Egy dolog mindenekelőtt kulcsfontosságú a nagyszerű, hatékony becsúszó szerelésekhez: az időzítés. Mindössze a másodperc töredéke választja el a látványos mentést a pirosat érdemlő, durva szabálytalanságtól. De az ilyen szereléseknek a játék pszichológiája szempontjából is óriási jelentősége lehet. A megfelelő pillanatban érkezve ugyanis egyrészt megtöri az ellenfél támadásának hullámait, másrészt pedig fordulópontként üzenetet küld nemcsak az ellenfeleknek, de a csapattársaknak és a szurkolóknak is. És aligha volt játékos a Bayern történetében, aki ezt jobban tudta volna csinálni, mint Stefan Effenberg.
Kötelezettségvállalás a köbön
Milánó, San Siro, 2001. május 23: a Bayern Valencia elleni Bajnokok Ligája-döntőjének nyitó szakasza zajlik. És úgy tűnik, minden összeesküdött a müncheniek ellen. Már a harmadik percben hátrányba kerülnek egy vitatott büntető miatt. Négy perccel később pedig Mehmet Scholl kihagy egy büntetőt. Már megint ez történik? Az 1999-es szívszorító döntő után ugye nem veszítenek el még egyet?
A Bayern fut az eredmény után, de sok a kapkodás, a pontatlanság, minden hektikusnak tűnik. A Valencia pedig folyamatosan gyorsan vált át védekezésből támadásban, mint ahogy ez a 12. percben is történik. A spanyolok a saját tizenhatosukon belül szerzik meg a labdát, Gaizka Mendieta, a Valencia csapatkapitánya és az első gól szerzője pedig a pár másodperc alatt már majdnem a Bayern térfelén találja magát. Közvetlenül a felezővonal előtt akarja átadni a labdát. Ha a passza társat talál, akkor a Valencia 4v3-ban törhet a kapura. Effenberg viszont határozottan és pontosan csúszik be, hogy levegye a labdát a Valencia sztárjátékosának lábáról. Nem egy őrülten látványos szerelés, de sok mindent sugároz: tekintélyt, győzni akarást és a saját erejébe vetett szilárd bizalmat.
Aki újra megnézi a meccset, megfigyelheti, hogy az Effenberg szerelése utáni percekben az addig instabilnak tűnő Bayern egyre magabiztosabbá válik. A müncheniek elkezdik dominálni és irányítani a játékot. Fordul a kocka. Mintegy két és fél órával később pedig Oliver Kahn hárítja Mauricio Pellegrino büntetőjét – és így a Bayern 25 év után először újra Európa trónjára ülhet.
És hogy mennyit változtathat meg egy becsúszó szerelés egy mérkőzésen? „Az ilyesmi soha nem lesz döntő fontosságú. De fontos darabja a puzzle-nek a játékban” – nyilatkozta egyszer maga Effenberg.
Becsúszás, mint pszichológiai cél
Effenberg kétségkívül korának egyik legjobb középpályása volt. 2001-ben az UEFA az év labdarúgójának választotta, miután Ottmar Hitzfeld korábban „Európa legjobb középpályásának” nevezte. Effenberg labdarúgói eszköztára bővelkedett minőségben: fantasztikus passzjátékával felforgatta az ellenfél védelmét, nagy futószellemével lefedte a csapata védelmén keletkezett üres területeket, finom technikájával és kiváló látásmódjával pedig okosan építette fel a játékot. Az 1,88 m magas középpályás azonban mindenekelőtt vezetői kvalitásaiért kapott dicséretet. Ő volt Hitzfeld „agresszív vezére” és szinte virtuóz módon használta a becsúszó szereléseket, ami így a védjegyévé is vált.
Ezt pedig tökéletesen el is sajátította. Előre látta ellenfele szándékait, lecsípte a labdát a lábáról, vagy tankönyvi módon blokkolta azt, hogy az ellenfélnek át kellett ugrania rajta, ő pedig így azonnal továbbjátszhatta az általa megszerzett játékszert. Néha-néha azonban az ellenfelet is kiiktatta a játékból, többnyire pontosan kiszámított intenzitással. Effenberg számára a becsúszó szerelés gyakran pszichológiai célt is szolgált.
