébén repítheti tovább. Beszélt az oroszországi tornáról, valamint magánéletéről is. A lap fordítását olvashatjátok.
A müncheni Olimpiai Stadion a lengyel nemzet két legnagyobb focisikerének helyszíne volt. Ezért is kiváló helyszín egy ilyen beszélgetéshez. Az interjúalany nem más, mint Robert Lewandowski, aki egész Lengyelországot cipelheti el a vállán a nyári tornán. Generációjának vezére az első világbajnokságára készül. A 2010-es és 2014-es kvalifikációs kudarc után most újra reflektorfénybe kerül a klasszis, igaz, egészen más oldalára vetül a fény.
A 70-es években a Grzegorz Lato és Jan Tomaszewski által fémjelezett lengyel gárda aranyérmet nyert a müncheni stadion gyepén az olimpián, majd két évvel később, az 1974-es világbajnokságon a harmadik helyet érték el – ugyanebben a létesítményben. Az ezután következő esztendőkben nem igazán a sikereikről voltak híresek a lengyelek (a 80-as évekbeli csodálatos csapatuk ellenére). Ezt az időszakot szakítaná meg Lewandowski és együttese. Nyolcadikak a vitatható FIFA-ranglistán, a legfelső kalapból indulhattak, viszonylag könnyű csoportba kerültek. Tud-e Lewandowski „Lato-i” magasságokba emelkedni? A lengyel legenda anno hét gólt lőtt Németországban…
„Az efféle eredmény tesz gyakorlatilag halhatatlanná.” – kezdte a Bayern München támadója. – „Változnak az idők, érted, innen nézve nagyon nehéz lenne megdönteni ezt a hétgólos rekordot. Keményebb a foci, nem könnyen kerülünk a tizenhatos közelébe. Már az is nagy feladat, ha kitűzöd magadnak, hogy öt vagy akár hat találatot akarsz jegyezni. Két éve az Európa-bajnokságon csak egy pár helyzetem volt, mindössze egyet vágtam be.”
Robert Lewandowski egyetlen Eb-n szerzett gólját ünnepli Portugália ellen.
„A védőjátékosok legtöbbször különleges figyelmet fordítanak rám és valószínűleg ez fog történni Oroszországban is. Ha ez lesz, szeretném, hogy a csapatom ebből is hasznot tudjon húzni. A történelem az történelem és szép visszaemlékezni, kicsit nosztalgiázni, de azt akarjuk, hogy ránk is így gondoljanak vissza, bele akarjuk írni magunkat a történelembe. Jövőbeli csodás emlékekért fogunk küzdeni.”
A csatár, akit csak „A Testként” becéznek a Bayernnél, nyolc éve focizik Németországban, hat esztendeje pedig világklasszis teljesítményt produkál hétről-hétre. A tíz legjobb labdarúgó közt tartják számon a világon, valamint boldog házasságban él Annával, valamint gyereket nevel, kislányát, Klarát.
A dolgok nem is alakulhattak volna jobban. Mindenesetre az élet, mint mindig, nem ilyen egyszerű. Híresnek lenni többször hátránynak is számít. Lewandowski például tudja, hogy nem szabad megbíznia minden szembejövőben. Tanulnia kellett a tapasztalataiból.
„Több próbálkozása volt már a különféle embereknek, hogy eljátsszák a bizalmam. Még kamu alapítványi felkérések is érkeztek. Ezeknek a becstelenségeknek a száma nem is kicsi. Pont emiatt bizalmatlan vagyok az emberek felé. Senki sem lesz a barátom egy nap alatt. Máig sokszor rontottam ezen a téren, a tapasztalatom pedig, hogy ezek a személyek tőlem akarnak valamit.
Ám ha nem lennék sztár, akkor sem lenne egyszerű a közelembe kerülni. Megvannak a régről ismert barátaim, őket nagyon közel tartom magamhoz. Tudom, hogy kiben bízzak meg. Nem cserélgetem a barátaimat, mint valami zoknit. Ha akad egy illető, akinek a személyisége bejön, jól meg tudunk lenni, nyitott ajtókkal állok elé, viszont ezt nagyon is lassan tárom ki. A bizalomnak már azelőtt jelen kell lennie, mielőtt jobban megismerjük egymást.”
A magánélete és a karrierje jelentősen összefügg a lengyelnek, hiszen a barátai neki dolgoznak. Ismerték őt, mielőtt megszerezte a nevét, Robert Lewandowski 100 %-ig megbízhat bennük. Legtöbbjüket már gyerekkora óta ismeri. Tomasz Zawislak, a menedzsere, Kamil Gorzelnik, az ügyvédje, de még a testőre, Marcin Kulczyk is ismeri már a klasszist fiatalkora óta. Adott a kérdés: hány esetben volt szüksége Lewának az utóbbira?
