elemzések

Hogyan fogja “pótolni” a Bayern Lewát?

Aki egy cseppet is ért a focihoz, annak nem kell nagy szakértelem ahhoz, hogy megállapítsa, Lewandowski távozása óriási űrt hagyott maga után a müncheni támadóharmadban. Direkt módon szinte lehetetlen is pótolni a lengyel klasszist, indirekt megoldások és alternatívák azonban mégis vannak eme nehéz kihívás teljesítésére. Lássuk tehát, melyek ezek!

Bayern fanatikusként az elmúlt években mindegyikünkben kikristályosodott, hogy a keretben 3 “pótolhatatlan” kulcsjátékos van: Neuer, Müller és Lewandowski. A 2 évvel ezelőtti tökéletes szezont követően még fel sem merült bennünk, hogy idén már ezen kulcsjátékosok pótlásán kell gondolkozni. Most pedig eljött a pótlásnak a legelső állomása.

A lengyel távozásának bejelentése óta a klub nem igazolt és valószínűleg ebben az átigazolási időszakban már nem is fog igazolni  középcsatárt, ami azt jelenti, hogy a Bayern minden bizonnyal tipikus 9-es nélkül fog nekivágni az új szezonnak. Ennek következtében kijelenthető, hogy Nagelsmann-nak felcserélhető támadósorral kell operálnia.

Lewa helyett azért érkezett egy világklasszis Mané személyében, aki szélsőként egyedül talán nem is, de a Gnabry-Müller-Sané-Coman négyessel karöltve ki fogja tudni tölteni a lengyel által hagyott űrt. Az előző szezonban ugyanis ez az 5 játékos együttvéve 64 gólig és 55 gólpasszig jutott az összes versenysorozatot figyelembe véve. Közülük pedig páran középcsatárként is megállják a helyüket: Mané a 2021/22-es szezonban a 23 góljából 12-t középcsatárként szerzett, Gnabry a 20 válogatott mérkőzéséből 9 alkalommal hamis 9-esként (false 9) játszott a Nationalelf színeiben, Müller pedig szezononként átlagosan 10 gólt szerez kvázi második csatár (second striker) szerepkörben

A kérdés csak az, hogy Nagelsmann milyen felállással tudja majd kihozni a maximumot ebből az offenzív támadópalettából. Nézzünk tehát utána, milyen lehetőségei vannak!




4-2-3-1: A standard, bevált és megszokott

A Bayern elmúlt egy évtizedében ez a formáció hozta a fő sikereket a klub történelmében. Ezért is vagyunk, mi szurkolók ennyire konzervatívak ehhez a felálláshoz és edzőtől illetve taktikától függetlenül ebben a hadrendben szeretnénk látni a csapatot. Nagelsmann is az első müncheni szezonjában legtöbbször 4-2-3-1-es felállásban küldte pályára legénységét, de taktikai érzékének köszönhetően ez a 4-2-3-1 meccs közben sokszor átalakult 3-2-4-1-es formációvá.

Ha Nagelsmann idén is ezt a felállást preferálja, akkor olyan túl nagy változásra nem lehet számolni a kezdőben. Számszerint kettőre: a két új érkező közül de Ligt az első müncheni szezonjában instabilnak tűnő Upamecano, Mané pedig a távozó Lewandowski helyét veheti át. Kérdés továbbá a jobbhátvéd poszt, ahol Pavard igazi kihívóra talált az újonnan érkező Mazraoui személyében. De Ligt állandó társa Hernández lehet a védelem tengelyében, amely így első blikkre igen erős párosnak tűnik, utoljára talán a Boateng-Hummels duó hangzott ennyire erősnek 4-5 évvel ezelőtt. A balhátvéd poszton Davies kirobbanthatatlan a kezdőből, de a középpályán is maradhat a betonerős Kimmich-Goretzka tengely, utóbbi sérülése miatt azonban ideiglenesen az új igazolás, Gravenberch is megcsillogtathatja tudását. A támadóharmadban egyedül Müller posztja tűnik biztosnak megszokott helyén, a 10-es poszton, őt leszámítva elég nagy variációs lehetőségek állnak Nagelsmann előtt. Gnabry és Mané is játszhat középcsatárt, továbbá előbbi jobbszélsőt, utóbbi pedig balszélsőt is, illetve ott van még Coman és Sané, akik közül előbbi mindkét szélen, utóbbi pedig a bal oldalon és 10-esként is bevethető. Nem utolsó sorban pedig Musiala, akik kvázi a támadóharmad összes posztján képes játszani.




4-3-3: A labdajáratós, túltöltött középpályás “türelemfoci”

Nem tűnik túl valószínű alternatívának, de Nagelsmann fortélyait ismerve és Gravenberch leigazolását követően még akár ezzel a felállással is pályára léphet a Bayern az idei szezonban. A múlt azonban nem túl jó ómen emellett: az elmúlt években Guardiola és Ancelotti is forszírozta ezt a felállást Münchenben, mindketten sikertelenül. A változatlan védősor előtt Kimmich játszhat mélységi irányíróként (6-os), körülötte két tipikus box-to-box középpályással Goretzka és az újonnan érkezett, remek potenciállal rendelkező Gravenberch személyében. A probléma ezzel a hadrenddel a támadóharmadban rejlik: az támadó 5 játékosból így már nemcsak 1 játékos kerül padra (mint a 4-2-3-1 esetében), hanem 2 is. Továbbá ebben a taktikában a 10-es poszt hiányában elveszik Müller előkészítő tevékenysége is, akiről korábban már bebizonyosodott, hogy sem szélsőként, sem középcsatárként nem feltétlen tudja érvényesíteni kvalitásait. 4-3-3 esetén egy Gnabry-Mané-Coman trió hangzik a legerősebben a támadóharmadban, amely azért tempójával okozhat fejfájást az ellenfél védőinek.






