Bastian Schweinsteiger a mai nap estéjén 20 óra 30 perctől méltó búcsúztatást kap az Allianz Arenában, ahol a Bayern München látja vendégül a Chicago Fire-t. Az Hírességek Csarnokába újonnan beválasztott legenda az fcbayern.de-nek adott interjút még Chicagóban.
fcbayer.de: Üdvözlet, Bastian! Milyen az életed itt, Chicagóban?
Bastian Schweinsteiger: „Nyugodt. Münchenben nem tudok kimenni az utcára egy napszemcsi és egy kalap nélkül. Itt sikerül. Tény, hogy a feleségemet (Ana Ivanovic, teniszezőnő) ismerik fel – mondjuk ő egy kicsit szebb, mint én. (Nevet) Ezért is megyünk mindenfelé külön: ő elől én meg utána. (Ismét nevet) Komolyra fordítva a szót: otthonunkként érezzük már Chicagót. Ezek mellett azért pár dolog hiányzik Németországból.
Mint például?
A barátok és a család. A hegyek. És a kaiserschmarrn (császármorzsa). Múlt télen, amikor otthon voltam, alig vártam, hogy ezt egyek. És még a germknödel (gőzgombóc). Ezek nagyon.
És mennyire hiányzik a Bayern?
A Bayern mindig a szívemben lesz. A legtöbb meccset tévén nézem. Szerencsére könnyen informálódok a Münchenben történtekről. Több játékossal még kapcsolatban vagyok. Thomas Müllerrel, Manuel Neuerrel. De természetesen nem minden hír ér el ide.
Biztosan emlékszel: a Bayern München 2002. december 7-én a Stuttgarttal játszott…
…és ez volt az első Bundesliga-meccsem. Nyertünk 3-0-ra.
Így van. Emlékszel, kinek a helyére áltál be?
Természetesen. Niko Kovacéra.
Mik az emlékeid Nikóról játékosként?
Már akkor lehetett rajta látni, hogy egy nap majd edző lesz. A középpályán játszott. Nagyon belemélyedt a taktikákba. Az irányérzék, a rendszerezés és a fegyelem nagyon fontos volt számára. Mindig jól tüzelte magát és a csapattársait is.
2002. november 13-án debütáltál profi szinten. Majdnem 16 évvel ezelőtt…
Nagyon ideges voltam. Elsőként léptem be a nagyok öltözőjébe az Olimpiai Stadionban, Berlinben. Még emlékszem arra, ahogyan a felsőm lógott a fogason. Két mérettel nagyobb volt. És a vezetéknevem is éppen csak kifért az egészre. A betűk közelebb álltak egymáshoz, de így még jobban nézett ki.
500 mérkőzést játszottál a bajoroknál. Melyek azok, amelyek kiemelkednek?
Legyünk őszinték, egy vereség jut eszembe először: a 2012-es döntő. De ez volt az egyik legmaradandóbb estém karrierem során. Bár az a meccs sok minden meghatározott. Az lehetett a kezdőpont, hogy megnyerjük a BL-t a következő évben és utána a világbajnokságot is.
Milyen volt az a híres 2013-as és 2014-es év?
Akkor jön rá az ember, hogy igazából elég jó focista. Ki kellett magunkból adni az utolsó százalékokat is. Ehhez egy jó edző kell, mint Jupp Heynckes, aki ezt a legkiválóbb módon csinálta. Nagyon jó élmény volt, ahogy azokban az években összeálltunk. Mindig közel álltunk a vébé címhez és akkor magasba emelhettük a BL mellett azt is.
34 vagy. Meddig akarsz focizni?
Fizikálisan elég jól érzem magam. Minden nap élmény edzésre menni. Minden meccsen játszottam idén. Ha Karl-Heinz Rummenigge ajánlatot tesz nekem, talán elgondolkozom rajta (nevet). Még két-három év bennem van. De szezonról szezonra haladok.
És azután?
Behúzom a kéziféket és a fiammal valamint a feleségemmel foglalkozom. Természetesen kapcsolatban maradok a focival. De először egy kis szünet…
