Egyéb

Uli Hoeness átadta a stafétabotot: „Csodálatos időszak volt – ich habe fertig”



Uli Hoeness teljes búcsúbeszédjének kivonatát olvashatjátok. 


Kedves Tagok,

szeretnék köszönetet mondani a csapatnak és az edzőnek, hogy az elmúlt hétvégén lehetőséget biztosítottak egy fantasztikus közgyűlésnek.

Hansi Flick, csapatunk támadta, dominálta és végül lehengerelte a Borussia Dortmundot, ez tetszett nekem.

Ami ezután nagyon bosszantó volt számomra, hogy azt kellett olvasnom: A Dortmund gyenge volt. Nem hallottam, hogy a Bayern volt az erős! Ha mindig úgy játszanánk, mint múlt szombaton, kevés csapat lenne ezen a világon, akik képesek lennének minket megverni. Ezt tudniuk kell.

Ami még különösen szép volt, az az, hogy az ezt követő napon a kosárlabdacsapatunk megnyerte az Alba Berlin elleni hazai meccsét. Ők a legerősebb ellenfelünk a bajnokságban. Ezzel természetesen megmentették a Hoeness család hétvégéjét.

Ma nem igazán szeretnék a klub általános állapotáról beszélni, ezt Karl-Heinz és Jan Dreesen megteszik később és szép dolgokat fognak bejelenteni. Szeretnék egy kicsit visszatekinteni a majd’ 50 évre, amelyet ennél a klubnál töltöttem.

1970. július 6-án, vasárnap este Ulmból egy kis BMW 2002-vel indultam el, hogy belemerüljek az FC Bayern világába. Nagy izgatottságomban átmentem egy piros lámpán a Schellingstraßén és balesetet okoztam. Arra gondoltam: jól kezdődik… Ettől függetlenül minden csodálatosan klappolt. Másnap volt az első edzés, és jöttek a válogatott játékosok: Franz, Gerd és Sepp a mexikói VB-ről. Egyáltalán nem tudtam, hogy tegeződjek vagy magázódjak velük, előtte csak a TV-ben láttam őket. Gyorsan világossá tették a választ és gyorsan beilleszkedtem közéjük.

Mint Önök is tudják, játékosként szinte mindent megnyertem, amit csak lehetett. Csodálatos időszak volt. Sajnos 22-23 évesen volt egy súlyos térdsérülésem, amire a mai orvosok csak legyintenének. Manapság lazán játszhatna vele tovább az ember. De nekem ez volt a vég kezdete.

A pályafutásom utolsó félévében, amikor a Nürnbergnél játszottam jött – jó… ez egy kisebb fekete volt volt a karrieremben… (nevetés, tapsvihar) – Herr Neudecker felkérése, hogy eltudnám-e képzelni magam menedzserként az FC Bayernnél. Mondtam neki, hogy meg kell beszélnem az orvosokkal, és ha abba kell hagynom, akkor jövök. Azt is mondta, tehát megtörtént.

Játszottam még egy pár meccset az FC Nürnbergben és 1979. május 1-jén munkához láttam. Csak Herr Neudecker nem volt ott, ugyanis időközben visszalépett. De Leo Hoffmann, akkori elnök ettől függetlenül alkalmazott engem. Így lett a 27 éves focistából, a kevés tapasztalattal rendelkező Uli Hoenessből menedzser.

Volt 7 millió adósságunk, 12 millió márka pénzforgalmunk és 20 alkalmazottunk. És ami nagy szerencse volt: Volt nekünk egy Karl-Heinz Rummeniggénk. Ugyanis el tudtam adni őt Milánóba, mesés 11 millióért. Mindenki nyert ezzel. Nekünk nem maradt több adósságunk. Maradt 4 millió profitunk. Két millióért megvettem Lothar Matthäust Gladbachból, 1 millióért pedig Roland Wohlfahrtot a Duisburgból. A megmaradt millióból pedig úgy gazdálkodott a Bayern, hogy a mai napig nem kellett felvenni egyetlen márka / euró hitelt sem.

Mindent amit most mondok, nem úgy szeretném mondani, hogy én hajtottam végre, ugyanis mi hajtottuk végre. Sokan vettek részt benne. Akkoriban 6800 regisztrált tagunk volt. Ma 293 ezren vagyunk. Akkor a 12 milliós forgalmunk 80 százaléka a nézői bevételekből származtak. Mindig, amikor rossz volt az időjárás, 20-25 ezren voltak az Olimpiai stadionban. Ez volt az, amin megpróbáltam változtatni. Függetlenné akartam tenni az FC Bayern mérlegét a nézői bevételektől. Amerikába utaztunk – körülnéztünk az amerikai fociban, a baseballban, ők hogyan is csinálják. Manchesterbe utaztam, az akkori álomklubomhoz, a Unitedhez.



És a legrövidebb idő alatt sikerült a marketingből és az ajándéktárgyakból nagyon sok bevételt szereznünk. Ez vezetett ahhoz, hogy az FC Bayern viszonylag gyorsan vált sikeressé. Soha nem csináltunk őrült dolgokat. Viszont nagyon gyakran játszottunk eredményes labdarúgást.

Mindenesetre az akkori kínálatunk csak pár sálból, sapkából állt össze. Nem ezt képzeltem el. Kellett a merchandising. Majd jött Jürgen Klinsmann. A mezeivel, amit akkoriban eladtunk, kezdődött el igazán az ajándéktárgyak időszaka.

