Thomas Müller a Sport Bildnek adott interjút.
Habár ebben a szezonban már 9 találatban volt benne (2 gól, 7 gólpassz), nem ezek a számok azok, ami miatt a legtöbbször olvashatunk Thomas Müllerről. A 34 éves klublegenda jóval kevesebbszer játszik, mint az előző szezonokban, viszont látszólag remekül kezeli a számára idegen helyzetet: decemberben egy évvel megtoldotta a szerződését és folyamatosan hangoztatja, hogy az edző döntése a legfontosabb.
Az új, jövő nyárig szóló kontraktusról és utóbbi gondolatról is beszélt legújabb interjújában, amit Christian Falk és Heiko Niedderer készített vele.
A klubbal közös kapcsolatáról: A Bayern München központi része az életemnek. És ez akkor is igaz lesz, ha már nem focizok a klub színeiben. A statisztikáim nem lényegesek számomra, inkább a csapattal, a klubbal, a szurkolókkal átélt élményeket és pillanatokat tartom fontosnak. Nagyon kíváncsian várom, mit hoz a jövő.
A hatékonyságáról, eredményességéről: Az olyan nyers számadatok, mint a gólok vagy a trófeák, nem jelentős dolgok. A foci több ennél. A varázsa a szépségben és az eleganciában is rejlik. Egyszer olvastam, hogy több gólban való közreműködésem van, mint Zinédine Zidane-nak. De nem akarok hazudni magamnak, ha a foci báját nézzük, akkor az olyan mágusok, mint Messi vagy Zidane, teljesen más polcon helyezkednek el, mint én.
Arról, hogy mi állt a szerződéshosszabbítása mögött: Az egész egy folyamat volt. Alapból 2024-ben járt volna le. Az is szép forgatókönyv lett volna, hogyha a hazai Európa-bajnokságon fejezem be a karrieremet. De a legutóbbi Bayern-szezon – mondjuk ki – viharos volt. A világbajnokságról nem is beszélve, amin sokkal többet vártam el magunktól. Április és július között pedig sérülésekkel bajlódtam. Ha a tested már nem bírja tartani a lépést, akkor kezd nehézzé válni a dolog. Ilyenkor kell átgondolni, hogy mi is legyen. Miután már nem fájt semmim, újra élveztem, hogy minden nap a pályán vagyok. Ha meg kéne neveznem egy pillanatot, akkor a Franciaország elleni meccset mondanám, Rudi Völler irányítása alatt. Teltház volt Dortmundban, igazi EB-hangulattal és gólt szereztem a 2-1-es győzelem alkalmával. Annyira jó érzés volt, hogy feltettem magamban a kérdést, miért is ne folytassam?
Arról, hogy ebben a szezonban kevesebbszer kezdő, mint korábban: Akik a Bayernben fociznak, azok a labdarúgás táplálékláncának csúcsán vannak. Ezen a szinten nincs helye annak, hogy valaki nem fogadja jól az edző döntését. Őszintén megmondom, néha úgy érzem, hogy a mai foci nekem már túl puhány. A keménységnek is megvan a maga bája. Nem azt mondom, hogy kegyetlennek kell lennie mindenkinek, hanem azt, hogy az edzőknek szabad kezet kell adni, hogy egy kis keménységet mutassanak a játékosaik felé. Labdarúgóként úgy érzem, hogy ezt muszáj elviselni, különben nem lehet sokra vinni. Remek támadóink vannak, hatalmas a verseny a posztokért. Szerintem ebben a szezonban is megmutattam, hogy még mindig képes vagyok arra, hogy döntő lendületet vigyek egy meccsbe. És azt is, hogy új típusú játékosként szálljak be a támadósorunkba. Igazából bárhogyan is dönt egy edző, ennél a klubnál meccsről meccsre mindent megkérdőjeleznek azok, akik kívülről figyelik az eseményeket.
A Bundesliga élén zajló küzdelemről: Tudomásul vesszük a Leverkusen teljesítményét, semmi több. A meccsnapokon mindig lehet látni, hogy kik ellen játszanak és milyen eredményeket érnek el. Olyankor abban reménykedik az ember, hogy hátha pontot vesztenek. Amikor viszont már a félidőben 3-0-ra mennek, akkor jön, hogy a fenébe, majd jövő héten. Nagy céljaink vannak, a mi kezünkben van a sorsunk. Bajnokok akarunk lenni.
Arról, hogy idén is készít-e egy olyan videót, mint amilyet tavaly, a BVB-vel történő versenyfutás során posztolt, nyomást helyezve az ellenfélre: Nem hiszem, hogy a Dortmund ott lesz a bajnoki címért folyó harcban az utolsó meccsnapon.
A Bajnokok Ligája legnagyobb esélyeseiről: Van egy pár jelölt. Azt kell hogy mondjam, amikor 2020-ban behúztuk a finálét, azt hittem, hogy a következő két-három évben megállíthatatlanok leszünk vagy legalábbis minden szezonban a döntő ajtaján fogunk kopogtatni. Sajnos nem így alakult. Persze ettől függetlenül is elég jól mentek a dolgok, de a BL-trófeához még többre van szükségünk.
Arról, hogy Uli Hoeneß a 2012-es, müncheni döntő előtt azt mondta, hogy a Bayernnek ott kell lennie és hogy ez igaz a 2025-ösre is:
Igen. Én is így látom.
Arról, hogy Németország megnyerheti-e az Európa-bajnokságot: Képesek vagyunk rá, igen. Magabiztos maradok. Mindenkinek, aki a német foci szereplője, le kell szállnia a magas lóról. Nem kérdés, hogy Ausztria vagy Japán ellen győzelmet kellett volna ünnepelnünk. Felkészültnek kell lennünk, hiszen ez nem egyről a kettőre sikerül. Elvesztettük azt az érzékünket, hogy minden pillanatban kiadjunk magunkból mindent.