Nagelsmann érkezése óta a Bayern támadójátékát egyre inkább a pozíciós létszámfölény jellemzi, amely legutóbb a Guardiola-érában érvényesült ennyire Münchenben. Kétségtelen, hogy Nagelsmann formációi, különösen a 3-1-4-2-es felállás a létszámfölény kialakítását célozza meg. Ennek apropóján ebben a taktikai elemzésben azt vesszük górcső alá, hogy a bajorok vezetőedzője hogyan érvényesíti ezt a taktikáját.
A labdarúgás olyan sportág, amelyben minden összefügg egymással, ennek része a pozíciós játék is. A pozíciós játéknak számos definíciója van, de legegyszerűbb kifejezésmódja a létszámfölény kialakítása. A létszámfölény jelentős befolyást gyakorol a játékra. Ha egy csapat ugyanis eléri ezt, akkor azt a játék uralására fordíthatja. A pozíciós játék tehát nem egy passzjáték, hanem inkább a pálya egyes részein és a játék minden egyes fázisában a fölény különböző típusainak érvényesítése. A fölény kialakításának 4 különböző típusa van: számbeli (létszám), pozíciós, dinamikus és minőségi fölény. Bár ezek a típusok első hangzára nagyon eltérnek egymástól, mégis erősen összefüggnek egymással.
Számbeli/létszámfölény
„Van egy híres mondás: ‘Passzolj és mozogj!’ Mozogj, de hova? A labdarúgás a tér racionális elfoglalásáról szól, a labda pedig a térben mozog” – nyilatkozta egyszer Pep Guardiola. A számbeli (létszám) fölény legegyszerűbb meghatározása az, hogy egy adott szituációban több játékosunk legyen a pálya egy adott részén, mint az ellenfélnek.
Nagelsmann taktikáját nemcsak Münchenben, hanem már Lipcsében is alapvetően a labdabirtoklás jellemezte, amelyben csapatait inkább a vertikális, mintsem a horizontális játék alapján működteti, ennek célja a gyors, lendületes, gördülékeny és dinamikus támadásépítés. Ez rendkívül hatékony lehet abban az esetben, ha az ellenfél védekezése nem szervezett, de ugyanakkor hatalmas kockázattal is jár, hiszen egy esetleges labdavesztésből könnyen lekontrázhatják a csapatot. Mindkét eshetőségre gyakran láthatunk példát a Bayern meccsek során. Emiatt Nagelsmann igyekszik a pálya teljes területén létszámfölényt kialakítani.
A pozíciós támadójáték során a labdabirtoklás fő elve a játékosok közötti kombinációk kialakításán alapszik, akik ennek megvalósítása érdekében úgy helyezkednek, hogy ún. háromszög vagy rombusz alakzatokat hozzanak létre. A labdatartás céljából pedig különböző átlós mozgásokat végeznek, amelynek célja a labda megtartása.
A létszámfölény azt is jelenti, hogy a labdás játékos számára több passzolási lehetőség legyen fenntartva. Az alábbi ábra jó példa erre: a Bayern a Köln elleni bajnoki meccs elején létszámfölényt igyekszik kialakítani a pálya jobb oldalán, ez azonban nem sikerül, hiszen a piros háromszöget formáló Pavard-Musiala-Sané trióra 5, a kék rombuszt formáló kölni játékos is jut. Ennek ellenére a labdás játékosnak 3 passzolási lehetősége is van: egy előre Choupo felé, egy középre Kimmich irányába, egy pedig visszafele Upához. A koncepció lényege, hogy az adott támadást döntő módon befolyásoló szituációkban a csapat létszámfölényt generáljon, ami arra készteti az ellenfelet, hogy átszervezze a védelmét, sebezhetővé téve azt.
Létszámfölényt nemcsak labdával, hanem anélkül is ki tud alakítani a csapat. Az alábbi képen megfigyelhető, ahogy a Mainz elleni kupameccs első góljánál Cancelo beadását 5 csapattársa – nevezetesen Müller, Sané, Choupo-Moting, Musiala és Coman – várja középen, akikre mindössze 4 mainzi játékos marad (5v4). Többek között ennek is köszönhető, hogy a portugál jobbhátvéd középre adott labdáját Choupo teljes üresen juttathatja a kapuba.
