„A futball egyszerű játék. 22 ember kergeti a labdát 90 percen át és a végén mindig a németek nyernek” – mondta egykor az angol csatárlegenda, Gary Lineker. A 2018-as VB-blama és a 2020-as EB-kudarc után azonban érdemes újragondolni ezt a kijelentést, hogy jelenleg mennyire aktuális? Talán most Jogi Löw is épp azon gondolkozik, mint mi – hol bukhatott el az a Nationalelf, amely 7 éve még a világ trónján ült?
Lineker megjegyzése tökéletesen jellemzi, milyen is a német foci: bármilyen reménytelen a helyzet, a Nationalelf foggal-körömmel harcol és felszántja a pályát, ez pedig sokszor oda vezetett, hogy lehetetlen szituációkból is győztesként került ki. Ez volt az a válogatott, amelyet soha nem lehet leírni, függetlenül attól, hogy hány klasszis játékossal rendelkezett az adott generáció. Ez a Löw-éra nagyrészében is jellemző volt, ezt a 63%-os győzelmi arány is bizonyítja. Az utóbbi időben aztán szépen lassan összeomlott a kártyavár. Lássuk is, hogyan…
A negyedik csillag nyomában
A ’96-os EB-győzelem után ’98-ban a franciaországi VB-n a negyeddöntő jelentette a végállomást a németek számára Horvátország ellen (0-3), 2000-es EB-n pedig a csoportból sem sikerült továbbjutnia a válogatottnak, utolsóként zárt az A-jelű négyesben. Itt kezdett érződni, hogy a csapatnak vérfrissítésre van szüksége. Ezt némiben megcáfolta a 2002-es VB, ahol a Nationalelf egészen a döntőig menetelt, ott viszont vereséget szenvedett a braziloktól (0-2) és be kellett érnie az ezüstéremmel. A 2004-es portugáliai EB-n ismét kiesett a csoportból Németország, itt pedig bebizonyosodott, hogy a hagyományos, német futball már nem olyan hatékony, mint régebben. Rudi Völler távozott is a válogatott éléről, helyére Jürgen Klinsmann érkezett. Ekkor került a Nationalelf kötelékébe Joachim Löw is, akit Klinsmann választott másodedzőnek. Kettejük munkája már a 2006-os hazai rendezésű VB-n is kezdett beérni, ahol bronzérmet szerzett a csapat, ez jelezte azt, hogy a német labdarúgás ismét reneszánszát éli. Tulajdonképpen Klinsamm volt az arca a csapatnak, Löw viszont taktikai érzékével az agya. Előbbi a tornát követően távozott, utóbbi pedig így lett a Nationalelf szövetségi kapitánya 2006 augusztus 16-án. A 2008-as EB máris ezüstérmet hozott a válogatottnak, a fájó az volt, hogy a spanyol futball épp ekkor indult meg a csúcsra. Ami viszont pozitív volt, hogy egy rendkívül látványos játékot produkáló német válogatottat láthattunk. Ez tovább erősödött a 2010-es dél-afrikai világbajnokságon, majd a 2012-es EB-n is, ahol egyaránt elődöntőig jutott a Nationalelf. A nagy siker végül a 2014-es brazíliai világbajnokságon teljesedett be, ahol a VB-cím mellett a hazaiak elleni 7-1 is történelmi momentumként vonult be a német labdarúgás történetébe.
