A Säbener51 klubmagazin duplainterjút készített a Davies-Musiala párossal, amelyben Alphonso és Jamal a Bayern következő generációjának tagjaiként beszéltek a barátságuk fontosságáról, egymás erősségeiről és a céljaikról is.
Alphonso, Jamal – mik a céljaitok 2023-ban?
Davies: Természetesen minden lehetséges trófeát meg akarok nyerni a csapattal: a zsinórban 11. bajnoki címet, a Német-Kupát és persze a mindig szem előtt tartott Bajnokok Ligáját is. A Bayern DNS-ének része, hogy minden versenysorozatot megnyerjen, amelyben részt vesz. Minden alkalommal, amikor pályára lépünk, csak a győzelem számít. Ezt szeretem, ez hajt engem. Személy szerint remélem, hogy a sérülésektől mentes maradok és segítségére lehetek a csapatnak. Egy-két góllal is elégedett lennék, a gólpasszaim számát pedig tovább szeretném gyarapítani.
Musiala: Én csak megerősíteni tudom mindezt. Úgy gondolom, a keretünk elég minőségi ahhoz, elérjük a legmagasabbra kitűzött célokat is. Mindig fejlődni akarunk, ezt nem szabad abbahagyni. Ez az egész csapatra és rám is vonatkozik – mindig még többet akarni. Több gólt, több gólpasszt. Szeretnék hozzájárulni ahhoz, hogy együtt elérjük a céljainkat.
Általánosságban véve mit jelent számotokra a barátság?
Davies: Számomra a legfontosabb dolog, hogy ott legyünk egymás mellett, hogy számíthassunk a másikra. Jamal és köztem megvan ez a kémia, a pályán és azon kívül is. Van egy mély kölcsönös megértés közöttünk és jól is tudunk szórakozni együtt – ez is fontos, ha sok időt töltötök együtt.
Musiala: Phonzy társaságában jókat lehet nevetni, mindig jó a hangulat, amikor ő a közelben van. Ilyen a természete. Számomra az is fontos egy barátságban, hogy mindent meg tudtok beszélni egymással. Phonzy számomra már olyan, mintha családtag lenne.
Alphonso, mi a jó Jamal-ban?
Davies (gondolkozik): Woah, hogyan is válaszolják erre…? Sajátos személyisége van, aki magával ragad téged is, ha a közelében vagy. Jamal mindig jó energiát sugároz.
Legyen szó egy sima edzésről, edzőtáborról vagy épp utazásról – a két jóbarát mindig szórakoztató párost alkot
Jamal, van olyan tulajdonság, amit szívesen elfogadnál Alphonso részéről? Például ott van a gyorsasága…
Musiala: Ez lehet egy személyes tulajdonság is? Várj, szeretnék egy kicsit jobban belemenni, hadd gondolkozzam… A nyitottsága. Phonzy mindig laza. Szerintem ez azért van, mert az egyedi természete miatt könnyen meg tud szabadulni az őt érő nyomástól vagy épp a negatív gondolatoktól. Nem hagyja, hogy bármi olyan érje, ami megzavarhatja őt. Vele mindig jól lehet szórakozni, de azt is tudja, mikor kell összeszednie magát. Az életre való nyitottsága – ez az a tulajdonsága, amit én is szeretnék magaménak tudni.
Davies: Oké, mindig is tudtam, hogy ezt a tulajdonságomat szeretnéd átvenni tőlem (nevet). Hadd gondolkozzam: én azt hiszem, Jamal önbizalmát szeretném magaménak tudni. Minden nagy tudatossággal tesz, hogy jól csinálja. Legyen szó akár a futballról, akár csak a hétköznapi életről. Ez igazán lenyűgöző, különösen az ő korában. Én ezen a téren korán sem voltam ilyen fejlett ennyi idősen, mint ő.
Amikor Jamal tavaly ősszel épp lemaradt a legjobb játékosnak járó Kopa-díjról, Alphonso te azt írtad a közösségi médián, lehet hogy ezt a díjat nem kapta meg, de a jövőben nem lehet elvenni tőle az Aranylabdát…
Davies: Igen, ez megérintett engem, mivel ez a szilárd meggyőződésem. Úgy értem, nézd meg ezt a fiút! Az én szememben ő már most a világ egyik legjobb, hanem a legjobb játékosa a korosztályában. Minden tiszteletem a többieké, de megérdemelte volna a Kopa-díjat. Amikor látom benne a hihetetlen tehetségét, az ambícióját és az egész lendületét, látom magam előtt azt is, ahogy egy nap a kezében tartja az Aranylabdát. Ha Jamal úgy folytatja, ahogy azt az elmúlt hónapokban tette, akkor a határ a csillagos ég számára.
