A Bayern München rekordigazolása, Lucas Hernández 24 esztendősen már világbajnoknak és Bajnokok Ligája-győztesnek mondhatja magát. Első teljes szezonjában sérülése és Alphonso Davies klasszis teljesítménye miatt nem kapott sok játéklehetőséget, idén azonban fordult a kocka és a kidőlt Phonzy helyét nagyszerűen vette át. A France Footballnak nyilatkozott erről a szituációról és természetesen más témákat is érintett.
A 2019/20-as szezonról: „Nehéz időszak volt. A csapat nélkülem teljesített nagyon jól. Türelmesnek kellett lennem és készen állnom, ha az edzőnek szüksége volt arra, hogy megmutassam, mit tudok. Az elmúlt idény macerás volt, viszont nem adtam fel és nem kételkedtem magamban.”
A távozás gondolatáról: „Mindig bizalmat éreztem a klub, a vezetők, az edző és a csapattársaim felé. Sosem gondolkodtam a távozáson. Harcolni akartam, visszaszerezni a kezdő pozícióm és teljesíteni a pályán, hogy visszafizessem a klubtól kapott bizalmat. Annak ellenére, hogy az előző évad kemény volt, folyton a Bayern színeiben képzeltem el magam. Még van négy évem a szerződésemből. Nem csak maradni akarok, hanem szeretném hosszú ideig bizonyítani magamat. Egy minden szempontból hihetetlen klubban játszom.”
Kezdőbe való visszatéréséről: „A kemény munka kifizetődött. Tudtam, hogy megkapom a lehetőséget és azt is, hogy hogyan fogom megragadni. A fociban gyorsan történnek a dolgok. Úgy éreztem, hogy az edző egyre jobban és jobban bízik bennem. Persze tudom, hogy minden poszton nagy a verseny.”
Daviesről: „A sebességével, a technikai képességeivel és a helyezkedésével a legjobb balhátvéd volt a tavalyi szezonban. Láttuk, hogy mit rakott le az asztalra, főleg a Bajnokok Ligájában. Személy szerint szükségem van a versengésre, hogy fejlődjek.”
A balbekk poszt igazi klasszisokat vonultat fel a Bayernnél.
A küzdésről: „Imádok harcolni és úgy belemenni a párharcokba, hogy biztos vagyok benne, hogy megnyerem őket. Nem félek a sérüléstől. Sosem gondolkodom rajta meccs közben. 100%-ot nyújtok, mikor a gyepre lépek, anélkül, hogy bármi más gondolatmeneten járna az eszem. Tudom, hogy mindig ott vannak a kockázatok.”
A BL-győzelemről: „A világbajnoki címünkre emlékeztetett. Egy csapat voltunk, 11-en a pályán, 12-en készültségben. Még úgy is, hogy nem játszottam sokat, kivettem a részem a társaim motiválásából minden pillanatban. Ez az én mentalitásom, ez vagyok én.”
Híres képéről a BL-serleggel: „Nagyszerű emlék. Spontán jelenet volt. Javi Martínezé volt az ötlet és azt mondta, hogy csináljak egy emlékezetes fotót, ami örökké megmarad. Mindig is meg akartam nyerni ezt a trófeát, sosem fogom elfelejteni azt az éjszakát.”
Kép a fotó elsütéséről.
Arról, hogy mi változott, mióta Münchenben van: „Úgy érzem, technikálisan fejlődtem. Az Atléticónál nem volt sokszor nálunk a labda. A Bayernnél viszont mi dominálunk. Ez volt az oka annak, hogy a Bayernbe igazoltam, hogy javuljak a labdával kis területekben, illetve, hogy fejlődjenek a rövid és hosszú passzaim.”
Arról, hogy a védelem melyik részén játszik inkább: „Mindkét posztot tökéletesen ismerem. Csak pár másodperc kell és át tudok állni, ha megváltoztatom a pozícióm egy mérkőzésen. Melyiket preferálom? Nincs különbség. Mindkét posztot élvezem.”
A lelkesedésről: „Muszáj éhesnek maradnunk a győzelemre. Megnyertünk mindent, viszont az egész öltöző még mindig nagyon motivált. Megmaradt ugyanaz a vágyunk. Ennek a csapatnak elképesztő a mentalitása. Senki sem fogadja el a vereségeket és még egy triplát be akarunk húzni.”
Arról, hogy kiben van meg a leginkább a győztes mentalitás: „Sokan vannak. De ha választanom kell, Kimmichet mondanám. Még az edzéseken, az apró gyakorlatokon se fogadja el, ha veszít. Ha úgy érzi, hogy valamelyik csapattársa nem 100%-ig ad bele mindent, rákiabál. Mindig támogatott engem.”
Flickről: „Ő egy olyan edző, akiben rengeteg empátia van. Tudja, hogy motiválja a játékosokat és hogyan gyűjtsön mindenkit maga mögé. A kommunikáció számára nagyon fontos. Annak ellenére, hogy sokáig nem voltam kezdő, mindig beszélt hozzám és segített nekem.”
