Uli Hoeneß egy rendkívül tartalmas interjút adott a Süddeutsche Zeitung lapnak, amelyben a tiszteletbeli elnök érdekes kulisszatitkokat árult el a klubon belüli káoszhelyzetről.
Kahn és Salihamidzic menesztéséről: Azt akartuk, hogy Oliver és Hasan közvetlenül tőlünk értesüljön a menesztéséről. Távol akartuk tartani a témát a csapattól a kölni mérkőzés előtt, majd azonnal bejelentettük a nyilvánosságnak, miután elmondtuk a hírt a játékosoknak az öltözőben. Nem tehettük kockává a bajnoki címet egy ilyen fontos döntés miatt, amely nagy hatással van a Bayern jövőjére. Azt hallottam, hogy az emberek 85%-a szerint helyesen cselekedtünk, sőt, rengeteg üzenetet kapunk a klubtagoktól és a szurkolóktól is, akik szerint szintén jó döntés volt.
A menesztés okáról: Azt gondoltam magamban: Hadd intézzék ők az ügyeket. És ha sikerül nekik, akkor minden rendben van. De aztán olyan dolgok történtek, mint Julian Nagelsmann menesztése és ekkor fokozatosan erősödtek a nyugtalanító érzések. A döntést végülis nem tehettük függővé a sportteljesítményektől. Az általános klubvélemény túlságosan elégedetlen volt. Hasan jól fogadta a hírt. Oliver viszont nem nagyon, ő talán ötször is felhívott az üggyel kapcsolatban. Azt hiszem, kezdetben mindannyian egyetértettünk abban, hogy Oliver egy nagyon jó választás. Sajnos a dolgok nem úgy alakultak, ahogyan elképzeltük. Nem erre számítottam. Ami Hasan-t illeti, vele kapcsolatban még mindig úgy gondolom, hogy elég jó sportigazgató.
A saját szerepköréről: Ha hosszú ideig alakítottál egy vállalatot, majd visszalépsz, a lényeg a megfelelő egyensúly. Még mindig hozzá akarsz járulni a klub életéhez a véleményeddel, de nem akarod azt az érzést kelteni a többiekben, hogy túlságosan beleavatkozol. Engem zavar, amikor mindig azt mondják, hogy Hoeneß még mindig meg akarja szabni a játékszabályokat. Jobban szeretném, ha minden jól működne és még mindig itt lenne az összes menesztett elnökségi tag. Az elmúlt napok és hetek finoman szólva sem voltak szórakoztatóak. Amikor azt látom, hogy a Lipcse ellen a második félidőben szinte lemosnak minket a pályáról a saját stadionunkban, nem tudok elszakadni! Talán csak nem szabadna már nem bemennem a stadionba. De ez sem lenne megoldás.
Nagelsmann menesztéséről: Közünk nem volt Nagelsmann menesztéséhez. Nemcsak én, hanem még Herbert Hainer klubelnök is túl későn értesült az ügyről. Ez egyszerűen elfogadhatatlan. Hasan egy nap bekopogott az ajtómon és azt mondta: „Ezt akarjuk és már el is döntöttük”. Két dologra gondoltam: először is kritikusnak kell lennünk Julian Nagelsmann jövőjével kapcsolatban, de szerintem ez rossz időzítés 10 nappal a Dortmund elleni meccs előtt. Másodszor: ha mindenképp ezt akarod tenni, akkor meg kell győződnöd arról, hogy minden zökkenőmentesen zajlik. De sajnos a döntés már előzetesen kiszivárgott. Nem tudtunk reagálni rá. De azt is el kell mondanom: egyáltalán nem tartottam jónak, hogy Julian Nagelsmann egy ilyen krízishelyzetben síelni ment a leverkuseni vereség után. Ennek nem lett volna szabad megtörténnie.
Nagelsmann kapcsolatáról: Ez egy nagyon személyes téma és magánügy, amelyet tiszteletben kell tartani. De érthető, hogy egy ilyen kapcsolat nem ideális egy klub számára.
Tapalovic menesztéséről: Tapalovic menesztése is hasonló módon történt. Csak véletlenül szereztem róla tudomást. Ha jönni akar egy új és láthatóan nagyon jó kapusedző, akkor megteheti, de Manuel Neuer bizalmasát továbbra is meg lehet tartani. Ilyenkor mindenkit összehívsz egy asztal köré és megoldást találsz. Tapalovic például lehetett volna Neuer rehabilitációjának edzője is. Ez az ügy feleslegesen okozott nyugtalanságot a klubnál. Az én mottóm mindig is az volt: okosan, de – ha kell – keményen.