A csúcsról csak lefelé van út
Brazíilában egy különleges generáció tagjai jutottak csúcsra, amelyből a torna után olyan kulcsemberek távoztak, mint Lahm vagy Klose. A generációváltás szele tehát a németeket is elérte, nagy változások viszont nem történtek a válogatott keretében. A 2016-os franciaországi EB-n ismét az elődöntő jelentette a végállomást, épp a hazaiak ellen, a mutatott játék viszont már nem volt olyan meggyőző, mint azelőtt. A 2017-es Konföderációs Kupára aztán egy rendkívül vegyes összetételű keret utazott el, ahol már olyan fiatal tehetségek is behívót kaptak, mint Süle, Kimmich, Goretzka, Draxler, Stindl vagy épp Werner – akik végül tornagyőzelemhez jutatták a válogatottat. Úgy nézett ki tehát, hogy a generációváltás megoldódott és ismét van jövője a német futballnak. A problémát az jelentette, hogy Löw a 2018-as oroszországi VB-re nem tudta jól összegyúrni a tapasztalt kulcsembereket és a feltörekvő fiatal generáció tagjait, amelynek végül csúfos leégés lett a vége, hiszen a válogatott csoportutolsóként búcsúzott a tornától, ráadásul olyan ellenfelek jelentették az akadályt, mint Mexikó, Svédország és Dél-Korea. A VB után aztán mindenki Löw lemondását várta, ehelyett viszont Özil intett búcsút. 2019-ben olaj volt a tűzre, hogy Jogi nem hívta be a válogatottba a Boateng-Hummels-Müller triót. A szövetségi kapitány ezzel a lépésével minden bizonnyal azt akarta jelezni, hogy mostmár tényleg generációváltás fog történni. Ez meg is történt, csak épp nem megfelelőképpen.
Tanácstalanság a köbön és fanyar búcsú
A generációváltással Löw felállást is próbált váltani és 3 védős rendszerre állt át, ami – mint később kiderült – végzetes hibának bizonyult. Már a új taktikai hadrend kipróbálása során is érződött, hogy ez a stílus nem a németekhez passzol – ezt bizonyította a spanyolok elleni 0-6 vagy az észak-macedónok elleni 1-2 is. Rengeteg játékost játszatott különböző posztokon, amivel teljesen felborította a németek megszokott rendszerét. Ezzel csak azt érte el, hogy több olyan játékos is más poszton játszott, mint klubcsapatában: Kimmich középpályás helyett jobb oldali szárnyvédőként, Müller támadó középpályás helyett szélsőként, Gnabry pedig szélső helyett csatárként lépett pályára a legutóbbi EB-n, ahol már a csoportkört is alig élte túl a válogatott, az angolok nyolcaddöntőben pedig már csomagolhatott is haza. Jogi már a torna előtt is érezte, hogy innen már nincs visszaút és bejelentette, hogy az EB után lemond a szövetségi kapitányi posztról, 15 év után. A német szurkolók azzal reagáltak, hogy már 3 éve várnak erre a bejelentésre.
Összegzés
Annak ellenére, hogy az utóbbi pár éve elég viharosra sikeredett, Németország valószínűleg büszkén fog visszaemlékezni arra a Joachim Löw-re, aki a német labdarúgás megújítása mellett a 4. világbajnoki címet is elhozta neki. Az egyértelmű, hogy lelkesedése és motivációja az egyre gyengébb eredmények következtében egyre inkább csökkent. És hogy miért jöttek egyre gyengébb eredmények? Talán azért, mert ebből a Nationalelf-ből épp az hiányzott, ami a német válogatottban általában megvan: a mentális erő, a kiváló csapatszellem és a győzni tudás képessége. Hiába van rengeteg jó játékosod, az még alapjáratón nem lesz jó csapat, ahhoz ugyanis több kell. Lehet, hogy tényleg a kudarccal teli 2018-as VB után kellett volna megejtenie a lemondását – igaz, utólag már könnyű okoskodni. A gond csak az, hogy ezzel nem csak magának ártott, hanem egy olyan feltörekvő generációt is megfosztott a sikertől, akik folyamatosan a sikerre éhesek.
A megváltás ismét Hansi Flick révén érkezhet, aki 2014-ben még Löw asszisztenseként szintén világbajnoki címet ünnepelhetett. Flick egyszer már csodát tett azáltal, hogy a Kovac-féle Bayern-t talpra állította és a világ trónjára emelte. Most ugyanez a feladat vár rá a válogatott élén, ami talán még nagyobb kihívás lesz.
