A Bayern München védekező középpályása elmesélte, hogyan teltek napjai a koronavírus-világjárvány legnehezebb heteiben. A Marcának adott interjújában beszélt a Bundesliga küzdelmeiről és az életről Németországban.
Az interjúhoz hozzátartozik, hogy Xavi, David Villa és Juan Mata mellett Javi Martínez is szereplője az Amazon Prime új dokumentumfilmjének, a Futbolista por el Mundónak (magyarul: Labdarúgók világszerte).
Marca: Mit szeretnél, hogy mit lássanak benned az emberek ebben a dokumentumfilmben?
Javi: Azt, hogy milyen az életem Németországban. Számomra ez egy igazán pozitív élmény és csak ajánlani tudom mindenkinek. Volt pár megterhelő napja a stábnak, de összességében jól teltek a napok.
M: Amikor nem otthon vagy, többre értékelődik benned Spanyolország?
J: Persze. Szokták mondani, hogy „amíg van, semmi sem hiányzik”. Németország elképesztő és Spanyolországban is rengeteg dolog van amire irigyek lehetnek a külföldiek, de ez fordítva is igaz.
M: Mit tanultál ebből az világjárványból?
J: Itt nem volt karantén, csak ajánlások. Majdhogynem egy erdő közepén lakom. Együtt érzek az emberekkel, akik a karantén ideje alatt kisebb lakásokban töltötték az időt, biztosan nagyon nehéz volt. Ugyanúgy az egészségügyi dolgozóknak is.
M: Hogyan jutottál el oda, hogy a müncheni vöröskeresztet segítsd?
J: Láttam, hogy Spanyolországban az emberek segítették sebezhetőbb társaikat. Rosszul éreztem magam, hogy nem csinálok semmit, hogy nem segítek. Felhívtam a vöröskeresztet és minden könnyen ment. Vásároltam és amit vettem, azt a rászorulóknak vittem. Semmi hősies. Úgy gondoltam, jobb ha én, mint egészséges, fiatal sportoló kapom el a vírust, mint egy idősebb ember.
M: Annak idején a menekültkrízis idején is segédkeztél.
J: Szeretek segíteni. Amellett, hogy focista vagyok, ember is. Jól érzem magam, ha segítek. Rájöttem, hogy mit tudnék tenni és tudtam, hogy sok ember hordaná a ruhákat, amiket adok nekik. Láttam, ahogy gyerekek játszanak a focilabdáinkkal, felért egy jutalommal.
M: Egy klasszis futballista a realitás határán él?
J: Nem hiszem. Ha összeszednél ezer focistát, olyan lenne, mint bármely másik csoport. Valaki segítene ezekben a helyzetekben, valaki nem. Szerintem vannak időszakok, amikor az embernek muszáj segítenie. Hogyha tudok, meg is teszem. Nem mindenki gondolja így.
M: Beszéljünk az „új” fociról. Milyen zárt kapuk mögött játszani?
J: Nem tetszik. Szenvedélyes típus vagyok. Muszáj, hogy hangosan szurkoljanak nekem. Megérkezni a Real Betis stadionjába vagy a Santiago Bernabeuba és hallani, ahogy emberek ezrei kiabálnak neked különböző dolgokat… ez motivál. A szívem összeszorult, amikor megérkeztünk Dortmundba és összesen öt embert láttam. De megértem, hogy ennek így kellett lennie.
M: A foci ereje…
J: Ezt akartam mondani. Bele kell vésni az agyunkba, hogy ezzel rengeteg ember számára sokkal elviselhetőbbé tehetjük ezt az időszakot. Most, hogy lesz, egy Sevilla – Betis rangadó, megváltozik a hangulat és minden tűrhetőbb lesz. Szükségünk van erre.
M: A Bayern meglépett.
J: Most jól mennek a dolgok, ez igaz. De a meccsek, amik ezután jönnek, nem lesznek könnyűek: Bayer Leverkusen, Borussia Mönchengladbach… még kell egy lépés, viszont ez lesz a legfontosabb.
M: Tisztában vagy vele, mennyi trófeát nyertél?
J: A testvérem nemrég emlékeztetett róluk. Elég feledékeny vagyok, nem arroganciából mondom. Katasztrófa vagyok, néha elfelejtem, hogy gyerekeim is vannak. (Nevet).
M: Mit tett Hansi Flick, amitől így megváltozott a Bayern München?
J: Sokat dolgozott Joachim Löw mellett és rengeteget tanult. Hasonlóan játszunk, mint a német válogatott. Hansi karaktere ideális a Bayern számára. Vicente del Bosquére emlékeztet: egy olyan személyre, aki akarja, hogy a játékosa megértse, hogy milyen fontos egy csapat a tagjának lenni. Ez mindig szükségszerű.
M: A Bayern tényleg mindig jobb, ha német edző irányítja?
J: Most mondok valami nagyon lényegeset: az anyanyelveden beszélni mindig könnyebb, akármilyen országban vagy, nem számít mennyire sajátítottad el a nyelvet. Marcelo Bielsa a példa. Tolmáccsal nem ugyanolyan. De ez a játékosoknál is így van. Mindegy, hogy milyen jól beszéled a nyelvet, a gesztusok, a szünetek mindig mások lesznek. Biztos vagyok benne, hogy Pep Guardiola máshogy beszélt a játékosaival a Barcelonánál, mint amikor itt volt.
M: Minden nap látod Joshua Kimmichet. Hogyan tudnád ő leírni?
J: Ő egy született vezető. Tudja, hogy kell irányítani. Legenda lesz belőle, hogyha már nem az.
M: És Robert Lewandowski?
J: Karrierje legszebb évében van. Minden sikerül neki. Ő egy állat – a legjobb kilences az egész világon. Remélem, nálunk folytatja augusztusban.
M: Féltél, amikor felmerült, hogy a Real Madridhoz szerződik?
J: Féltem-e? Nem, mert amikor nagy játékosok igazolnak el a Bayernből, mindig jól pótolják őket. De nyilvánvaló, hogy nagy veszteség lett volna számunkra.
M: Döntöttél már a jövőddel kapcsolatban?
J: Le kell ülnöm és beszélnem kell még a Bayernnel. A szerződésem 2021-ben lejár. Mindenre készen állok. Amit átéltem itt, nagyszerű volt. Most egy kicsit várnunk kell, mert jelenleg sok a bizonytalanság. Nem tudjuk, hogy az átigazolási piac milyen lesz és azt sem, hogy a Bajnokok Ligáját lejátsszák-e.
M: És ha muszáj lenne elmenned?
J: Ha ez megtörténne, nyitott lennék mindenre. Semmit sem zárok ki. Talán az Egyesült Államokban, Ausztráliában élnék és játszanék, visszatérnék Spanyolországba… Még mindig folyik az ereimben egy kis futball.
M: Akkor ez azt is jelenti, hogy visszatérnél az Athletic Bilbaóba?
J: Akármit jelenthet. Hat elképesztő évem volt Bilbaóban. Ez az opció is játszik.
M: Ha egy dolgot meg tudnál változtatni a pályafutásodban, mi lenne az?
J: Minden bizonnyal az, hogy nem passzoltam volna tovább azt a labdát, ami Bernat adott nekem a Dortmund ellen. Az az átadás tönkretette a térdem. Emellett egy tisztességes búcsút is adnék az Athletic szurkolóinak. Annak idején nem volt időm se erre, se semmire.
via Marca