Kahn és Salihamidzic hibáiról: Egyértelművé kell tennem, hogy Oliver és Hasan elsősorban sok mindent jól csináltak. De összességében sok döntésük vetett fel kérdéseket. Például a téli szünettel kapcsolatos döntés. „Ha 4 és fél hét szabadságot adsz a játékosoknak, akkor legalább 6 hétre van szükséged a felkészüléshez. De nekünk csak 2 és fél hetünk volt erre. Néhány játékosunk alig volt pályán november eleje és január közepe között. Csak egy tesztmeccs volt a Salzburg ellen. Hogyan kellene így fittnek lenned? Játékoskarrierem során még soha nem volt 4 hét szabadságom, még nyáron sem. Meggyőződésem, hogy Thomas Tuchel emiatt szenvedett a szezon második felében, mert néhány játékosnál hiányzott az alapvető állóképesség.
Kahn kirohanásáról: Oliver úgy határozta meg a szerepkörét, hogy nagyrészt kimarad a futballból. De ez nem helyes. A menesztésekor utódjára, Jan-Christian Dreesenre haragudott meg. Úgy érzi, Jan a felelős azért, hogy elvesztette az állását – ami nem igaz. Viták mindig is voltak kettejük között, mert különböző álláspontokat képviseltek. Igazából Jan nem is akart távozni a klubtól. De Kahn csak a saját embereit akarta kulcsszerepbe ültetni.
Az ideális Bayernről: Jó példa erre a mi (kolbász)gyárunk. A feleségemmel építettük fel, a fiúnk tanult és dolgozott ott sok éven át, és majdnem 10 évvel ezelőtt átadtuk a részvényeinket neki. Most 44 éves és nagyon sikeres. Én vagyok a tanácsadója, a barátja. Kezdetben naponta 5-6 alkalommal hívott, most már teljesen önállóan dolgozik, és néha napokig fel sem hív, ami teljesen rendben van. Ezt mindig is így képzeltem el a Bayernnél is.
Az új vezérigazgatóról: Jan-Christian Dreesen – csakúgy, mint az új pénzügyi igazgatónk, Michael Diederich – nyugalmat és stabilitást hoz majd vissza a klubba. Úgy gondolom, hogy ők ketten nagyon jól harmonizálnak egymással. Emellett továbbra is remélem, hogy ismét egy korábbi Bayern játékost is a klub élére tudunk állítani. Talán Thomas Müller szívesen csatlakozna a visszavonulása után, ha nem lesz teljesen elfoglalva a lovaival. (nevet)
A Max Eberl körüli pletykákról: Nyilvánvaló, hogy Maxról nyilvános találgatások folynak. Sok lehetőség van számunkra. Ideális esetben az új szezon kezdetére megtaláljuk az új sportigazgatót. De ha ez például karácsonyig tart, akkor legyen így. Minden játékosmegfigyelőnk maradt, beleértve a technikai igazgatót, Marco Neppet is. Hasan pedig megígérte, hogy minden információt továbbít nekünk. Teljes mértékben együttműködik. Addig is Rummenigge, Tuchel, Hainer, Dreesen, Diederich, Neppe és jómagam és én egy bizottságban vitatjuk meg az átigazolási terveinket.
Tuchel szerepköréről: Thomas Tuchel fontos szerepet fog játszani a döntéshozatali folyamatokban, de biztosan nem fog elmenni a klubokhoz vagy az ügynökökhöz tárgyalásokat folytatni. Nem felelne meg a Bayern filozófiájának, ha az edző a Premier League-hez hasonlóan csapatmenedzserként tevékenykedne.
A keretről: Jelenleg úgy gondolom, hogy nekünk van az egyik legjobb keretünk Európában. De ez nem jelenti azt, hogy nem kell változtatnunk.
Mané átigazolásáról: Be kell vallanom, először nagyon izgatott voltam, hogy megszerezhetjük Manét. Amikor Hasan feltálalta az ötletet a felügyelőbizottságnak, azt mondtam: Hasan, ha meg tudod szerezni, akkor meg kell tenned. Így válaszolt: Mané mindenképpen távozni akar Liverpoolból – és meg van győződve arról, hogy Münchenbe igazol. Ezután már nem is volt több érv a transzfer ellen. Bár én is megkérdeztem magamtól: Miért nem harcol
érte a Liverpool? De nem hibáztatok senkit ezért az átigazolásért. Nagyon nagyra értékeljük Manét. Ő még mindig a világ egyik legjobb játékosa és nagyszerű karakterrel rendelkezik. Eleinte ragyogóan játszott, aztán megsérült és azóta már nem az ő szezonja volt. De az biztos, hogy nem felejtett el focizni.
Lewandowski eladásáról: Nagyon világossá tettem Hasan számára: ha eladjuk őt, akkor pénzt kell költenünk, mert pótolnunk kell. Lewandowski szezononként minimum 25 gólt garantál. Ha megtartottuk volna, akkor lett volna még egy évünk, hogy utódot találjunk.
A csatárkérdésről: Világos, hogy csatárt keresünk. A 9-es poszt létfontosságú a futballban. De nem akarok belemenni a részletekbe. Randal Kolo Muani egy nagyon jó játékos. A Napoli csatára, Victor Oshimen szintén remek választás, de véleményen szerint az ő átigazolási ára megfizethetetlen. Harry Kane nem opció.
