Davies: Manu a hegyekbe hív; Thiagótól sokat tanultam
Alphonso Davies tavaly decemberben hatalmas lépést tett karrierjében. A kanadai támadó elhagyta családját és lakását, hogy Münchenbe költözzön és a Bayernnél játsszon. A 19 esztendős focista egy interjúban beszélt eddigi tapasztalatairól.
Bayern München: Lassan hat hónapja Münchenben élsz. Hozzászoktál már az itteni dolgokhoz?
Alphonso Davies: „Igyekszem. Nyilvánvalóan itt más mint Kanadában. Például nincsen nyitva semmi vasárnaponként (nevet). Nekem szokásom, hogy bevásárolok a hétre és amikor először mentem, hogy vegyek pár új ruhát, semmi nem volt nyitva. Már hozzászoktam. Az időjáráshoz is egyre jobban. Sok ott a kávézó, ahol élek és rengeteg ember sétál az utcákon – ezt jó látni. Remélem, hogy jobban megismerem a kultúrát és elsajátítom a német nyelvet.”
Mi a különbség Németország és Kanada között?
„Az, hogy mennyire aktívak az emberek. Ha csak egy kicsit is előbújik a nap, máris a szabad levegőn vannak és élvezik az időjárást az itteniek. Kanadában ez máshogy megy, hiszen amikor megpillantjuk a napot, még mindig nem tudunk semmit sem csinálni, hiszen a hó még mindig ott van a talajon (nevet).”
München és környéke kicsit hasonlít Vancouverre. A természet lágy ölén vagy és gyönyörű a tájkép. Volt időd körbenézni?
„Nem, még nem. Az időm nagy részében csak Münchenben vagyok. Remélem, hogy a következő hónapokban vagy majd jövőre el tudok menni a hegyekbe, mert Manu mindig arról beszél nekem, hogy muszáj elnéznem oda is, annyira szép.”
Mit gondolsz Münchenről, mint város?
„Nagyon tiszta. A nyelvtől eltekintve, egy álom valóra válása volt idejönni. Nem látsz hatalmas felhőkarcolókat, minden normális magasságban van – ezt szeretem. Senki sem akar elsétálni egy épület mellett úgy, hogy már a nyaka fájjon a feltekintgetésektől.”
Hogy megy a német nyelv tanulása?
„Nehéz. Szerintem a német az egyik legnehezebb nyelv, de van egy nagyszerű tanárom, valamint játékostársak körülöttem, akik szeretnék, hogy megtanuljam. És én is el szeretném sajátítani. Folyton mondják, hogy ha van lehetőségem németül beszélni, akkor csináljam. Ne legyek szégyenlős. Nyilván nem lesz tökéletes, ahogy összerakom a mondataim. Most a szórendet tanuljuk – ez nagyon különbözik az angoltól. Sokat segít a nyelvtanárom, minden nap egy órát vagy kettőt töltünk együtt.”
Amikor megérkeztél, azt nyilatkoztad, hogy alkalmazkodnod kellett a tréningek sebességéhez. Hogy állsz ezzel?
„Még mindig bírom. Fiatal focistaként nem egyszerű eljönni Kanadából, hogy a világ egyik legjobb csapatában játssz. Ez időt igényel, különösen az én koromban. Sok türelmet emészt fel, hogy végül képes legyél játszani. Persze, becsúszhatnak hibák, de a társaim azt mondják mindig, hogy ‘Százszor is hibázhatsz, úgyis tudjuk, hogy tanulsz belőle.”
Ki hatott rád leginkább az edzéseken? Kitől tanultál a legtöbbet?
„Ha ránézel a csapatra, nincs sok labdarúgó, akitől nem szívesen tanulsz. Az egyik legfőbb mesterem Thiago. Más pozíción játszunk, de az a tudatosság a pályán, amivel játszik, a labdakezelése, minden olyan nyugodt. Nagyon is képzett technikailag és csodálatos nézni – mind csapattársként, mind szurkolóként. Gyerekként is néztem őt és emlékékszem, a haverjaimmal róla beszéltünk nagyon sokat.”
Mi a véleményed az első pár meccsedről?
„Örömmel tölt el, hogy megvannak. Csak most jöttem és nem is nagyon tudtam, mit hogyan kell csinálni, de az edző meglátott bennem valamit az edéseken és lehetőséget adott, hogy játsszak pár meccsen. Szerencsére meglőttem az első gólomat is a klubban és a Bayernes karrieremben – remélem, még több jön ezután.”
Milyen volt megszerezni az első találatod, főleg, hogy az Allianz Arenában szerezted?
„Hú! Elakadt a szavam, nem tudtam mit mondjak, amikor betaláltam. Megpróbáltam az Arjen Robben-féle térde térden csúszást. Korábban őt is gyakran néztem a tévében és elképesztő, hogy még mindig milyen klasszis. Biztos vagyok benne, hogy visszatér, mielőtt elhagyja a klubot. A gólra visszatérve, megnéztem az egyik olyan videót, ahol a térdén csúszott egy gól után és úgy gondoltam, hogy ezt megpróbálom én is, mint gyerek, aki felnéz az egyik példaképére. Szóval megtettem.”
Már játszottál pár mérkőzést a tartalékcsapatban pár száz ember előtt. Milyen volt azt tapasztalni, hogy az Allianzban ez a szám 75000 volt?
„Minden meccsen, amin játszok, tök mindegy, hogy milyen érdeklődést vonz, megpróbálom mindenem beleadni. Nyilvánvalóan az más, amikor besétálsz abba a stadionba, ahol hetvenötezren vannak, mint oda, ahol kb. hétszázan. Azonban ahogy megszólal a síp, a foci az foci, én pedig csak játszom és ezzel szórakozom. Pár itteni labdarúgó – mint például Lahm és Alaba – a tartalékok közt kezdte. Eljön az én időm is, én pedig türelmes vagyok.”
Volt egy sérülésed az elmúlt hetekben. Hogy birkóztál meg vele?
„Az a sérülés kemény volt. Azon a napon, amikor a gólt lőttem, később Kanadába kellett volna repülnöm. Amikor lesérültem, összetörtem, mivel nem játszhattam a válogatottban sem. Nagyon csalódást keltő volt, mert a válogatott meccs Vancouverben volt, a városban ahol származom és ahol játszottam. Már túl vagyok rajta és felépültem.”
A lelátóról kellet nézned a Dortmund elleni meccset és kiszúrtuk, hogy amikor a névsort olvasták fel az arénában, te is kiabáltad a játékosok nevét.
„Továbbra is rajongója vagyok a német clasicónak, illetve rajongója a focinak. Az egyik barátom pont a Dortmundnak szurkol – örült, hogy idejöttem és továbbra is támogat, de amikor a meccs elkezdődött, nem tudom, mi történt vele, de eltűnt. Többször is felhívtam, de nem vette fel (nevet). Szerencsére megnyertük a meccset és a tabella élén vagyunk”
A 19-es számnak különös jelentése van számodra?
„A 14 és a 19 közül választhattam, aztán amikor rájöttem, hogy 2019-ben játszhatok ebben a nagyszerű csapatban, úgy gondoltam, hogy akkor a 19-est választom. És persze ebben az évben lettem tizenkilenc esztendős is, szóval ennyit a mezszámomról.”