Pozíciós fölény
„Passzolj a következő játéksávba” – mondta egyszer egy spanyol edző, Juan Manuel Lillo. A pozíciós vagy térbeli fölény ugyanis megköveteli, hogy a játékosok az ellenfél védelmi vonalai közötti belső térben függőleges és átlós sávokat hozzanak létre annak érdekében, hogy ezen az üresen zónákban is létszámfölényt alakíthassanak ki. A cél az ellenfél szervezettségének megbontása a védelmi vonalaik között kialakított passzsávok révén, amely támadásban közvetlen előrehaladást vagy bármilyen nyomás alóli menekülést biztosíthat a csapat számára. Ez a támadójáték fokozott fluiditást és dinamikát generál, amely arra kényszeríti az ellenfél hátvédjeit, hogy kimozduljanak a posztjukról. Az alábbi jelenetsor jól szemlélteti ezt: a Mainz elleni kupameccs elején a Bayern támadásban egy 1+3+1-es alakzatot formál a középpályán és a támadóharmadban (fekete és sárga körök), akikre mindössze 2 mainzi játékos jut (piros körök). Különösen érdemes megfigyelni, hogy Kimmich az ellenfél támadósora és középpályája, a Müller-Sané-Musiala trió pedig az ellenfél középpályája és védelme között helyezkedik.
Hasonló jelenet játszódik le pár perccel korábban is annyi különbséggel, hogy itt már ez a pozíciós fölény sokkal előrébb érvényesül. Az elv viszont ugyanaz, az 5 bajor játékosra (1+3+1) csak 2 mainzi középpályás jut. A labdás Upamecano pedig ezúttal a középen helyezkedő Müller-t választja (fehér nyíl), ezzel az egyetlen vertikális passzal pedig a Bayern máris az ellenfél 2 védelmi vonalát átugorja és azonnal megindulhat a kapu felé.
A Bayern ezt a taktikát topcsapatok ellen is előszeretettel és viszonylag hatékonyan alkalmazza. Az alább ábrán megfigyelhető, hogy a PSG elleni BL-nyolcaddöntő odavágójának elején Pavard a védelemből megindulva komolyan előrehúzódik, majd Choupo-hoz passzol, akire így Ramos kénytelen kilépni a párizsi védelem tengelyéből. Choupo egyből okosan Musiala felé továbbítja a labdát, akit így a másik belső védő, Marquinhos is kénytelen megtámadni. Ezzel azonban egy hatalmas üres terület nyílik meg a PSG védelme mögött, ahová Goretzka sprintelhet be. Igaz, őt Hakimi még a szélről behúzódva hatástalanítani tudja, a bal oldalon viszont így teljesen üresen marad kaphat labdát Coman. A pozíciós fölény tehát itt is érvényre jut kedvenceink támadójátékában.
Dinamikus fölény
„A futball nem csak a futásról, hanem az okos futásról szól” – mondta egyszer Arsène Wenger, az Arsenal korábbi edzője. A dinamizmus ugyanis magát a pozíciós támadójáték sebességét és a játékosok mozgását szabályozza illetve elsősorban a pályán lévő üres területek kihasználását és a játéktempó hirtelen megváltoztatását segíti elő. A dinamikus fölény tehát konkrétan egyfajta időbeli és térbeli előny, amely a különböző szituációk alapján változik. Ez azonban briliáns térlátást, folyamatos labda nélküli mozgást, remek passzjátékot, kommunikációt és csapatmunkát, vagyis a labdarúgás taktikai és technikai elemeit egyaránt igényli.
Ezt a dinamikus fölényt Nagelsmann és csapata elsősorban a hosszan előreívelt labdáknál használja ki. Az alábbi képen jól látható, ahogy a Werder Bremen elleni bajnokin Lucas Hernández a középpályáról egy hosszú labdát ível előre (fehér nyíl) honfitársa, Pavard irányába (piros kör), aki dinamikájának köszönhetően könnyedén besprintelhet az ellenfél védelme mögé.
Ez a dinamizmus pedig nemcsak a hosszú indítások, hanem a kontratámadások során is hatékony. Az alábbi jelenet jó példa erre: Musiala gyors kontrát vezet a Schalke elleni bajnokin, átadására (fehér nyíl) pedig Choupo-Moting megfelelő időben és megfelelő helyen érkezik (piros nyíl) és góllal fejezi be az akciót.
