Süle: Nehéz normálisnak maradni, nem egyszerű szakma ez

Niklas Süle a Sport1-nek adott nagyinterjújában többek között beszél a duplázós ünnepségről, Kovacról, Sanéról, Boatengről és a konkurenciaharcról is.

Erős teljesítmény, duplázás és két party. Louis van Gaal után Ön az új partiállat a a Bayernnél?

Vannak még sokan a csapatban, akik versenyben vannak ezért a címért. Szívesen ünneplek, ha tényleg van mit ünnepelni (nevet).

Egy ARD-nak adott interjújában egy „élveteg emberként” jellemezte magát.

Igen. Annyit akartam ezzel mondani, hogy élvezem az életem, mint ahogyan a két cím után is történt. Ha duplázásnál nem szabad inni egyet, akkor soha. Ezért is volt rendben ez a dolog, úgy gondolom.

Ön és pár csapattársa a Grünwalder stadionban ünnepelték meg az U23-masok feljutását. Hogyan jutott ez eszükbe?

A marienplatzi ünnepség után még együtt akartunk maradni, továbbra is jó partihangulatban voltunk, ezért mentünk oda. Nem hiszem, hogy számoltak velünk ott. A nézők is meglepődtek, amikor az ünneplés során felbukkantunk  a pályán. Nekünk is nagyszerű élmény volt velük együtt ünnepelni. Jó ünneplés volt, de a duplázós parti még érzelmesebbre sikerült számomra, ugyanis ez volt az első duplázásom.

Niko Kovac is ünnepelte magát és januárban állandó kezdőtagságról is biztosította Önt.

Szép jelzés volt számomra, az edzőtől ez egy bizalmi tett volt – főleg a döntő meccsekre való tekintettel. Ez önbizalommal telített meg engem. Voltak gyengébb meccseim is, ahol két-három hibát is vétettem. Viszont nagyon elégedett voltam a szezon során mutatott állandóságommal, főleg a duplázással a végén. A kezdőtagság viszont nehezemre esett.

Miért?

Manun és Lewyn kívül nem látok olyan játékost, akinek a helye tényleg 100 százalékosan biztos a csapatban.

Joshua Kimmich?

Igaz. Jo is minden meccsen játszott. De ő soha nem sérült, nincs szüksége szünetre és mindig jól játszik. Ettől függetlenül a Bayernnél nincsenek törzshelyek. A többi klubnál sem mindig ugyanaz a kezdő áll ki a pályára. Azt viszont sokkal jobb dolognak tartom, hogy ismét sok mérkőzésen léphettem pályára – de azt hiszem, hogy meg is érdemeltem. Remélem, hogy így folytatódik tovább és kivehetem a részem abból, hogy a jövőben is legalább olyan remekül zárjuk az évet, mint idén.

Benjamin Pavard és Lucas Hernandez személyében két szélsővédő vagy tovább Süle-konkurensek érkeznek?

Rendelkeznek azzal a képességgel, hogy szélsővédőként játszanak, de azt hiszem, hogy középre lesznek betervezve. Számomra nem probléma, mert két világbajnokról van szó, akik erősíteni fogják a csapatunkat. Játszani akarok, tehát mindenki fölött érvényesítenem kell magamat. Amikor 2017-ben ide igazoltam, két világbajnok volt előttem, akik akkor és ma is a világ legjobb középhátvédjei közé tartoznak. Azt hiszem, hogy a vezetőség tudja, hogy képes vagyok a Bayern Münchenben játszani.

Jerome Boateng egy…

Ő egy bomba személyiség. Ő is tudja, hogy egy hatalmas rajongója vagyok és voltam is. Jerome és én már azelőtt remekül megértettük egymást, mielőtt a Bayernhez igazoltam. Már akkor is kapcsolatban álltunk, amikor még nagyon fiatal voltam és keresztszalag-szakadást szenvedtem.

[pt_view id=”e1ba0d5jq8″]

Meg tudja érteni, hogy miért vonult így vissza az ünnepléstől?

Világos, hogy elégedetlen a helyzetével. Egy ilyen játékosnak igénye van a játékra. Jerome csakúgy mint korábban, most is egy topvédő, ezért meg tudom érteni a reakcióját. Az elmúlt években nem szokta meg, hogy egymás után két-háromszor is a padon ücsörög. Ez egy nehéz helyzet számára. Hogy hogyan kezeli a dolgot, azt a klubbal kell tisztáznia. Személy szerint nem tudom, hogy mihez akar kezdeni.