„Elég gyakran. Én és Marcin lazán együtt tudunk működni, akármerre is utazunk. Általában ezek hivatalos események, ahol már régóta tudják, hogy meg fogok jelenni. A szurkolók ott várakoznak az épületek előtt és a fotósok is az arcomba másznának. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy elszeparálom magamtól az embereket, hanem hogy kézben tartom a helyzetet. Többször megtörtént, hogy csak egy pillanatra kicsúszott a kezünkből az irányítás, ezután pedig elképesztő nyomást kellett eltűrnöm.”
Marcin és Robert.
Ezek a helyzetek lehetnek borzasztóan nehezek is. Mint például, ha az ellenfél szurkolói közé kerül, akik többször agresszívak. „Főleg, ha ittasak. Érezhető a feszültség, a középső ujjukat mutatják fel, káromkodnak, a rossz meccseimre emlékeztetnek. Több összefüggésem volt ezekkel kapcsolatban… például éttermekben. De ha forrósodik a hangulat, Marcin közbelép.”
Lewandowskit legtöbbször felismerik a helyeken, ahol jár, párszor pedig fedőnevet használt, az „Emilt” hogy elkerülje a figyelmet. „Teljesen véletlenszerű ez a név és nem is használom olyan gyakran, de segít, ha a haverjaimmal vagyok valahol. Egyszer egy kajáldában beszélgettünk, nevetgéltünk úgy, hogy a barátaim nem használhatták a „Robert” vagy a „Lewy” szavakat. Na, hát ezekben a helyzetekben vagyok Emil. Senki sem fordult meg vagy nézett az irányomba. És ha valaki mégis felismerne és megkérdezné, hogy Robert Lewandowski vagyok-e, szimplán csak azt mondom, hogy „elnézést, Emil vagyok, biztosan összetévesztett valakivel.”
Ez a kis trükk azonban nem mindig válik be. A lengyel neve ismert az egész országban a Bundesligában elért érdemei miatt. Legbelül pedig nem fontos sem a pénz, sem az ismertség a számára. Sok hozzáértő ember ügyel a dolgaira, de mindig Lewandowski mondja ki a végső szót. Voltak idők, amikor a fontos szerződések aláírásáért leszállt egy helikopter a válogatott edzőközpontjában és Lewy ott tett pontot az ügy végére.
„Gyakorlatilag mindent megengedhetek magamnak.” – mondja. – „De jelenleg abban a helyzetben vagyok, hogy meg kell becsülnöm a pénz melletti kincseimet: a szerelmet és a boldogságot. Csodálatos családom van. A lányom most lett egy éves. Tőle még biztosabban érzem magam. Mondhatnám, hogy ebből a szempontból mindenem megvan, de ha a focit nézzük, akkor még mindig van eléretlen célom. A sok pénz nem garantálja a boldog életet, magányossá és motiválatlanná tesz. Az ilyen nem érzékelhető dolgok tesznek erőssé, mint ami nekem adatott meg.”
A támadó feleségével, Annával.
Ez lesz az első vébéje, de nem biztos, hogy az utolsó. 30 lesz augusztusban, de szerinte a legjobb még csak ezután jön. „35 éves koromig mindenképpen szeretnék topszinten focizni. Úgy érzem, most érkeztem el a legjobb időszakomhoz. Felnőtt vagyok és tapasztalt. Ha pedig egészséges vagyok, Európában játszhatok addig, ameddig lehetséges – aztán továbblépek. Meglátjuk.”
A fejlődés így is az egyik legfontosabb dolog Lewandowski számára. Szabadrúgások, tizenegyesek gyakorlása és a bal lábának fejlesztése napi rutin az edzéseken. „Többször és többször csinálom. Aztán hozzáadok még egy kicsit, átvariálom a mozdulatokat. Most éppen a távoli ballábas lövéseket gyakorlom. Gyors döntéseket hozok meccseken. Annyira begyakoroltam, hogy magától jön. Fölösleges időhúzás, ha töröm rajta a fejem. A fociban nem tudsz mindent egyszerre megtanulni. Keményen kell küzdeni magadért minden nap.”
Lewandowski hamarosan megírhatja a saját vb-sztoriját. Kedden játszik Szenegál ellen az első csoportmeccsen. Visszatérve az elejéhez, Lewandowski az 1974-es gárdát így is magas elvárásnak tartja. „Nyugi, nem szabad magasra tenni a lécet. Azzal, ha sikerülne az, ami nekik, egy álom válna valóra. Igaz, én szeretném újraírni a történelmet. Remélem sikerülni fog. Elég sokba került nekem az, hogy most itt vagyok, semmit sem ingyen szereztem. Nem beszéltem sokat mellé, inkább cselekedtem. Talán, mint csapat, valami különlegesre is képesek lehetünk.”
