A Daily Mail készített interjút Thiago Alcantarával, a spanyol csapat virtuózával, aki akárcsak apja, világbajnokságot nyerne. Utóbbi 1994-ben a brazilokkal tette meg ezt, a Bayern klasszisa azonban 24 év elteltével Spanyolországot képviselve érné be a fatert.
Thiago előtt mindig is a világbajnoki győzelem lebegett. Talán ezért is található egy trófea-replika a tévéjük tetején a müncheni otthonában. Na meg azért, mert Mazinho, Thiago édesapja annak idején a brazilokkal nyerte meg az igazi Jules Rimet-kupát.
A 27 esztendős középpályás négy meccsre van attól, hogy utolérje apját és azon spanyol honfitársait, akik nyolc éve már a magasba emelhették az aranyszobrot. Amikor ugyanis 2010-ben a La Selección elhódította a címet, Thiago az U19-esekkel szurkolta végig a vébét, a döntő után pedig barátaival, Iscóval és Rordigóval a szállásuk medencéjébe csobbanva ünnepelték hazájuk első világbajnoki címét. Nyolc évre rá mindhárman készen állnak, hogy a házigazda oroszokat kiverve továbbhaladjanak a negyeddöntő felé.
„Elég sokat buliztunk. Gyakorlatilag mindenki az asztalokon ugrált, de szerintem ez teljesen normális viselkedés, ha az országod megnyeri a világbajnokságot.” – magyarázta meg a 2010-ben történteket Thiago. – „Mindannyian a tévére tapadtunk, amikor Iniesta belőtte azt a gólt. A tányérok, rajta a kajával az égbe repültek. Az olívaolaj beterített mindenkit, a kések és a villák pedig szétszóródtak a teremben. Utána nem is láttuk a meccs végét, mert mindent, így a tévét is olaj és borította. Elképesztő este volt. És ahogy meghallottuk a hármas sípszót, levettük a felsőnket és a medencébe vetettük magunkat.”
Három évre rá Thiago döntőben szerzett mesterhármasával Európa-bajnoki címet nyerek az U21-esek (abban a keretben a Man Unted nagyszerű kapusa, De Gea is szerepelt). Ezzel, illetve a nagycsapat korábbi sikerével együtt talán nem is kell nagyobb motiváció. – „Nem gondolom, hogy része lettünk volna a nyolc évvel ezelőtti csodának, de az is hozzá tartozik, hogy nem csak szurkolóként figyeltük akkor azt a döntőt. Néhányunknak klubtársai nyertek akkor, ezért mi is világbajnokok akartunk. Ilyen az emberi természet.”
Alvaro Morata, Thiago, Marc Bartra és Isco egy képen. A spanyolok egyik aranygenerációja ez. 2013 – U21-es Európa-bajnokság
Thiago egyike volt azoknak, akik észnél maradtak, miközben Julen Lopetegui és a spanyol szövetség szerződést bontott. Nem érdekelte és most sem izgatja a dolog, egyetlen meccs hajtja csak: az oroszok elleni. Ez is igazolja, hogy nem a buta focista mintapéldája köszön vissza, ha róla van szó. De nem csak ezen a téren emelkedik ki csapattársai közül.
„Kicsit bajban vagyok, ha oroszul kell beszélnem.” – poénkodott az egyik sajtótájékoztatón. Ha az orosz nem is megy, Thiago nem szégyenkezhet nyelvtudása terén. Folyékonyan társalog angolul, spanyolul, olaszul, németül és portugálul is. Utóbbi azzal magyarázható, hogy gyermekéveit Brazíliában töltötte, mígnem apja, Mazinho a Valenciához igazolt.
„Nem emlékszem arra tornára, a mérkőzésekre sem. Azonban arra igen, hogy apu nagyon boldogan jött haza és az emberek izgalomba jöttek. Három éves voltam csak, természetes, hogy nem értettem, hogy a nép miért viselkedik így. Én csak örültem, hogy apa hazajött.”
Bő tíz évvel később Pep Guardiola vette át az apa szerepét, legalábbis a pályán. Először Barcelonában, majd a Bayern Münchennél építették ezt a viszonyt. Ezért sem kérdés Thiago számára, hogy kié az érdem a spanyolok akkori menetelésében. – „Spanyolország kitalálta a saját stílusát, miután Pep Barcelonába jött. Del Bosquének is volt esze, értékelte Guardiola stílusát és ezt átépítette a válogatottba is. Ehhez persze kellettek a kiváló játékosok, mint Xabi Alonso vagy David Silva. Velük nagyon egyszerűen meg lehetett értetni ezt a játékot.”
A kötelék mindig is nagyon szoros marad. 2015 – Bayern.
„A foci az intelligenciáról is szólt mindig. A különbség ésszel és ész nélkül játszó labdarúgó közt akkor mutatkozik meg, ha minden külső behatás ellenére ragaszkodsz a focidhoz, még akkor is, ha tudod, hogy többször ez nem hozta meg a kívánt eredményt. Ott a példa, A Citynek történelmi szezonja volt, de mindez elbújik a mögött, hogy csak a bajnoki címet nyerték meg.”
Spanyolországban a hozzáértők kételkednek benne, hogy ez a passzjáték sokáig repítheti a válogatottat. Vasárnap délután ezt letesztelhetik az oroszok ellen.
„A legfontosabb része a focinak, hogy gyors döntéseket tudj hozni.” – mondja Thiago a csapat képességére hivatkozva. – „Vannak játékosaink, akik Angliában rúgják a bőrt, három védős rendszerben. Többen közülük éppen ezért a kontrajátékban jók vagy a hosszú ívelésekben. Szóval azért széles a skála. A jó focisták alkalmazkodnak minden stílushoz. Ilyen Diego Costa is, aki az előbb említettek közül egyiket sem gyakorolja klasszis szinten.”
„A eszed mellett a szíved is kell használnod. Az angol foci gyorsasága, a kontrák erőssége – minden a sebességen múlik. Ha ehhez megvan az állóképessége is az illetőnek, akkor jó dolga van az edzőnek.”
Ha Thiago Angliáról így beszél, nem kizárt, hogy szívesen kipróbálná. Korábban már szó is volt arról, hogy akár itt a vége a bajor-időszakának. Az Arsenal pedig közben csatlakozott azon klubok közé, ahol az edző szívesen látná a csapatában őt.
„Nagyon boldog vagyok Németországban, de a futball mindenhol izgató. Angliában is nagyszerű. Imádom nézni. Elég régóta ez a kedvenc bajnokságom a világon. Jó, lehet, hogy időnként pár negatív hír is repked velük kapcsolatban, főleg a válogatottnál. De higgyetek nekem, Anglia igenis nagyon-nagyon ott van a szeren.”
