2000. március 8. 22 óra 37 perc. Egyike volt azoknak a pillanatoknak, amikor végigfutott az ember hátán a hideg. Az Olimpiai Stadionban teltház előtt jött le a pályáról a 10-es számú játékos a Real Madrid elleni 4:1-es győzelemmel zárult Bajnokok Ligája meccs után. A szurkolók állva tapsoltak, a transzparenseken a „Köszönjük Lothar” és a „Megtiszteltetés volt neked szurkolni” feliratokat lehetett olvasni. Lothar Matthäus utolsó hazai meccse volt.
Matthäus, aki egyébként belső építésznek tanult, 12 évet „húzott le” Németország legnagyobb klubjában – 12 sikeres évet. Az FC Herzogenaurach együttesében kezdte pályafutását, mielőtt Jupp Heynckes leigazolta a mindössze 18 éves játékost a Borussia Mönchengladbach-hoz. 1984-ben csatlakozott a Bayern Münchenhez.
Matthäus lett minden idők egyik legsikeresebb labdarúgója. A Bayernnel hétszer nyerte meg a német bajnokságot (1985 – 87, 1994, 1997, 1999, 2000), háromszor a Német Kupát (1986, 1998, 2000) és egyszer az UEFA Kupát (1996). „Kevés olyan játékos van a Bayern történetében, aki ilyen sikeres lett volna a klubnál, mint ő” – dícsérte Matthäust Karl-Heinz Rummenigge.
A sikeres kapcsolatban volt egy hosszú szünet, Matthäus négy évig az Internazionale együttesében rúgta a bőrt (1988-1992), ami alatt egy olasz bajnoki címet (1989), és egy UEFA-Kupa-győzelmet (1991) gyűjtött be. De pályafutása csúcsa a ’90-es világbajnoki cím volt.
Matthäus 150-szeres német válogatott, többszörös, mint bárki más, és ezt a rekordot alighanem még sokáig fogja tartani. A Bayern játékosaként 302 alkalommal lépett pályára Bundesliga meccsen és 85 gólt szerzett. 1990-ben megválasztották az év német játékosának, az év európai játékosának és a világ legjobb játékosának is. 1991-ben ismét Matthäus lett a világ legjobbja, 1999-ben pedig újra az év német labdarúgója. Ő az egyike annak a két játékosnak, akik öt világbajnokságon is részt vettek.
Matthäus erősségei kétségkívül a fizikuma, éleslátása, precíz passzai, harci szelleme és az erős lövései voltak. Mindig kereste és felvállalta a felelősséget. Ő volt éveken keresztül a Bayern „esze”. Bár 2000-ben elhagyta a csapatot, nem zárta ki, hogy egyszer még visszatér: „Várok, és meglátom mi történik. Talán egy napon én leszek a Bayern edzője” – nyilatkozta.
Hát, nem így tötént, „A falkavezér” csak olyan kiscsapatoknál edzősködött a 2000-es években, mint a Partizan Belgrád vagy a Red Bull Salzburg, de volt a magyar válogatott szövetségi kapitánya is. Mivel az edzői út nem volt olyan sikeres számára, mint játékoskarrierje, úgy döntött, inkább televiziós szakértőként fog dolgozni, amely szakmát azóta is aktívan folytat, sokszor éles kritikákat használva.
