Küzdelmes és gólzáporos meccset hozott az őszi Klassiker Dortmundban, amelyet végül a Bayern nyert meg és így növelte előnyét a Bundesliga élén. De elemezzük is ki, hogyan sikerült mindez.
Meddő bajor támadásépítés
Azáltal, hogy a Dortmund egy kompakt presszinget alkalmazott, megakadályozta, hogy a Bayern kihozhassa a labdát középen, sőt, mi több, legtöbbször hibára is késztették kedvenceinket, emiatt láttunk olyan sok veszélyes hazai kontrát a mérkőzés első felében. Az alábbi ábra mutatja, hogy labdaszerzés után rögtön 6 dortmundi lódulhatott meg Neuer kapuja felé, 5 bajor védővel szemben.
A Bayern emiatt kénytelen volt kihúzni a játékát támadásépítés során. Az alábbi képen jól látható, hogy Davies a BVB védelmi vonala előtt, az oldalvonal mellett várakozik, miközben Sané egészen a félpályáig kénytelen visszahúzódni ahhoz, hogy labdát kaphasson. Továbbá megfigyelhető, hogy Müller Lewandowski és Coman között helyezkedik el, Pavard pedig bentebb vonul, három védős rendszert kialakítva ezáltal. A Dortmund viszont remekül reagált erre is, hiszen egyszerűen áttolta a védekezését arra az oldalra, ahol épp a müncheni támadás folyt.
Szervezetlen és sebezhető védelmek
A bajnoki pontvadászat hevében egyik csapat sem próbált alkalmazkodni a meccs kimeneteléhez, inkább a saját játékát akarta ráerőltetni ellenfelére. Ez generálta azt, hogy mindkét fél agresszíven feltolta a védekezését és kemény presszinget alkalmazott, ezáltal vált annyira sebezhetővé mind a két fél hátsó alakzata. Erre jó példa a Bayern gyors egyenlítő találata, amely Hummels egyéni hibája után érkezett, aki ahelyett, hogy kiadná a labdát a bal oldalon teljesen üresen lévő Guerreiro-nak, túl sokat hezitál és a veszélyt érezve inkább próbálja előreívelni a játékszert. Ezt a Müller-Lewa duó is észreveszi és egyből meg is támadja, majd hibára készteti őt, az akció vége pedig természetesen góllal zárul.
A szervezetlen és sebezhető dortmundi védelmet látva a Bayern a meccs alatt folyamatosan arra koncentrált, hogy már a középpályán visszaszerezze a labdát és gyors kontratámadásokat indítson. Ez javarészt sikerült is, mivel a hazaiak nagyon feltolták a védekezésüket, a középpályájuk teljesen szétszakadt, így képtelenek voltak időben visszazárni. Az alábbi ábra szemlélteti, hogy labdaszerzés után 4 müncheni támadó rohan rá 2 dortmundi védőre.
De nemcsak a Dortmund, hanem a Bayern is szenvedett hasonló problémával a meccs során, mivel náluk is csak a két középhátvéd, Upamecano és Hernández maradt hátul a támadásépítés során, amely esetleges labdavesztésnél eléggé rizikós vállalkozás pláne úgy, ha egy Haaland vár kontrára. A 29. percben jó példa erre: itt most kivételesen visszaérnek a BVB középpályásai és elválasztják Sané-t a labdától. A tisztázás után pedig a játékszer egyből Haaland lábán landol, aki egy Reus-al való egy-kettőzés után azonnal lerázza magát Upamecano-ról és ziccerbe is kerül. Szerencsére nem született gól belőle, mivel pár centivel
A Haaland-veszély nyomában
Már az első hazai gólnál kulcsfontosságú szerepet játszott a norvég csatár jelenléte. Alább jól látható, hogy a Bayern teljesen kitolta a védekezését a jobb oldalra – még Upamecano is kihúzódik – mivel ott érkezett a dortmundi támadás. Haaland közben Hernández-t zárja ki a játékból, így a gólszerző Brandt előtt egy hatalmas üres terület nyílik meg, ahová Davies nem ér vissza időben.
A második dortmundi gólnál aztán már Haaland maga vállalja a gólszerző szerepét, méghozzá nem is akárhogy: alább jól látható, hogy a norvég nem előrefelé rohan, hanem a jobb oldalról indulva kerüli meg az Pavard-Upamecano párost, az akciót pedig egy brilliáns góllal zárja.
Összegzés
Összességében mindkét csapat nyitott játékkal rukkolt elő, ennek tulajdonítható, hogy mindkét oldalon ennyire sok védelmi hibát láttunk. A végén viszont a Bayern-mentalitásnak köszönhetően kedvenceink örülhettek, így az őszi szezon és a bajnoki pontvadászat szempontjából kulcsfontosságú volt ez a Dortmundból elhozott 3 pont. Hozzátesszük, nekünk is jobban esett, hogy ez egy izgalmas Klassiker volt, amely a Bundesligának is jót tesz.