A szurkolóink álma mindig is az Alllianz Arena volt. Mindig álom volt, hogy saját stadionunk legyen. Ezt valóraválthattuk. Kényszerűségből, szükségszerűség miatt, a város által kényszerítve összeálltunk egy partnerrel, amely eléggé szélütött volt (tapsvihar). Amikor elhagytak bennünket, akkor kezdtünk el igazán élni. Számomra az Allianz Arena a világ legszebb stadionja. Csak ha a múlt szombati meccsre gondolok… teltház, esti meccs, a Südkurve meccs előtti koreográfiája – egyedülálló! Majd egy ilyen meccs! Futballszív, mi kell ennél több?!

750 millió forgalmat generáltunk. Minden évben profitot termelünk. A tavalyi évben Jan Dreesen szuper eredményt ért el, ezt ő is elfogja mondani. Ahogy a legutóbbi felügyelőbizottsági ülésen hallottam, az idei szezon is fantasztikus lesz, ugyanis nagyon jó gazdálkodás folyik itt. Ettől függetlenül természetesen sikeresek akarunk lenni.

Nem hiszem, hogy jó dolog az, amit a többi klub csinál. Vannak olyanok, akiknek 4-500 millió adósságuk van. Nem tudom, hogyan lehet ez bárkinek is a célja.

És ami különösen bosszantott idén: Támadtak minket, amiért nem vettünk drága játékosokat. Ritkán vettünk drága játékost, mert az embernek szembe kell néznie a többi játékossal: Hogyan lehetséges az, hogy talán kevesebbet keresnek, mint az újonc? Tehát azt hiszem nagyon fontos, hogy következetesen döntsünk. Vagy olyan látványos játékosokat veszünk, akik nem olcsók, vagy szerénynek és türelmesebbnek kell lennünk. Ha rátekintek Alphonso Daviesre a baloldalon… Hasan egy igaz tehetséget hozott Münchenbe aprópénzért.

Davies vs Dortmund

Most talán azt fogják mondani: Amit ez itt mesél, az mind szuper. A klubnak jól megy a dolga, de most visszavonul. Miért?

Jó fél éve foglalkozom ezzel a gondolattal, mert olyan ember vagyok, aki gondol a jövőre. Sok középvállalkozást ismertem meg és lettem jóba veük. Sokuknál egyáltalán nem sikerült a generációváltás, az utód megtalálása. Ez ösztönzött arra, hogy gondolnunk kell a jövőre. És ez sikerült is, ugyanis Herbert Hainer személyében egy olyan személyiséget nyertünk a klub elnöki posztjára, aki az Adidas egykori vezérigazgatója volt – és ez a klubunk számára egy csodálatos dolog. És az is különleges, hogy Oliver Kahn készen áll két éven belül átvenni Karl-Heinz Rummenigge szerepét. De ehhez türelmesnek kell lenni, nem megy egyik napról a másikra.



Karl-Heinznak és az igazgatótanácsnak fontos feladata lesz Oliver Kahnt és Hasan Salihamidzicset integrálnia, még erősebb csapattá kovácsolni. Valamit el kell kell mondanom nektek: Az ellenfél a falakon kívül van, nem szabad köztünk lennie. Erős csapatot kell alkotnotok, erősnek kell lennetek, kölcsönösen támogatnotok kell egymást. Akkor az FC Bayernt nemzetközileg is csak kevés klub lehet képes megverni.

Amikor az FC Bayernről álmodom, akkor az olyan, mintha egy tartályhajóval utaznánk az óceánon. Lehetőleg nem olajjal és nem is konténerrel – hanem a 293.000 taggal és a rajongók millióival. Ennek a hajónak egyenesen kell utaznia – nem szabad balra, és főleg nem jobboldalra tekintenie (tapsvihar). Akkor mindannyian büszkék lehetünk erre a klubra.

Ennek a klubnak mindig az embereket kell a középpontba állítania. 61 címet szereztem. Nem tudom, hogy mennyire fontos egy címért egy csapatot, egy edzőt vagy egy embert feláldozni. Ha valaki olyan erős, mint mi, ez mindig elő fog fordulni. A klubnak közösséginek kell lennie. Magabiztosnak, de nem arrogánsnak (tapsvihar). A kisebbre is gondolnod kell. Erősek vagyunk, de nem voltunk mindig azok. Ha valakinek jól megy a sora, gondolnia kell azokra, akik mélyebben vannak. Amikor autóban utazom és hallom, hogy az Aue gólt lőtt Sandhausenben, arra gondolok, hogy nekem tudnom kell erről? Vagy arról, hogy Kolumbiában kisiklott egy vonat? Ami mindannyiunk számára fontosabb az az, hogy München városában sok olyan idős ember van, aki a nyugdíja előtt nem tudott igazán élni (tapsvihar).

Ha a jövőmre gondolok, akkor közösségi területen szeretnék csinálni vaamit. Az előadásaim és a nagyvonalú adományaim által ezt már korábban is megtettem, de a jövőben még személyesebben fogok ebben az irányban tevékenykedni.

Mélyen tisztelt hölgyeim és uraim, kedves tagok, szeretnék szívélyes köszönetet mondani Önöknek. 50 éven keresztül kísérték az utamat. Örömet okoztak nekem, támogattak engem, támogattak minket. Szebbé tették az életünket. Nem csak Önöknek, a családomnak, az alkalmazottainknak, Frau Hoffmannak, Frau Potthoffnak, Frau Kellernek is szeretném megköszönni. Csodálatos időszak volt.

Azt mondom: Ennyi volt. Végeztem. Ich habe fertig. Köszönöm!





Uli Hoeness átadta a stafétabotot: „Csodálatos időszak volt – ich habe fertig”
Hozzászólnék

Szólj hozzá!

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

To Top