Jamal, mit érzel, amikor egy csapattárs ilyeneket mond rólad?
Musiala (mosolyog): Legszívesebben megölelném őt. Nyilván jó ilyeneket hallani, de még csak az elején járok, egy percig sem állhatok meg. Minden dicséret ösztönző és motiváló számomra, hogy tovább dolgozzak és fejlődjek. De ezen a bolygón még senki sem ért el nagy dolgokat csak azért, mert valaki más szépeket mondott róla. Amikor Phonzy azt mondta, hogy a határ a csillagos ég, akkor fején találta a szöget: nem szabad korlátokat szabnod magadnak, hanem hinned kell magadban és minden nap mindent beleadni, hogy elérd a céljaidat. Aztán egy nap majd megkapod méltó jutalmadat.
Nemrég egy interjúban azt nyilatkoztad, az a célod, hogy a világ egyik legjobb játékosa legyél. Ez a „Mia san mia” mottó definíciója…
Musiala: A Bayern-nél azt tanítják, hogy mindig higgy magadban és törekedj elérni a maximumot. Nagyon tetszik ez az identitás, mivel én is így gondolkozom. Ha nem hiszel abban, hogy a legjobb lehetsz, az szerintem hamis megközelítés. Kiskorom óta mindig az volt a célom, hogy megtegyem a következő lépést, minden egyes lépéssel pedig az önbizalom is nő. A játékomhoz el kell hinnem, hogy tudok gólt lőni, tudok cselezni és hogy mindenre képes vagyok. Nem fogok lazsálni.”
Davies és Musiala a pályán és azon kívül is jól szórakoznak együtt – de azt is tudják, hogy még csak a fejlődésük kezdetén járnak
Mindketten fiatal, népszerű és a rajongók körében közkedvelt figurák vagytok. Mit jelent ez számotokra, különösen figyelembe véve, hogy nagy példaképek vagytok a gyerekek számára?
Davies: Nekem személy szerint nagyon sokat jelent és azt hiszem, Jamal esetében is ugyanez a helyzet. Nem is olyan régen mindketten gyerekként néztünk fel másokra, így tisztában vagyunk azzal, mekkora felelősségünk van most. Különösen azt szeretném közvetíteni a fiataloknak, hogy mindig önmagadat kell adnod, bármit is csinálsz. Élvezzetek ki minden egyes pillanatot, amit az élettől kaptok, különösen a családotokkal és a barátaitokkal. És használjátok ki a lehetőségeket, legyen szó akár a labdarúgásról, akár másról. A legfontosabb dolog az én szememben az, hogy mindig maradj hű önmagadhoz, élvezd, amit csinálsz – és hogy közben jól is érezd magad. Igyekszem mindig mosolyogni. Így átadhatod a boldogságot másoknak. Hihetetlenül hálás vagyok mindazért, amit az élet eddig adott nekem.
Musiala: Az, hogy élvezed, amit csinálsz, az alapja annak, hogy jól is tudd csinálni. Fontosnak tartom azt is, hogy mindig fenntartsd a fejed: miről álmodsz, mik a céljaid és hogyan tudod elérni őket? Szeretném inspirálni az embereket. Jól kell szórakozniuk, amikor minket néznek – és különösen a gyerekeknek kell érezniük, hogy bármi lehetséges, ha mindent beleadsz. Ha ezt teszed, akkor nincsenek határok sem a futballban, sem az életben.
Beszéltünk a Bayern identitásáról. Manuel Neuer és Thomas Müller egy évtizeden át formálta ezt a klubot, majd jött Joshua Kimmich és Leon Goretzka – és aztán ti ketten. Ti vagytok a következő generáció, akik megélik és továbbadják a „Mia san mia” mentalitást?
Davies: Mindig is az volt a célom, hogy a Bayern következő generációjának tagja legyek. Még nagyon fiatalok vagyunk, tapasztalatot gyűjtünk és kiváltságnak tekintjük, hogy tanulhatunk Manu-tól, Thomas-tól, Joshua-tól, Leon-tól és a többiektől. Ők is fiatalok voltak egykoron, és sokat merítettek Philipp Lahm-tól, Bastian Schweinsteiger-től, Franck Ribéry-től vagy Arjen Robben-től. Ezek a játékosok minden nap úgy veszik fel a stoplist és mennek ki a pályára, hogy még egy edzőmeccset sem akarnak elveszíteni. A mi dolgunk, hogy átvegyük, megéljük és továbbvigyük ezt a mentalitást.
Musiala: Mi vagyunk azok a fiúk, akik a csúcsra akarunk jutni Münchenben. Minden nap tanulok a csapattársaimtól, hiszen végül is arról van szó, hogy együtt érjünk el sikereket. Az Bayern-nél minden generációnak megvannak a maga lehetőségei.
