Dél-koreai hátvédünk egy jó hangulatú interjút adott a Bayern Münchennek.
Kim Mindzse július közepe óta a német rekordbajnok játékosa és azóta egész jól beilleszkedett a csapatba. A klub magazinjának, az 51-nek adott interjújában beszélt hazájáról, az egykori Bayern-játékos példaképeiről és az előttünk álló szezonra kitűzött céljairól.
Mindzse, el tudnád mesélni a Bayern-szurkolóknak, hogy hol nőttél fel? Dél-Korea ugyanis nagyon messze van…
„Persze, örömmel: Thongjongban, egy 140 ezer fős kikötővárosban Dél-Korea déli partján, nagyjából három órányi autóútra a fővárostól, Szöultól. A tenger éppen ezért nagyon fontos részévé vált a családom életének, így az enyémnek is. A város mellett egyébként van egy német falu, aminek az a neve, hogy Dogil Maeul. Oktoberfestet is rendeznek ott. Sajnos még nem jártam arra, de egyszer szívesen elmennék.”
Hogy jött a labdarúgás?
„Már nagyon kicsiként lenyűgözött ez a sport. Olyan gyerek voltam, aki mindig mozogni akart. Nem szerettem otthon ülni. Nem véletlen tehát, hogy ez a magas intenzitású sport egyszer csak magával ragadott. Először csatárt játszottam, de 12-13 éves koromban rájöttem, hogy nagyon szeretek párharcokat nyerni, így segítve a csapatomat a védekezésben. Egy nap odaálltam a szüleim elé és engedélyt kértem tőlük, hogy hadd sportoljak labdarúgást. Mivel ők is rendelkeznek sportolói múlttal, nem tiltakoztak. Eleinte egyáltalán nem tartoztam a tehetségesek közé, de folyamatosan keményen próbálkoztam. Valósággá akartam változtatni az álmomat és ma már nagyon büszkén mondhatom, hogy az utam a Bayernhez vezetett Kínán, Törökországon és Nápolyon keresztül.”
Mikor hallottál először a Bayernről?
„A tévében a világ minden tájáról néztem futballmeccseket, már egészen gyermekkorom óta. Nem meglepő tehát, hogy a Bayern mérkőzési is mindig műsoron voltak. Dél-Koreában nagyon népszerű a klub, ami nem véletlen, hiszen a világ egyik legnagyobb egyesületéről beszélünk. Ha valaki akkor azt mondja, hogy egy nap én is a Bayern mezét fogom viselni, nem hittem volna neki. Hatalmas megtiszteltetés.
Egy nagy álomban élek és tudom, hogy napról napra bele kell adnom mindent, hogy az minél tovább tartson.”
Elég jól ismered a klub történetét: Franz Beckenbauert és Lúciót említetted meg példaképeidként.
„Mindketten kivételesen erős védők voltak és emellett az előrejátékban is jeleskedtek. Én is ezeket a képességeket próbálom a focimba ültetni. Az is lenyűgöz kettejük esetében, hogy rendkívül hosszú ideig a legmagasabb szinten fociztak, ráadásul folyamatosan kulcsembernek számítottak a Bayernben. Ha nekem is sikerülne ezt elérnem, nagyon boldog lennék.”
Korábban úgy edzettél, mint Rocky Balboa: gumiabroncsokat húztál fel egy dombon…
„(Nevet.) Igen, akkor még úgy éreztem, hogy gyorsabbnak kell lennem. Ezért húztam azokat az autógumikat. Talán ez egy kicsit túlzásnak tűnhet, viszont mindenképpen eredményeket akartam elérni. Nem tudom, hogy segített-e végül. De rosszat nem tett. Manapság is fontos számomra, hogy nyitott legyek az új dolgokra és teszteljem a saját módszereimet.”
Ez is a mentalitásod része – folyamatosan új és új dolgokat akarsz megtanulni?
„A szüleim mindig azt tanították nekem, hogy folyamatosan tanulnom kell, legyek bármilyen életkorban. Másképpen nem fejlődik az ember. Én mindig jól megfigyelem, mit csinálnak a kollégáim és a körülöttem élő emberek. Nyitott szemmel járom a világot.”
Mit tanultál a Kínában, a Törökországban és a Nápolyban eltöltött időszakodból?
„Kínában nagyon erős támadók ellen kellett helyt állnom, éppen ezért ott az egy az egy elleni képességemet javítottam. Törökországban gyakran területvédekezést alkalmaztunk. Megtanulhattam, mikor kell visszazárnom és mikor kell előrenyomulnom. Nápolyban már mindkét védekezési formát ismernem kellett, hiszen taktikailag nagyon rugalmas bajnokságban játszottam. Itt tudtam először megmutatni a stílusomat. Az edző még arra is megkért, hogy a támadásból is vegyem ki a részem. Az a Serie A-szezon volt a legjobb arra, hogy teszteljem az állóképességemet, hiszen a bajnokság szintje eleve magas, de közben a decemberi világbajnokság miatt még pihenni se lehetett. Hétről hétre, olykor hétközben is folyamatosan fókuszálnom kellett. Arra pedig nagyon büszke vagyok, hogy a szezon végén bajnoki címet ünnepelhettünk.”
Milyen volt Törökország? Az volt az első olyan alkalom, hogy igazán távol voltál a hazádtól.
„A honvágy nekem sosem okozott problémát. Szeretek egyedül lenni és koncentrálni a dolgaimra. Persze az is segített, hogy a feleségem és a gyermekem is velem volt. Münchenben is itt vannak velem. Támogatnak és nyugalmat adnak. Tőlük kapom az erőm nagy részét. A család egyenlő a stabilitással.”
Mik a céljaid a Bayernben?
„Jelenleg csak egy célom van: minden egyes mérkőzésen a pályán akarok lenni. Januárban kérdezzétek meg ezt még egyszer. Akkor már beszélhetünk új célokról!”