Híres volt az üdvözlő szerelése is a meccs elején, amelyet gyakran az ellenfél sztárjátékosával szemben mutatott meg. „Különösen a meccs elején lehet igazi wow-effektust elérni. A csapattársak ezáltal rájönnek arra, hogy a játékterv világos: ma mi vagyunk itt a főnökök. Sőt, ez a szikra a közönségre is átragad. És nem utolsósorban persze az ellenfelet is meg lehet ha az engedi” – fejtette ki egyszer Effenberg a gondolkodásmódját.
De Effenberg a meccs hajrájában is szeretett olyan szereléseket végrehajtani, amelyek üzenetet hordoztak magukban. 2001-ben pl. a Manchester United elleni Bajnokok Ligája-negyeddöntő visszavágóján a szögletzászló közelében olyan könnyedén kapta le a labdát korának másik nagy középpályása, Roy Keane lábáról, hogy annak üzenete egyértelmű volt: a lefújásig egy centi területet sem hagyunk nektek.
Mivel Effenberg tudta, hogy bizonyos szereléseknek jelzésértékkel bíró hatásuk van, ezért abban az esetben, ha vele követték el mindezt, akkor úgy állt fel, mintha mi sem történt volna, felállás után pedig homlokát az ellenfél homlokához emelte vagy az elhíresült mutatóujjas fenyegetéssel figyelmeztetett: ‘Ezt még egyszer nem csinálod meg velem!’ Legtöbbször igaza is volt.
Győztes mentalitás
Effenberg profiként 560 tétmérkőzésének egyikén sem ment barátkozásból ment ki a futballpályára. Soha nem egy meggondolatlan, brutális játékos, de a játékát mindig a győzni akarás, az agresszivitás és az asszertív (magabiztos, határozott) kommunikáció jellemezte.
Pályafutása során 114 sárga és három piros lapot kapott, előbbi Bundesliga-rekord. 1991-ben ő volt az a játékos, akinek a szabály bevezetése után először osztottak ki két sárga lapot egy mérkőzésen. Ekkor már a Bayern játékosa volt, amelyhez 1990-ben, 22 évesen csatlakozott a Borussia Mönchengladbach-tól. Augenthaler, Reuter, Aumann – ők voltak a müncheni csapattársai a kezdetekben. Effenberg pedig már korán megmutatta, hogy nemcsak a pályán, hanem a rutinos világbajnokokkal teli öltözőben is hajlandó érvényesülni. Önéletrajzában azt írja, hogy egy belső vita során egyértelműen a szemébe mondta a Bayern akkori világbajnok hátvédjének, Klaus Augenthaler-nek, hogy szerinte Stefan Reuter a jobb védő nála. Effenberg ritkán bújt ki a szócsaták elől.
Münchenben azonban csak akkor vált vitathatatlanul meghatározó játékossá, amikor a Fiorentina és a Mönchengladbach után 1998 nyarán másodszor is Münchenbe igazolt. És első Bayern-es időszakával ellentétben – amikor csak egy Német-Kupát nyert 1995-ben – ezt sikerek is koronázták. Amikor ugyanis 2002-ben távozott, már háromszoros német bajnok és egyszeres Bajnokok Ligája-győztes is volt.
A „verbális becsúszás”
Effenberg egy olyan nagyszerű játékosokkal teli csapatot tett még jobbá, amelyet Hitzfeld akkoriban zseniálisan irányított. Kvalitásaival, mentalitásával és azzal a képességével, hogy a döntő pillanatokban önmagát és a csapattársait is csúcsteljesítményre késztette. Tetteivel és szavaival egyaránt. „Már csak a jelenléte iszonyatosan fontos számunkra” – nyilatkozta egyszer róla Oliver Kahn.
2001-ben, amikor a Bayern 3-0-ra kikapott a Lyon-tól a Bajnokok Ligája csoportkörében a müncheniek akkori legendás vezetőedzője, Franz Beckenbauer rendkívül kemény kritikával illette a csapatát a gyenge teljesítmény miatt. A „Császár” szavai nyersnek tűntek, de Effenberg így is kiállt a csapat mellett és motivációs beszédet tartva felszólalt: „Nem kell ezt ilyen rosszul látni. Egy bivalyerős csapat ellen játszottunk. De most szétrúgjuk a seggünket és megmutatjuk Franznak, mit tudunk.” Ez lényegében egy „verbális becsúszás” volt Effenberg részéről.
„Páratlan” rovatunk első részében Jamal Musiala játékát vizsgáltuk:
