vélemény

A dühítő értelmetlenség – 2. rész

Pethő András kollégám tavalyi írásából ihletet merítve úgy éreztem – ha nem is jó szívvel – de idén is meg kell fogalmazni pár gondolatot egy francia szaklap díjával kapcsolatban. Próbálok visszafogottan és érzelemmentesen fogalmazni, de hát ezt ilyenkor nagyon nehéz.

Vérbeli Bayern szurkolóként rettenetesen elkeseredtem, amikor tegnap este Robert Lewandowski helyett Lionel Messi nevét olvasta fel Didier Drogba a 2021-es Aranylabda-győztest rejtő boríték kibontása után. És biztos, hogy nemcsak én éreztem így, hanem közületek még oly sokan mások, akik olvassátok ezeket a gondolatokat.

33 pont, százalékban kifejezve 1,3%. Ennyi döntött Messi javára, aki köszönte szépen és 7. Aranylabdáját is begyűjtötte, megkoronázva pályafutását. Mellette pedig egy olyan ember üldögélt csalódottan, akivel tavaly a koronavírus, idén pedig a szimpátiaszavazó újságírók toltak ki. Egy olyan ember, aki az elmúlt 2 évben csapat- és egyéni sikereket is figyelembe véve olyat tett le az asztalra, ami igazán megérhetett volna egy elismerést.

Tavaly egyértelmű volt a siker, hiszen a Bayern klubtörténelmet írva mindent megnyert, amit csak lehetett, Lewandowski pedig gólok tömkelegét gyártotta és rekordok sokaságát adta át a múltnak. Akkor nyáron, a szezon végén reméltük, hogy az ősz végére lecsillapodik ez az egész Covid-őrület, de hát nem így történt. A járványhelyzetre hivatkozva 2020-ban nem rendezték meg az Aranylabda-gálát. Ekkor egy világ dőlt össze bennünk, mivel úgy éreztük, mostanában nem lesz ekkora alkalom, hogy egy müncheni játékos ilyen egyértelmű jelölt legyen a díjra. Elvégre is 40 éve várunk arra, hogy ismét egy Bayern labdarúgó teljesítményét ismerje el a France Football. Legutóbb ugyanis Karl-Heinz Rummenigge nyert Aranylabdát a klub színeiben, még 1981-ben – ami, jegyezzük meg, nem ma volt.

Idén a csapatsikerek nem jöttek annyira, mint tavaly, de hát valljuk be, 2020-at ebből a szempontból nehéz is lett volna überelni. Lewandowski viszont egyénileg még egyet rápakolt a tavalyi teljesítményére és a folyamatos gólgyártás és rekorddöntés után egy olyan csúcsot is megdöntött, amelyre aztán már tényleg senki nem számított – 41 gól egyetlen Bundesliga szezon alatt, megdöntve a már néhai Gerd Müller 40 gólos rekordját, még 1972-ből. Mindezt pedig úgy, hogy a lengyelt egy sérülés is hátráltatta ebben a tavaszi idény során. Az összes idei találatát tekintve pedig 69 gólnál jár jelenleg, erre 2014 óta senki sem volt képes. De nincs is miért belemenjünk a statisztikákba és a részletekbe, hisz tudjuk, mit tett le az asztalra. Messi számára viszont az idei teljesítményt illetően elég volt egy Copa America győzelem meg egy hirtelen, eget rengető klubváltás a díj elnyeréséhez.

S mindemellett jogosan tehetjük fel a kérdést: ha már idén is megfosztották a díjtól, olyan nagy dolog lett volna a tavalyi jutalmát megadni neki? Talán került volna még egy harmadik F1-es pilóta, aki behozza azt és maximum 5-10 perccel lett volna hosszabb a műsor. Pedig én nagyon bíztam benne, hogy esetleg meglépik ezt. Úgy néz ki, túl nagy dolog lett volna. Ehelyett inkább a gála napján – pár órával a bevonulás előtt – bejelentik, hogy idén 2 új díjat is átadnak, amelyből az egyik az “év csatára” díj. Ezt illetve a “Messi nyeri a 2021-es Aranylabdát” híreket olvasva kicsit meginogott a magabiztosságom és estére igen feszülten vártam a díjátadót. Amikor pedig kihirdették, hogy Lewa nyeri az új díjat, egyszerűen fény gyúlt az agyamban: kitaláltak egy új elismerést azért, hogy – a kecske is jóllakjon és a káposzta is megmaradjon alapon – Lewa se maradjon díj nélkül, az Aranylabdát pedig Messi kaphassa. Ez azért már mindennek a teteje. Ez kb. olyan, hogy a kutyádnak odadobsz egy csontot, hogy el legyen vele és addig hagyjon békén téged. Felháborító.

Az pedig még inkább elfogadhatatlan, hogy olyan emberek szavaznak az Aranylabda-győztesre, akik kvázi annyit értenek a labdarúgáshoz, mint ló az ábécéhez. 2013-ban, amikor Ribéry futott egy eszméletlen szezont a bajorokkal – triplázásig vezetve őket, akkor a gólok épp többet értek a trófeáknál, ezért CR7-nek adták oda a díjat. Idén pedig sok külföldi lapban olvastam: “hát azzal, hogy gólokat lő valaki, attól még nem érdemel Aranylabdát”. Akkor hol van itt az egyenlőségjel? Sehol. Mert minden névre megy és minél nagyobb márka a neved, annál nagyobb a marketinged. Ez a marketing pedig 2 ember körül forog évek óta. Neveket gondolom nem is kell írjak. Mert ez a díj már brand és szimpátia kérdése, ahol nem a valódi teljesítményt nézik. Kérdés: vajon mit kellene még tennie ennek az embernek ahhoz, hogy valaki észrevegye és azt mondja: “Hoppá, ez a lengyel gyerek tényleg letett valamit az asztalra”. Őt ismerve tudjuk, jövőre még inkább felszívja magát ennek érdekében. Emberségből jeles, ahogy felemelt fejjel ismerte el argentín társa győzelmét.

Ezzel tehát a France Football végleg eljátszotta a bizalmát valószínűleg nemcsak a Bayern szurkolói közösségének, hanem az egész futballvilág szeretőjének szemében is. Erre hivatkozva pedig szerintem végleg le is lehet zárni a témát.

Messi: France Football should give Lewandowski the 2020 Ballon d'Or | Marca

 

 

 

Hozzászólnék

Szólj hozzá!

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

To Top