A magyar felmenőkkel is rendelkező belsővédő a Bayern magazinjának adott interjújában többek között beszélt a rehabiliátációs időszakáról, a visszatéréséről és a céljairól is.
Niklas, a koronás korlátozások ideje alatt is szinte naponta voltál ott a Säbeneren. Furcsa volt ennyire egyedül?
Persze, egy kicsit. Időnként csak négyen voltunk, a mélygarázs pedig teljesen üres volt. Ettől függetlenül jól és koncentráltan dolgoztunk. Rajtam kívül egyébként csak Ivan Perisic volt ott, aki a bokaműtétje után szintén rehabilitáción vett részt. Tehát volt legalább egy kolléga, akivel tudtam hülyéskedni. Összességében minden rendben. A családomban mindenki egészséges, én pedig a rehabilitáció célegyenesében járok – még ha nehéz időt is élünk, jól érzem magam.
Egy krízisnek lehet pozitív oldala is – több idő áll a rendelkezésedre a visszatéréshez.
A helyzet nehéz, ez a világjárvány mindannyiunk számára példátlan méreteket öltött. De hazudnék, ha nem ismerném el, hogy fontos időt nyertem a rehabilitációmban. Biztos vagyok benne, hogy rendes időkeretek között is játszottam volna az EB-n, de így viszont több idő áll a rendelkezésemre.
Ez volt a második keresztszalag-szakadásod a bal térdedben – hogyan kezelted ezt a helyzetet?
Soha nem játszott szerepet az, hogy ez volt a második keresztszalag-szakadásom. Ellentétben, tudtam, hogy mi vár rám, és hogy ezt egyszer már legyőztem. Mindig is egy pozitív személyiség voltam. És az, hogy Fink professzor már az első nap megoperált Innsbruckban, fontos volt a fizikoterápiám szempontjából. Nem várni, menni tovább. Ha valami rossz történik, megpróbálom a legjobbat kihozni belőle, legyen az sportszakmai vagy magánügyi dolog. Természetesen voltak olyan napjaim, amikor szívesebben maradtam volna otthon az ágyban. Főleg akkor, amikor nem volt látszólagos előrelépés. De végül mindig motivált lettem és csináltam tovább – köszönhetően a terapeutáknak és a fitneszedzőknek is.
Amikor a Bayernhez jöttél, Jerome Boateng és Mats Hummels személyében két világbajnok állt előtted – viszont gyorsan megküzdöttél a helyedért. Ismét az üldöző szerepben kezdesz, vagy most más pozícióban vagy a csapatban?
Akkor sem nulláról kezdtem – habár tudtam, hogy kik állnak előttem, bíztam magamban és nyomást helyeztem rájuk. Soha nem szenvedtem hiányt önbizalomban, különben biztosan nem is igazolhattam volna az FC Bayernbe. 100 százalékig azon a véleményen vagyok, hogy a reha után erősebben térek vissza. Kétségtelenül szükségem lesz az időmre, de nem kételkedek magamban.
Azt mondanád, hogy egy tapasztaltabb róka lettél, vagy továbbra is olyasvalaki, akinek tanulnia kell?
Az ember mindig tanulhat, de válogatott játékosként és három év alatt az FC Bayernnél a legmagasabb szinten gyűjthettem tapasztalatot. Már nem tehetségként tekintek magamra. Ősszel 25 éves leszel, a célom pedig most az, hogy vezérjátékossá váljak. Nem vagyok szószónok, viszont a csapatban mindenkivel nagyon jól kijövök, és én így tudom kivenni a részem a csapaton belüli hangulatból. Nem vagyok olyan kapitánytípus, mint Manuel Neuer, Thomas Müller vagy amilyen Joshua Kimmich biztosan lesz. De a teljesítményemmel és a testbeszédemmel szeretnék segíteni a csapaton.
Egyszer azt mondtad, hogy te akarsz lenni a világ legjobb belsővédője – nagyon jó úton is haladtál. Új próbálkozást teszel, nemde?
Virgil van Dijk 27 évesen igazolt a Liverpoolba és ott tette meg a lépést, hogy a világ legjobb védőjátékossá váljon. Most 30 évesen továbbra is a csúcson van. Középhátvédként a 20-as éveid közepe a legjobb időszak. Ekkor már rendelkezik az ember a szükséges tapasztalattal és felvilágosultsággal, illetve fizikálisan is ekkor a legfittebb. Az elkövetkezendő két-három évben szeretném megtenni a legnagyobb lépést. És ha az emberek azt mondják, hogy a világ legjobbjai közé tartozom, annak örülni fogok. Ez a célom.
Ehhez viszont nem kell átigazolnod, mint van Dijk-nek kellett…
Pontosan. Southamptonban nem volt ott mindenkinek a listáján, Liverpoolban viszont egy újabb lendületet vett. Az FC Bayernnél minden lehetőségem adott. Keményen fogok dolgozni, ezután pedig csak rajtam múlik, hogy a világ legjobb középhátvédei közé fogok-e majd tartozni, vagy sem.
