Jan-Christian Dreesen 10 éve áll a klub kötelékében, most pedig ő lett a Bayern új vezérigazgatója. A klub ennek apropóján interjút készített vele, amelyben az 55 éves szakember többek között beszélt arról, mit jelent számára az összetartozás, mennyire fontosak a szurkolók a klub számára és miért maradnak felbecsülhetetlen értékűek az érzelmek a pályán.
Jan-Christian Dreesen lett Oliver Kahn utódja a Bayern vezérigazgatói posztján 2023 májusában
FC Bayern.com: Herr Dreesen, most, hogy már volt ideje mindent feldolgozni – hogyan telt ön számára a szezonzáró? A Bayern férfi és női csapata is az utolsó játéknapon lett bajnok a Bundesligában, a felügyelőbizottság pedig kinevezte önt az új vezérigazgatónak…
Dreesen: Különösen örültem az egész Bayern-családdal, hogy az utolsó játéknapon ünnepelhettük ezt a két bajnoki címet. A játékosaink állnak a reflektorfényben – de csak azért tudnak úgy tündökölni, ahogyan tündökölnek, mert a csapat mögött egy más csapat működik. Most már nagyon várom az új munkát vezérigazgatóként.
Igazából úgy tervezte, hogy a nyáron új kihívásokat keres és távozik a klubtól.
Igen, de ha valami kedves a szívednek, akkor nem bánod, hogy megváltoztatod a terveidet. És számomra a Bayern ilyen. Szeretném megköszönni a felügyelőbizottságnak a bizalmat. Amikor 10 évvel ezelőtt megengedték, hogy Karl Hopfner utódja legyek az igazgatótanácsban, az életem egyik legjobb döntése volt. Most nagy előny, hogy nem minden ismeretlen terület számomra. Ismerem a filozófiát és tudom, milyen pozitív erőt tud kifejteni ez a klub.
Mi a fontos ön számára az új szerepkörében?
Összetartozás. Egymással és egymásért. Azoknak az értékeknek a megélése, amelyek mindig is megkülönböztették a Bayernt. Hűség, harmónia és egy kifejezett ‘mi egymagunk’ érzés. Számomra ez a sokat idézett ‘Mia san mia’ mottó. Mindenkit magunkkal kell vinnünk erre az útra. Mindenekelőtt a csapatot, mert a sport az alap, de ugyanúgy a munkatársainkat és a szurkolókat is. Ezt a klubot mindig is a családias légkör jellemezte és ezt a bizalmat mindenkinek éreznie kell, nem utolsósorban a játékosoknak is.
Ön inkább a háttérben szeret dolgozni. Személy szerint mennyire fontosak önnek a trófeák?
Eddig két triplázásnak is részese lehettem – és érdekes módon két teljesen különböző emlékem van róluk. 2013-ban még csak fél éve voltam a Bayernnél, minden nagyon friss és izgalmas volt és most tapasztaltam meg először, hogy milyen ez az egész. Az ilyesmit sosem felejti el az ember. De 2020-ban sokkal mélyebb élmény volt. Egyrészt a COVID-19 miatt, de mindenekelőtt azért, mert tudatosult bennem, hogy az ilyen címek mindig megerősítést és jutalmat jelentenek azért az útért, amelyen ez a klub évek óta jár. Csak együtt, csapatként működik.
És ez a pályán valósul meg…
Igen, mert minden, amire klubként a pályán kívül törekszünk, csak egy célt szolgálhat, mégpedig a pályán való sikert. Folyamatosan mondom, hogy a maximális sportsiker mellett a pénzügyi stabilitásra törekszünk. Az cél az, hogy a pályán a lehető legtöbb trófeát megnyerjük, de eközben soha ne veszítsük el a racionális működés képességét.
Tervezhető-e a sportsiker?
(gondolkozik) Igen is meg nem is. Különösen a most véget ért szezonban láthattuk, hogy a sportban rengeteg tényező szerepet játszik. Nem lehet mindet megtervezni, mert az elvenné azt az érzelmességet, amiből a futball él. De tudom, hogy itt a Bayernnél tényleg mindenki, az összes munkatárs minden nap a maximumot hozza ki magából, hogy a lehető legnagyobb sikert ünnepelhessük.
Mit jelent önnek, hogy az Allianz Aréna a világjárvány óta ismét mindig megtel zsúfolásig?
