Jerome Boateng kilenc éve viseli a Bayern München mezét, ez idő alatt pedig rengeteg trófeát, köztük nyolc Bundesliga-salátástálat és egy Bajnokok Ligája-serleget is magasba emelhetett. A 31 esztendős hátvéddel a klub magazinja, a 51 beszélgetett.
51: Jerome, ez a nyolcadik bajnoki cím különösen jelentős számodra, hiszen egy nehéz időszak után igencsak erősen tértél vissza.
Boa: Minden szezonnak megvan a saját története. Személy szerint volt egy-két cím, amelyekből nem tudtam annyira kivenni a részemet sérülések miatt. Mindig a csapat tagja vagy, viszont ezt csak akkor érzed teljesen, ha a pályán is aktívan szerepelsz. Nagyon boldog vagyok, hogy visszatértem a megszokott tempómba az idény folyamán. Újra élvezem a focit.
Gluténmentes diétán vagy, jógázol és az elméd is tornáztatod – ez az új Jerome Boateng titka?
Az étrend már nem újdonság számomra. Már egy jó 10 éve mindig azon gondolkodom, hogyan tudnám kedvezőbbé tenni a teljesítményemet. Elég jól kell ismernem a testemet és hallgatni rá, valamint látni, hogy mi tud rajta segíteni. Itt kerül a képbe a jóga és az agyi tréning.
A koronavírus miatt az idei egy rendkívüli évad volt mindenki számára. Mit gondolsz a vírus életünkre gyakorolt hatásáról? Megváltoztatta a véleményed a világról?
Szerintem mindenkinek volt ideje gondolkodni egy kicsit mélyebben magáról és az életről. Hogyan is élem az életem? Tudok-e változtatni valamin? Azt kell mondanom, hogy észrevettem, hogy időnként túl stresszes vagyok. Olyankor, amikor nem kéne annak lennem. Igazán élveztem, hogy több időt tölthettem a gyerekeimmel, olvasással vagy azzal, hogy újra megbecsüljem azt, ami fontos az életben. Nem szabad semmit sem magától értetődőnek venni. Ha van valami pozitívum, amit le tudunk szűrni ebből a krízishelyzetből, az az, hogy az emberek végre felébredtek és feltették a kérdést magukban: milyen szerepet is akarnak betölteni ezen a világon?
Nem csak a koronavírus szólt bele a labdarúgásba. Mindig is a rasszizmus elleni harcok élén álltál – megrázott, amikor ez a gonoszság visszatért 2020 közepén?
Aggodalomra és félelemre ad okot ez a fejlődés. Úgy gondolom, hogy rengeteg embernek nehezére esik megérteni azt a fájdalmat, amelyet előhoznak akkor, amikor a bőrszínük vagy a vallásuk miatt máshogy bánnak a másikkal. Szerintem minden az neveléssel kezdődik: senki sem születik rasszistának. Ha gyűlölettel nősz fel, nagyon nehéz kikerülni ebből a körből. Talán ez a probléma többször lehetne említve az iskola berkein belül. Nem külön tantárgyként, hanem csak közös beszélgetés témájaként. Ez a fajta kiközösítés és diszkrimináció az élet minden területét áthatja. Az emberek különbözően néznek ki, másképpen unalmasak lennénk. De mindannyiunknak ugyanolyan vér folyik a szívünkben és amikor a homokba lépünk, ugyanolyan lábnyomot hagyunk.
Mit gondolsz a klubod „Vörösök a rasszizmus ellen” nevű programjáról?
Fontos jelzés az egész iparágnak, amit a Bayern, mint globális brand, küldött a világnak. Amikor a legnagyobb csapatok egyike egy ilyen üzenetet küld a bolygónak, akkor nehéz nem szembetalálkozni vele. Ez volt a legjobb megközelítése a dolognak és remélem, hogy példát mutatunk a többi klubnak. Szerintem nagyon jó és fontos az, hogy a Bayern München folyton törődik a társadalmi problémákkal. 100%-ig biztos vagyok benne, hogy az egész klub megmutatta a támogatását a Black Lives Matter mozgalom felé.
Azt nyilatkoztad, hogy szeretnél részt venni akármilyen rasszizmus elleni projektben, amelyek gyerekekkel foglalkoznak. Ők a kulcsok egy nyitott társadalomhoz?
A gyerekek jelentik a jövőt. Jelenleg is beszélgetéseim folynak arról, hogy miben tudunk fejlődni ezen a téren. Sok családban mindkét szülőnek dolgoznia kell, főleg ha újak Németországban. Ez azt jelenti, hogy nem kapják meg azt az otthoni támogatást, amelyet igényelnek. Lehetne több szervezet arra, hogy segítse őket a németre tanítással és az iskolai feladatokkal. Fontos, hogy megértsd a német kultúrát, amikor idejössz. Nem hiszem, hogy helyes az, amikor az emberek évek után sem beszélik a nyelvet Németországban.
Mi a reakciód arra, hogy Serge Gnabry korábban azt mondta, „Kényelmesen érzem magam a bőrömben.”?
Ez egy szép kis mondat és pontosan arról szól, amit próbálok a lányaimnak is elmagyarázni. Ezt tanították nekem az én szüleim is.