Benjamin Pavard éppen március végén ünnepelte huszonnegyedik születésnapját. A francia bekk a világjárvány okozta karantént egyedül vészeli át lakásán, így akadt egy kis ideje, hogy interjút adjon a Bayern magazinjának, az 51-nek. Főleg a világjárvány témája járta át a beszélgetést, de szó esett a játékos családjáról és persze a futballról is.
51: Kezdjük a legfontosabb kérdéssel, amit ezekben a napokban feltehetünk: hogy érzed magad?
Benjamin Pavard: A helyzetem elég zavart. Egyedül élek Münchenben. A szüleim március végén látogattak volna meg. Készültek arra, hogy kijönnek az Eintracht Frankfurt elleni meccsre és pár nappal később a születésnapomat is megünnepeltük volna. Szerencsére, legalább videohívások formájában láthatjuk egymást. A családom jól viseli a körülményeket.
Ez a kép a világbajnokság előttről, 2018 májusából való és Pavardék láthatóak rajta. Reméljük, hamarosan újra összeülhet a család.
51: A krízishelyzet valamennyiben megváltoztatta a véleményed a világról?
Benji: Úgy gondolom, hogy most az emberek elkezdtek sokkal óvatosabbá válni. Rájöttem, hogy milyen hosszúak is azok a napok, amiket egyedül töltök el. Ezekről a gondolatokról és az érzéseinkről is beszéltünk a srácokkal a videotréning során. Tudjuk, hogy mik a legfontosabb tényezők az életben: az egészség – és mivel sportoló vagyok, nagyon hiányzik a versenyhelyzet. A mindennapos edzések, a stadion és a szurkolók.
51: Milyen útmutatást kéne követnie az embereknek, hogy átvészeljék ezt a sajátos kihívást?
Benji: Az embereknek követniük kell a kormányaik által kiszabottakat, mert azok az egészségügyi tanácsokra vannak alapozva. Biztos vagyok abban, hogy hamarosan kikászálódunk ebből a helyzetből.
Nem is olyan régen még egymást ünnepelték a srácok.
51: Az izoláció alatt hogyan tartod magad fitten?
Benji: Speciális terveink vannak. Reggeli után a csapattal közösen edzünk videochat formájában. Ez 11-kor kezdődik és másfél óráig tart. Van egy otthoni edzőtermem és egy medencém, szóval plusz gyakorlatokat is tudok végezni. Gyakran megyek ki az udvarra, labdázok. A csapatszellem hiányzik. Ezekben az időkben jön rá az ember, hogy mennyire odafigyelnek ránk a Bayern Münchennél. A physio-trénereink megkönnyítik a dolgunkat. Szóval nagy köszönettel tartozom az Säbener orvosi részlegének – nagyon fontosak vagytok!
A klub által összeállított cyber training segít a játékosoknak, hogy kapcsolatban maradjanak az edzői stábbal és megbeszéljék gondjaikat a csapattársakkal.
51: Itt az ideje, hogy a fociról is beszéljünk: a sípcsontvédőiden egy idézet olvasható, amely Nelson Mandelától származik. “Je ne perds jamais. Je gagne ou j’apprends.”, azaz „Sosem veszítek. Vagy nyerek vagy tanulok.” Mit mond ez stámodra?
Benji: Ez vezet minden meccsen, minden edzésen és nagyon sok helyzetben, amit az élet hoz. Ilyenkor mindig azt mondom magamnak: végül úgyis többet tanulsz a vereségekből, mint a győzelmekből. Le kell vonnod a helyes következtetéseket a vesztes szituációkból.
51: Manuel Neuer és Joshua Kimmich után te rendelkezel a legtöbb játékperccel ebben a szezonban. Számítottál erre?
Benji: Ha valaki ezt mondta volna nekem a nyáron, akkor hitetlenkedve ráztam volna a fejem. De készültem a Bayernba való igazolásomra és az első naptól kezdve úgy éreztem, hogy itt teljes egészében fejlődni tud a játékom. Még messze van a kalandom vége. Akármi is a végeredmény az aktuális mérkőzésen, a lefújás után mindig azt kérdezem magamtól: mit csináltam rosszul, hogyan lehetnék jobb legközelebb? Ezzel ösztönzöm magam.
A hátvéd nem csak hamar beverekedte magát a kezdőbe, hanem Hansi Flick irányítása alatt egy kis stabilitást is hozott a védelembe.
51: Hogyan nőttél fel és hogy jutott a véredbe a futball?
Benji: Négy- vagy ötévesen kezdtem focizni csapatban. Az édesapám volt az edzőnk. Szigorú volt, sokat futtatott minket. Mindig elmondta, mit csinálhatok jobban. Szerintem azt a képességem, hogy sosem tudnak lenyűgözni, tőle örököltem. Ha vesztettünk, nem volt jó ötlet apuhoz szólni legalább két óráig – és én sem vagyok ezzel másképp. Mindig rámutatott a hiányosságaimra.
51: Az utad elvezetett az oroszországi világbajnokságig is, 22 esztendősen. Az Argentína elleni találatod elképesztő volt.
Benji: Minden úgy történt, mintha egy álom lett volna. Részben azért igazoltam a Bayernbe, hogy a válogatott tagságom megőrizzem. Szerintem ez a legjobb csapat a világon, a legjobb játékosokkal. Ez a klub hamarosan újra megnyeri a Bajnokok Ligáját, ebben biztos vagyok
51: Végezetül: mik a kívánságaid a jövőre nézve?
Benji: Az, hogy az embereknek oda kell figyelniük magukra és arra kell hallgatniuk, ami az egészségügy tanácsol nekik. Csak akkor szerezhetjük vissza az irányítást magunk fölött, ha összefogunk. Remélem, minél hamarabb látjuk egymást a stadionban. Bízok abban, hogy nemsokára a futball is újra elkezdődik és győzelmet győzelemre halmozunk. Másképp ezt el sem tudnám képzelni itt, a Bayernnél.