3-4-2-1/3-4-1-2: Az alternatív, domináns és kiszámíthatatlan

Csakúgy, mint a tavalyi idény egyes szakaszaiban, Nagelsmann ebben a szezonban is alkalmazhatja egyik kedvenc, domináns és kiszámíthatatlan játékot előidéző taktikáját, a 3 védős rendszert, pláne úgy, hogy de Ligt személyében egy vérbeli irányító középhátvéd érkezett a védelem tengelyébe. Körülötte a két francia, Pavard és Hernández egészíthetik ki a 3 védős formációt, amelyben előbbi egészen biztosan jobban érezné magát, mivel többször is hangsúlyozta már eddig müncheni pályafutása során, hogy ő eredetileg nem szélsőhátvéd, hanem belső védő. Tavaly a gond a jobb oldali szárnyvédő posztjával volt, mivel Pavard túl defenzív, Gnabry pedig túl offenzív játékos ennek a feladatkörnek a betöltésére. Mazraoui érkezésével azonban ennek a problémának is pont kerülhet a végére, mivel a 24 éves marokkói játékos számára Davies-hez hasonlóan remekül passzolhat ez a poszt. Davies természetesen ebben a formációban is kulcsjátékos a bal oldalon csakúgy, mint a Kimmich-Goretzka duó a középpályán. Elől Müller és Sané számára feküdhetnek a legjobban a támadó középpályás posztok a középcsatárként játszó Mané mögött.

Ez a felállás könnyen lehet 3-4-1-2 is, ahol az egyetlen támadó középpályás Müller lenne, elől pedig Gnabry csatlakozna Mané mellé, kétcsatáros hadrendet kialakítva. Kérdés ebben a taktikában Coman helye, aki szélső posztok hiányában nehezen fog tudni labdába rúgni ebben a rendszerben.




4-2-2-2: Az új, ismeretlen kétcsatáros rendszer

A Bayern számára a kétcsatáros felállás Lewandowski domináns fellépése miatt az elmúlt években teljes mértékben idegen, de azelőtt sem volt példa hasonlóra az olyan 9-esek jelenlétében mint Mario Gomez vagy épp Mandzukic. Nagelsmann azonban ezt a taktikát előszeretettel alkalmazta Lipcsében – viszonylag sikeresen – és az idei előszezonban is főként ezt a felállást próbálgatta, sőt mi több, ebben a hadrendben küldte pályára a csapatot a DC United elleni első felkészülési meccsen is. Mint később kiderült, ez az elképzelhetetlen formáció nem is tűnik olyan rossznak, mivel látványos, offenzív futballt hozott a csütörtök hajnali tesztmeccs, gyors labdajáratással, labdavesztést követő azonnali labdaszerzésekkel, sok keresztlabdával és indítással, stabil védelemmel, remek szélső játékkal és hatékony befejezéssel. A rendszerben a Pavard-de Ligt-Hernández-Davies védősor előtt megszokott módon a Kimmich-Goretzka tengely helyezkedhet el, előttük minden bizonnyal Müller és Coman lehetnek a támadó középpályások, de a fokozott szélső játékra való figyelemmel ez lehet egy Coman-Sané páros is. Elől pedig a Gnabry-Mané duó brillírozhat, akik ketten együtt hosszútávon talán tudják hozni azt a gólmennyiséget, amelyet eddig Lewa hozott egyedüli csatárként ezen a poszton.




3-2-5: Ultra attack

Ha már minden kötél szakad és a gólért/gólokért mindent fel kell tenni egy lapra akkor számításba jöhet az is, hogy mind az 5 támadó játékos egyszerre pályán legyen. Ebben a rendszerben nincsenek szárnyvédők, így az ellenfél kontratámadásai óriási veszélyt generálhatnak. A Pavard-de Ligt-Hernández hátvédtrió és a Kimmich-Goretzka tengely mellett elől a támadóharmadban a Coman-Müller-Sané támadótrióból és a Gnabry-Mané csatárpárosból álló ötös fogat igazi rémálommal szolgálhat az ellenfél védelme számára. A fociban úgyis az a lényeg, hogy mindig egy góllal többet rúgj, mint az ellenfél, ez a mókás megállapítás pedig ebben a teljes mértékben támadásra felépített rendszerben egészen biztosan érvényesülhet.

Ahogy tehát látható, Nagelsmann és csapata kezében rengeteg alternatív megoldás van, Lewandowski távozása pedig és Mané érkezése pedig még flexibilisebb támadóharmadot eredményezett, amely a tréner szavaival élve idén még kiszámíthatatlanabbá teszi a Bayern játékát az ellenfél számára. Ez pedig egy labdabiztos középpályával illetve egy beton-stabil védelemmel kiegészülve akár még azt is eredményezheti, hogy  ebben a keretben simán megvan a potenciál arra, hogy túlszárnyalja az idei szezont, sőt mi több, megismételje a 2 évvel ezelőtti történelmi sikert. Még annak ellenére is, hogy világ legjobb játékosa már Barcelonába rúgja a bőrt.

Hozzászólnék

Szólj hozzá!

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

To Top