Egyike volt azon keveseknek, akik kiálltak Niko Kovac mellett. Rajongója az edzőnek?

Nem jellemezném magam rajongóként. Ő az edzőm és én profi vagyok. Voltak jó pillanataink, szuperül kezdtük a szezont. Majd jött egy hullám. A téli szünetben mindannyian összenéztünk és azt mondtuk: „Mit csinálunk? Fordítanunk kell a helyzeten!” – majd közösen jöttünk ki a szituációból. A nehéz fázis ellenére dupláztunk vele. Ez magáért beszél. Főleg egy olyan szezonban, amelynek során sokan írták, hogy valószínűleg semmit nem nyerünk. Tehát magától értedődő, hogy támogatásomról biztosítottam az edzőt.

Jónak ítéli meg, hogy végre pont került az edzőkérdés végére?

Igen. A labdarúgásban egyébként is a tettek döntenek. Ha támadóként 40 gólt szerzek egy szezonban, a Bayern szurkolók sem mondják azt, hogy „rúgjuk ki”. Mindanesetre ezt nem szabad túl, de alá sem becsülni. Egy kicsit szerencsétlen dolog volt mindegyik fél számára. De a Bayernnél az edzőkérdés sikerfüggő.

A Bajnokok Ligája győztes Liverpool ellen estek ki. Mi hiányzott a Bayernből, hogy a királykategóriában is a legmagasabbak között szerepeljen?

A Bajnokok Ligájában és a válogatottban is érni fogunk és sok sikerben lesz részünk, ha a fiatal játékosok továbbfejlődnek. Ha csak Serge Gnabryt veszem például: Tizenkét éve ismerem a srácot. Boldogan látom, hogy mekkorát fejlődött az első szezonjában. Hasonlóan, mint én.

Leroy Sané is meghatározó lehet?

Mindannyian ismerjük egymást – annyira távol voltunk a profik világátó, hogy az hihetetlen. De Leroy egy kivételes játékos, aki jól állna a Bayern arculatához. Nem csak a képességei miatt, hanem azért is, mert ő egy klassz srác. Nagyon örülnék, ha jönne, de nem akarok beleavatkozni. Azt hiszem ő is tudja, hogy a Bayern München egy szuper csapat.

A Borussia Dortmund is remekül felszerelkezett.

A Dortmundnak már idén is topcsapata volt. De a szezon után világos is, hogy az eljátszott előny tudatában olyan gondolataik támadtak, miszerint: „Hé, ismét problémák elé kell, hogy állítsuk a Bayernt.” Viszont: Mi is folytatjuk tovább és fejlődünk. A következő szezonban egy olyan csapatunk lesz, amely megnyerheti a duplát, de talán többet is.

Témaváltás. Sörrel vagy egy üveg pezsgővel megy végig a mixed-zónán, ha van mit ünnepelni, a társaival együtt sokat nevetnek. Röviden: Normális embereknek tűnnek.

Mindig ilyen voltam az életben. A szakmában nem veszek mindent a szívemre. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem vagyok ambíciózus. A pénz számomra mellékes. Egyszerűen örömet okoz egy csapatban játszani. Ezért kezdtem el focizni és nem teniszezni. Ezért jövök ki mindenkivel jól a csapatból. Azt mondom ki, amit gondolok. Ezt a kollágáim is értékelik bennem.

Manapság, de főleg a Bayernben – nehéz normálisnak maradni?

Igen, nehéz. Nem egyszerű egy szakma ez. A labdarúgásban főleg nagyon nehéz lett annak maradni, mindenekelőtt a pénz miatt. Ha csak azt látom, hogy a fiatalok mennyit keresnek… 16 évesen 500 eurót kerestem, már ez is nagy pénz. Ezután profivál válsz és még több pénzhez jutsz. Idősebb lettem és jobban tudom értékelni. De amikor 17-18 voltam, nehéz volt. De a Bayernre visszatérve…

Kérem.

Az ember kifejleszti itt a saját stílusát, ennek ellenére megpróbál hű maradni magához. Az viszont nem mindig egyszerű, hogy a nyilvánosság másképp reagál és több ember ismer fel téged. Viszont valahol ez is szép érzés.