Musiala: A szemeimben sztárok voltak, most már a barátaim
A Bayern München 18 esztendős szupertehetsége a BBC egyik műsorának beszélt pályafutása eddigi rövid, de izgalmas szakaszáról.
A BBC Match of the Day műsorában beszélt Jamal Musiala a müncheni transzferről, csapattársairól, a német válogatottról és a rivális Dortmundban focizó jóbarátjáról, Jude Bellinghamről is.
Bayernbe igazolásáról: A Bayern előlépett egy jó tervvel és megmutatta, hogy korosztályról korosztályra fogok lépkedni, hogy biztosak legyenek, hogy nem sietik el a szerepeltetésem. Egyszerűen csak hittem bennük és csináltam. Most már nagyon kellemes érzés. Az elején nagyon ideges voltam és ha csak ránéztem az akkori sztárjátékosokra… Bizony, Lewandowskit láthattam rendszeresen, nem éreztem valósnak. Aztán idővel azzá vált és ők már a barátaim. Legelőször egyébként Thiagót szúrtam ki a szemeimmel. A passztudását elképesztő volt nézni.
A Bayernben egyre komolyabb szerep jut Jamalnak…
Az edzésekre járásról: Még mindig édesanyám hoz az edzésekre és ő is visz haza. Ez teljesen rendben van. Most ez így elég laza érzés, de már dolgozom a jogosítványomon. A következő pár hétben már az is meglehet.
Arról, hogy végül német válogatottat választotta az angol helyett: Nem gondolok rá, hiszen nehéz döntés volt és ilyenkor inkább az a jó, ha másra gondolok, mintsem hogy meghozzak egy nehéz döntést. Végülis ezt éreztem a számomra legjobbnak.
…és már a Hansi Flick által irányított német válogatottban is gólt szerzett.
Barátjáról, a dortmundi Bellinghamről: Még mindig kapcsolatban vagyunk. Minden angol edzőtáborban egy szobában voltunk. Őrületes belegondolni, hogy milyen messze jutottunk. Ő is jól teljesít, ő is betalált a BL-ben és játszott az Eb-n. Szép dolog ez, mezt cserélünk a meccsek után. Barátságos a helyzet, de meg akarjuk egymást verni. Fura belegondolni, hogy Angliában együtt fociztunk, most pedig egy kisebb rivalizálás van köztünk.
Fiatalkori nehézségeiről: Amikor kicsi voltam és nem lőttem gólt valamelyik nap, elkezdtem sírni otthon. Édesanyám a southamptoni egyetemre járt és a városban töltöttünk négy hónapot. Voltam próbajátékon a helyi csapatnál. Anyum akkor megkérdezte, hogy ott szeretnék-e focizni, hiszen az nagy lépés, hogyha Németországból Angliába kötlöznénk. Nem hezitáltam, egyszerűen csak futballozni akartam. Nem is beszéltem olyan jól a nyelvet. Viszont hat hónap alatt megtanultam.