A dinamikus fölény akkor is érvényesülhet, amikor egy szélső megakad és kénytelen visszafele passzolni. Ilyenkor ugyanis az ellenfél védelme mindig feljebb húzódik a leshatár miatt. Az alábbi ábrákon jól látható, ahogy Coman a Mainz elleni kupameccs hajrájában a tizenhatos sarkánál 1v2 szituációba kerül, így kénytelen a második hullámból érkező és teljesen üresen maradt Kimmich felé hátraadni a labdát. Megfigyelhető, hogy ekkor az ellenfél utolsó védői még az ötös vonalánál helyezkednek. A visszapassz után azonban a Mainz védelme egy jó 4-5 métert feljebb lépett. Erre reagálva a Bayern támadói is visszább húzódtak, köztük Davies is, aki pár másodperccel később már Kimmich beívelt labdáját észlelve besprintel az ellenfél védelme mögött hagyott üres területre és gólt is szerez.
Minőségi fölény
„A pozíciós játék alapelve az, hogy a játékosok egymás között szűk területen passzolgatnak azért, hogy aztán egy, a játékot szélesre húzó csapattársukhoz adhassák a labdát” – Juan Manuel Lillo. Általánosságban véve a minőségi fölényt mindenekelőtt természetesen a csapatok minőségével lehet magyarázni, amelyek képzettebb edzői stábbal és játékoskerettel rendelkeznek. Az olyan csapatok tehát, mint pl. a Bayern München, aránylag jobb technikai, taktikai, fizikai vagy mentális kvalitásokkal rendelkeznek, amelyek pályán különböző módon nyilvánulhatnak meg. A pozíciós játék szempontjából óriási cél és a minőségi fölény a kihasználása a támadásépítés során. Ez a fölény ugyanis lényegében arról szól, hogy adott szituációkban a technikailag jobb játékosok 1v1, illetve 2v2 játékát forszírozzuk az ellenfél leggyengébb játékosai ellen, maximalizálva az egyéni erősségeket.
Ebből a szempontból a Bayern általában a „létszámfölény és izoláció” stratégiát követi, amely abban nyilvánul meg, hogy számbeli fölényt teremt a pálya egy bizonyos zónájában, hogy a legtöbb ellenfelet magával rántsa, majd egy másik olyan célzónát izolál, ahol az ellenfél egyik védője emberhátrányba került, így egy technikai játékos könnyen kihasználhatja az előtte keletkező üres területet. Ez a stratégia tökéletesen érvényesült a PSG elleni odavágón is, ráadásul mindkét oldalon – ahogy azt az alábbi képek is szemléltetik. Ehhez azonban jó kommunikációra, koordinációra és egyes játékosok számára a taktikai szerepkörük világos megértésére van szüksége. Ez tehát egy magas kockázatú, de mégis eredményes stratégia, amely nagyon könnyen és hirtelen megbonthatja az ellenfél védekezését, komoly gólhelyzetet generálva ezáltal.
Összegzés
Ezzel a taktikai elemzéssel azt szerettük volna tisztázni, hogy miért is látunk mostanában a Bayern meccsein olyan sok játékosmozgást és pozícióváltást, amely ennyire intenzíven legutóbb valószínűleg csak Guardiola irányítása alatt érvényesült Münchenben. Nagelsmann ugyanis taktikai zsenialitásának köszönhetően tökéletesen alkalmazza a pozíciós játék és a létszámfölény előnyeit a támadásépítés során, amellyel igazi kiszámíthatatlanságot és állandó veszélyforrást generál az ellenfél védelme számára. Többek között ennek is tulajdonítható az a tény, hogy a Bayern támadójátéka a várakozásokkal ellentétben nem sínylette meg Lewandowski távozását és kedvenceink azóta is ontják a gólokat, rendre látványos futballal kápráztatva el minket. Remélhetőleg ezek a taktikai húzások és mesterművek a szezon végén trófeákban is megnyilvánulnak majd, de egyelőre azzal is megelégszünk, ha szerda este továbbjutáshoz segítik a csapatot a párizsi olajklub ellen.