Amikor az Allianz Arénáról készült képeket nézegetem, az első dolog, amit el kell mondanom, hogy a stadion már majdnem 20 éve fennáll, de még mindig gyönyörű és modern, annak ellenére, hogy a világ sokat változott. Pénzügyi tervezés szempontjából pedig fantasztikus, hogy mindig számíthatsz arra, hogy teltház lesz. Bár a jegybevételek ma már nem olyan fontosak, mint 30 vagy 40 évvel ezelőtt, ez szilárd alapot ad nekünk – és minden egyes szurkoló hozzájárul a pénzügyi stabilitásunkhoz. De az érzelmi aspektus sokkal fontosabb számomra.
Miért olyan fontos ön számára, hogy beszélgessen a szurkolókkal? Évek óta rendszeresen részt vesz a szurkolói párbeszéd munkacsoport ülésein is.
Régebben jómagam is szurkoló voltam és nem ültem semmilyen vezetői páholyban, hanem a szokásos módon mentem a stadionba. Az ülőhelyem időközben megváltozott, de még mindig szurkoló vagyok. A csapatunk és a stábunk mellett a szurkolók a legfontosabbak a Bayernnél. Mert a szurkolóinkért játszunk, akik azonosulnak a klubbal, a csapatunkkal és az értékeinkkel. Fontosnak tartom, hogy meghallgassuk és komolyan vegyük a javaslatokat. Az rendben van, ha kritizálsz, ha más a véleményed – de annak építő jellegűnek kell lennie. Úgy gondolom, hogy az elmúlt 10 évben sokat elértünk együtt, különösen, ami a hangulatot és a Südkurveval való együttműködést illeti.
Mit jelent ön számára az otthon?
Számomra az otthon egy olyan hely, ahol feltöltődhetek, és amely biztonságérzetet ad. Ha otthon vagyok és otthon érzem magam, akkor erősebbnek is érzem magam, több energiám van és magabiztosabb is vagyok.
Bajorország az otthona?
Igen, Bajorország az otthonom lett. Mielőtt csatlakoztam volna a Bayernhez, különböző városokban dolgoztam. München teljesen más, itt teljesen más az önképed. Az emberek itt keményen dolgoznak, de élvezik is. Az „élni és élni hagyni” hozzáállás sokkal markánsabb.
Amikor az éves közgyűlésen ön beszámol a pénzügyi mérlegről, mindig azt a benyomást kelti, mint aki élvezi, hogy egy unalmas témát magyaráz a klubtagoknak.
Ez mindig különleges nap számomra, szinte ünnep és őszintén szólva még most, a 10. alkalommal is ideges voltam. Mindig az a célom, hogy valami állítólag unalmasat érdekes módon, elkötelezetten és szenvedélyesen mutassak be. Végül is azt akarom, hogy a klubtagjaink megértsék, miről van szó és ne érezzék úgy, hogy az előadásom alatt ki kell menniük egy kolbászos szendvicsért. Évente egyszer közvetlen párbeszédet folytatunk a tagokkal és úgy érzem, hogy a nyílt, átlátható és néha ellentmondásos vita része a pezsgő klubéletnek.
Melyik volt a kedvenc átigazolása a 10 év alatt?
(gondolkozik) Xabi Alonso átigazolása hihetetlenül izgalmas volt. Én is tagja voltam annak a küldöttségnek, amelyik Spanyolországba repült és először nem tudtunk megegyezni a Reallal. Miután visszatértünk, hajnali fél kettőkor hirtelen kaptam egy hívást Madridból, hogy mégiscsak megszületett a megállapodás. Xabi másnap reggel jött Münchenbe az orvosi vizsgálatra, és miközben Dr. Müller-Wohlfahrt doktor kanapéján feküdt, hogy megvizsgálják, én ott álltam mellette a szerződés aktájával, hogy aláírhassa. Ezután visszarepült Spanyolországba, hogy elbúcsúzzon a szurkolóktól, majd visszatért Münchenbe és azonnal bemutatkozott – olyan volt, mintha már évek óta nálunk lett volna.
Az elején arról beszéltünk, hogy mennyire örül a trófeák megnyerésének. Szokott számolgatni, hogy mennyibe került ez a trófea – és mennyit fog a konyhára hozni?
(nevet) Nem, nem lehet és nem is szabad ilyenkor elkezdeni számolgatni. Az egész szezont kellene elszámolni a bajnoki címig, nem csak azt az egy meccset és ha elkezdenénk az ilyesmit lebontani, akkor már tényleg nem elsősorban a futballról és a sportról beszélnénk. Tény, hogy minden, ami az érzelmek és az azonosulás szempontjából a pályán történik, az végső soron felbecsülhetetlen értékű.
