Azok után, hogy csütörtökön hivatalossá vált, Uli Hoeness most saját szavaival magyarázta el visszavonulásának okait és fogalmazott meg – szokásához híven – egyéb érdekességeket, fontos gondolatokat.
A döntéséről: Régóta érett bennem. Reggelizések során a családom sokáig emlékeztetett arra, hogy valamelyest több időt akarnak eltölteni velem. A tavalyi közgyűlés eseményei odáig vezettek, hogy belegondoltam: Hoppá! Nem ez volt a mérvadó, de elkezdett gondolkodtatni.
A céljáról: Mindig az volt a célom, hogy a legjobb állapotában adjam át a klubot, szakmai és személyi szempontból is. Azon a véleményen vagyok, hogy ez abszolút sikerült.
Herbert Hainerről, az utódjelöltjéről: Herbert Hainer személyében a megfelelő embert találtam meg a feladatra. Aki az Adidast tudja vezetni, az képes arra, hogy az FC Bayernt is irányítsa. Nem volt sok időm várni. Most 65 éves, a mai genetikájával viszonylag még fiatal. Nem akartam örökre elhúzni ezt a döntést, ezért jött el most ennek az ideje.
A felügyelőbizottság éléről való visszalépésről: Továbbra is tagja maradok a felügyelőbizottságnak, ugyanis azon a véleményen vagyok, hogy a tapasztalatommal tovább támogathatom a klubot. Nincs értelme annak, hogy elnök legyek, a fontos döntéseket a bizottságban hozzuk meg. Az elmúlt napok döntésével sikerült eltalálnunk a helyes irányt. Ha tegnap ott lettek volna a tegnapi ülésen, észlelték volna, hogy a klub nyugovóban van, ezért szerintem ez a megfelelő időpont. Örülök, hogy az FC Bayernt nagyobb távolságból is képviselhetem.
Arról a pletykáról, miszerint Rummenigge miatt mond le: Nem, ez nem igaz. Voltak véleménykülönbségek, de az mindig. Egészséges vitakultúránk volt, legutóbb az edzőkérdésben – de nem olyan nagyok, hogy ez befolyásolná a döntésemet.
A döntésének helyességéről: Senkitől nem akartam követelni, hogy írja alá a lemondásomat. De sikerült. Megadtuk az irányt. Ennek a klubnak akkora ereje van, hogy képes erőt meríteni abból, ha Uli Hoeness már nem áll a frontvonalon.
Az álmatlan éjszakákról: Egyre gyakrabban voltak áltatlan éjszakáim. Általában négy órát alszom, fél órát ébren vagyok, majd újra visszaalszom. Egy-két hete hét órát alszom, míg ki nem kell mennem a wc-re. De természetesen sokat gondolkodom, nem csak éjjel amikor nem tudok aludni. Természetesen mindent a családommal, főleg a feleségemmel beszélek meg.
Oliver Kahnról: Alaposan figyeltük Oliver Kahn fejlődését. A karrierje után is rendszeres kapcsolatban álltunk, valamikor pedig beugrott, majd a döntés is megszületett, hogy pont ő a megfelelő személy a pozícióra. Nagyon fontos volt, hogy olyan személyt nevezzünk ki, aki nem csak magas szinten játszotta a futballt.
Kahn beépítéséről: Kahn nagyon rugalmas lesz. Karl-Heinz néha magával viszi az UEFA-hoz, a FIFA-hoz, a DFL-hez, csakúgy mint Kínába, az USA-ba, a fontosabb piacokra. Folyékony lesz az átmenet. Ezután Oli egy igazán jó CEO-vá fog fejlődni.
A visszavonulásának a napjáról: Egyáltalán nem félek attól a naptól, amikor visszavonulok. Csak a háborútól és a betegségtől félek. November 16-ától először leszek az életemben terv nélkül. Ez nagyon izgalmas, egy teljesen új terep lesz számomra. A feleségem tegnapig nem hitte, hogy tényleg ezt fogom csinálni.
A Bayern pénzügyeiről: Mindig magunknak gazdálkodtuk ki a pénzt. Sok olyan ember van, aki 100 milliót adna a Bayernnek, hogy a nagyok között játszhasson. De ezt mi nem akartuk és nem is tudjuk csinálni. Nincs egyetlen olyan személyünk vagy vállalatunk, amely gyorsan több száz millliót a rendelkezésünkre bocsájtana egyetlen játékosért.
Az átigazolásokról: A felügyelőbizottsággal 200 milliót tettünk félre új játékosokra, de sikerült 90 millióból egy nagyon jó keretet összeállítani. Nem csak a kiadást, hanem az eladásokat is figyelembe kell venni. Az is fontos, hogy ne legyen túl nagy a keret – ez csak nyugtalansághoz vezet. De ha szükségesnek tartjuk, rá tudunk tenni egy lapáttal.
Sanéról: Ha azt mondom, hogy kapcsolatban álltunk egymással, akkor elégedettnek kell lenniük.
A leendő feladatairól: Annál több szociális feladatot, amelyet az elmúlt években a munkám mellett vállaltam, szinte lehetetlen kivitelezni. De ezt természetesen fokozni fogom. De nyugodtan elhihetik, hogy még nem tudom mi lesz november 15 után. Abban viszont biztosak lehetnek, hogy nem csak egy szivarozó, golfozó nyugdíjassá válok.
Tanács Herbert Hainernak? Egyáltalán nem adok tanácsot neki, mert egy vérprofi és tudja mit csinál. Jó barátok vagyunk, mindig részletesen informáltam őt, tudja miben vesz részt. Ami az én elkötelezettségemet illeti: Mindig beavatkoztam, amikor kérdeztek. Néha többször, néha kevésbé. Az elmúlt fél évben kevesebbet magyarázkodtam – ez egyre nehezebb anélkül, hogy egy héttel később bajok lennének. Véleményem szerint a felügyelőbizottság elnökének mindig a csapat közelében kell lennie, különben nem tudja megítélni éppen mi történik.
Az internetről: Egyre nehezebbek ezek a marginális jelenségek. Semmit nem tudok csinálni, mert soha nem nézek fel. Mindenki, aki napi szinten felmegy az internetre, annak stresszesebb az élete.
Salihamidzicsről: Ha jól megy, Karl-Heinzot vagy engem, ha rosszul, akkor Hasant vették elő. Ez igazságtalan. Ő sajnos sokat lóg az interneten és többet foglalkozik vele, mint amennyire kellene. Klubon belül nagyon pozitívan tekintünk rá. Meghatározó részt vett ki abból, hogy ilyen sikeresek voltunk a Transfermarkton.
A leendő szerepéről: A jövőben Karl-Heinz, Hasan vagy Oliver bármikor fordulhat hozzám tanácsért, vagy megkérdezni a véleményemet. A tegernseei otthonom továbbra is nyitva áll. Ha egy játékos szükségét érzi annak, hogy Uli Hoenesszel, az emberrel beszéljen, annak természetesen örülni fogok.
A sajtótájékoztató végén Rummenigge egy 11-es Hoeness mezzel ajándékozta meg Ulit és egy szép gondolattal búcsúzott tőle.
„Néha különböző véleményen voltunk, de Winston Churchill egyik mondatát éljük: „Ha két ember mindig ugyanazon a véleményenvan, akkor az egyikük felesleges. Közülünk pedig egyikünk sem volt felesleges.”
